Angyalföld választása

- Állítólag a szocialisták közül ön kapta a legtöbb kopogtatócédulát. Majdnem hétezret a szavazókörzetében.

– Nem rendeztünk efféle belső pártvetélkedőt. Amúgy információja úgy igaz: az MSZP országos mezőnyében az első három jelölt között vagyok, Budapesten meg a legelső – ami a leadott kopogtatócédulák számát illeti. Bár fontos jelzés, ez a gyűjtés inkább „edzőmérkőzésnek” tekinthető: ebből még nem lehet következtetni a döntő meccs eredményére. Vagyis: egyéniben nem a kopogtatócédula-szerzést kell megnyerni, hanem a választásokat.

- Persze nézhetnénk úgy is: a szocialisták megnyerhették volna az elmúlt négy év „versenyfutását” is, és akkor most nem szorítkoznának a kampány rövid vágtájára.

– Kellemetlen a megjegyzése, miközben sajnos jogos észrevétel. De azért hadd tegyem hozzá a magam tapasztalatát: 1994 óta vagyok polgármester, nyolc éve egyéni országgyűlési képviselő, és biztosra veszem, hogy az újraválasztásokkal eddig sem a pár hetes kampánymunkát értékelték a szavazók. Hanem azt: mit tettem értük, a kerületért az évek alatt. A tények pedig a valóságot mutatják, nem a víziókat, nem is a látszatot.

- De tény az is: a Bajnai-kormány válságkezelése sokat lendíthetett volna a szocialista párt megítélésén. Csakhogy a Bajnai-időszak előtti három esztendő, de főként bizonyos korrupciós ügyek, a BKV-botrány örvénye olyan mélyre rántotta az MSZP-t, hogy a baloldal az eltelt húsz év legmegrázóbb hitelvesztését éli meg. Egyáltalán: kitörhet ebből egy MSZP-s jelölt?

– Sosem vettem részt a pártos belharcokban, nem ez a habitusom. Persze lakossági fórumokon én is szembesülök azzal: ugyan a helyiek – pártszimpátiától függetlenül – pozitívan mérlegelik a XIII. kerület változásait és ezekben a parlamenti, polgármesteri saját teljesítményemet, ám a baloldaliakban mély nyomot hagyott az MSZP zuhanórepülése. És hát ilyenkor nehéz azzal ellenérvelni: ki maradt ki a kínos ügyekből, botrányokból, vagy ki milyen veszélyt jelzett előre. Nekem mindez különösen is fáj.

- Miért?

– Mert pártfórumokon már tavaly tavasszal figyelmeztettem a „mandátumbrókerekre”. Elsőként használva ezt a szégyenfogalmat a politikai haszonlesőkre. Kifelé soha nem beszéltem erről, most sem szeretnék többet. Tiszta a lelkiismeretem, még ha ezzel a belső érzéssel ma lehetetlen is „kampányolni”, hiszen a felelősség közös. Csak fájdalmas átélni, hogy egyesek nyerészkedését ráolvassák azoknak a fejére is, akik kizárólag szavazóik, vagyis az igazi megbízóik érdekeit képviselték. Pedig az MSZP-ben ők vannak többségben, közéjük sorolom magamat is.

- Mindenesetre az MSZP kampánystratégiája az, hogy az egyéni jelöltek húzzák majd a pártot.

– Sajnálatosan nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az MSZP „berepít” majd minket az Országgyűlésbe. Ezért a személyes választási küzdelemnek sokkal intenzívebbnek kell lennie. Ha úgy tetszik: a helyi eredményeink hitelesebbek lehetnek, s ez aztán „összesítésben” remélhetőleg lendíthet a párt egészén is. Más kérdés: eddig is eltért a pártokra és a személyekre leadott voksok aránya. Ha csak a saját körzetemet veszem Angyalföldön: a két korábbi parlamenti választáson több szavazatot kaptam, mint maga az MSZP.

- Nem gondolja, hogy a Fidesz is „bemérte” a szocialista stratégiát? Mert láthatóan ők úgy taktikáztak: noha listás győzelmük aligha kérdéses, ahol nagyon erős szocialista jelöltek vannak, ott inkább – talán kerülve a konfrontációt – gyenge ellenaspiránsokat állítottak, vagy alig ismerteket. Például az ön körzetében is. Vagy a szomszédos Újlipótvárosban, ahol Szanyi Tibor az MSZP jelöltje.

– Nem így gondolkodik a Fidesz! Nyilván felmérték, hogy a párt általános politikai indexe minden jelöltjüknek kedvezhet, elég erre rásegíteni az adócsökkentéssel és egyéb „világmegváltó” ígéretekkel.

- Közbevetőleg: az ön fideszes ellenjelöltje, Spaller Endre politikai programja szerint a kerületbe „elhozna párat Madrid szökőkútjaiból”.

– Hadd ne véleményezzem az ilyen „vizes víziót”. Komolyra fordítva a szót: a Fidesz a XIII. kerületet a baloldal fővárosi szimbólumaként „árazta be”. Hiszen itt komoly hagyományai vannak a baloldali gondolkodásnak. A Fidesz úgy kalkulált: ha Angyalföldön vagy az Újlipótvárosban győzni tudnak, akkor nagyon nyernek. Hangoztatják is, hogy szerintük ez lenne az igazi „történelmi pillanat”. Abból a szempontból valóban „historikus időket” élünk, hogy a jobboldal most igazán az agresszív önmutogatás kampányát folytatja a kerületben is. Hiszterizálni akarja a közhangulatot a baloldal feketére festésével, sárdobálással, rágalmakkal, rombolással, feljelentgetésekkel. De egyetlen „történelmi mondatot” sem hallottunk tőlük arról, mit tennének az itt élőkért, a fiatalokért, a családokért, az idősekért, a nyugdíjasokért. A XIII. kerület másik szocialista képviselőjelöltjével, Szanyi Tiborral mi azt mondtuk: nem engedünk az ellenfelek provokációinak, a valós kérdésekkel, problémákkal foglalkozunk.

- Viszont ettől még a jobboldal elszámoltatással fenyeget mindenhol.

– A fenyegetés nem új hang a Fidesztől, csak egyre vadabb hangszerelésben adják elő. És mit kérnének számon – mondjuk – rajtam? Hogy miért fejlődött a kerület? Kinek építettük a több mint hétezer új lakást, ahova boldogan költöztek be a családok? Vagy hogy az útfelújításokra sokkal több pénzt tudtunk fordítani, mint korábban, s Budapesten ma már itt van a leghosszabb kerékpárút? Vagy hogy újra megnyitunk bölcsődéket, óvodákat, mert – hála az égnek – az utóbbi években egyre több gyerek születik a kerületben? De sorolhatom tovább. Az önkormányzat megduplázta azoknak a körét, akik kedvezményesen juthatnak tankönyv- és gyermekétkeztetési támogatáshoz. Az egészségügyi szűréseket kiterjesztettük a gyerekekre is, hálásak ezért a szülők, a pedagógusok is. Nálunk vezettük be elsőként a házi segítségnyújtás jelzőrendszerét, szociális boltokat nyitottunk – nyugdíjasoknak, rászoruló családoknak –, ahol olcsóbban vásárolhatnak. Bizonyára még azt is számon kérné a Fidesz: miért szólaltam föl annyiszor a kerület érdekében a parlamentben, miért tettem majdnem ötven indítványt szociális, környezetvédelmi kérdésekben, a megújuló energia ügyében. És miért küzdök azért, hogy az internetszolgáltatás közmű legyen, s mindenhova eljusson.

- Persze kérdés: ez elég lehet a győzelméhez?

– Kétségtelen: a jót könnyen megszokják az emberek, és akkor kevésbé mérik föl a választások tétjét. Másfelől egy pillanatra sem állunk le a kampányban. Lényegesen több energia kell a harmadik győzelemhez, mint az elsőhöz vagy a másodikhoz. Ugyanakkor a kerületben jól ismernek, erős a személyes kapcsolatom az itt élőkkel, tudják rólam: nálam az ígéret olyan szerződés, amelynek minden betűjét betartom, és mindig vállalom a döntések felelősségét. Churchill egyik kijelentéséhez tartom magam: „Szeretem, ha mennek a dolgok. Ha nem mennek, szeretem elérni, hogy menjenek.”