Amerikából hozták

– Legyünk őszinték, az előválasztás ötlete nem újdonság. Amellett, hogy ez is Amerikából származik, Tóth Zoltán már az előző ciklus végén előhozta. Miért nem lett belőle akkor semmi?

– Lelki értelemben még nem jött el az ideje. Kellett hozzá egy (azaz egyszerre három) választási vereség. Mert mondhat bármit a szakértő, a következményeket a politikusoknak saját bőrükön kell megtapasztalniuk.

– Pontosabban a mi bőrünkön. Nyilván az MSZP–DK–Együtt–PM–LMP-halmazban gondolkodtak, amikor az előválasztás eszméjével előhozakodtak.

– Mi abban gondolkodunk, hogy mindenki induljon el, aki elhivatottságot érez, aki a kormányt le akarja váltani, és persze nem jobbikos. Miért ne indulhatna előválasztáson az ismert színész, a vállalkozó, a polgármester, ha úgy érzi, van mit mondania vagy akár – horribile dictu – miniszterelnök is lehet?

– Az események látszólag Orbánt igazolják. Önök jelentős hátrányban vannak, ha valóban igaz, amit állít. Hogy a magyar választó ösztönösen vonzódik a központosított megoldásokhoz, az „egy a tábor, egy a zászló”-logikához.

– Ez nem „magyar sajátosság”. A világon mindenütt szeretik az egységes, áttekinthető álláspontokat. Én nem hiszek a sajátos „magyar néplélekben”, szokásrendben, ahogy ezt miniszterelnökünk emlegetni szokta. Sokféle magyar választó van. Tény, hogy a jobboldalon Orbán mára normává emelte a vezérelvet. Ami nem jelenti azt, hogy a baloldalon is ez követendő példa.

– A magyar politikában a hatalmi előkészületek a közhit szerint „sötét szobákban, lehúzott függönyök mögött” folynak. A bennfentesek szűk köre intézi a személyi ügyeket, a párttagok szavaznak és egyetértenek.

– Azért ne legyenek kétségeink: mindig lesznek belső és még belsőbb körök, titkos találkozók, közéleti „kavarógépek”, pénzemberek, neves értelmiségiek, bár a róluk szóló mesék többnyire pletykaízűek. Érdemes szkepszissel fogadni a híreket, miszerint szalonok mélyén dőlnek el a politikai ügyek. De ha voltak és lesznek ilyenek, az ellenzék mára megtanulta, hogy a „zárt alkuk” rendszere nem is olyan működőképes.

– Akkor járassuk kicsit az agyunkat. Tegyük fel, hogy Gyurcsány neve egy országos választáson egyenlő a vereséggel. De rajongói körökben, egy előválasztáson a riválisait bármikor leradírozza.

– Egyrészt valóban így van, másrészt az ellenérdekelt felek, vetélytársak feladata lesz, hogy minél több embert bevonjanak. Mutassák meg, mire is képesek.

– Ön vagy naiv, vagy meghatóan optimista. A médiaarc, az ismert ember behozhatatlan előnyt élvez.

– Mondok példát. Valamiféle spontán előválasztásnak tartom a 2004-es eseményeket, Medgyessy bukását, lemondását, Gyurcsány és Kiss Péter indulását. Az ütközet a nyilvánosság előtt zajlott. Gyurcsány az előzetes várakozás ellenére nyert, és az MSZP ebből rengeteget profitált. Ez a lendület tovább is vitte őket 2006-ig, a megnyert választásokig.

– Kész Zoltán Veszprémben a baloldal jelöltje volt, sültliberális nézetekkel. Valóban elvárja a szavazó, hogy a jelöltjének határozott politikai identitása legyen?

– Szerintem ez a lényeg. Hogy nem mindig várja el. Kész Zoltán egyetlen mondattal nyert Veszprémben: egyértelművé tette, hogy a kétharmad lebontója. Elhitték.

– Önök azt írják a konferencia beharangozójában: az előválasztói rendszer előnye, hogy sikeresen felemelheti az új politikai generációt. Fiatal, felkészült politikusoknak segíthet, hogy feljöjjenek és a rendszerbe illeszkedjenek.

– Ez lenne ideális. A rendszerbe beléphetnek azok is, akik véletlenül sem lépnének be pártba. Az utóbbi fél év tapasztalata, hogy a sok érzelmi alapon szerveződő facebookos tüntető között felbukkannak olyan emberek is, akik képtelenek vállalni a hivatásos pártokat. Az előválasztás lehetőség. Alkalom a kiugrásra. Eddig „civilként”, aktivistaként definiálták magukat. Pedig már rég politizálnak.

– Remélem – ellentétben a Századvéggel –, nem hitegetik magukat azzal, hogy önök fogják megnyeretni az ellenzékkel a választásokat?

– Mi csak felületet biztosítunk a vitához. 2014-ben bebizonyosodott, hogy nem elegendő néhány laza keretbe foglalt választási megállapodás, szerződés, mandátumcserélgetés. Senki sem vette őket komolyan.

– A Jobbik feltörése sem indítja be a baloldal vészreakcióit?

– Azzal nem megyünk sokra, ha a Jobbikkal riogatjuk magunkat. A tisztességes válasz arra, hogy hova vezet a Jobbik útja, az, hogy nem tudjuk. Európában számos választás zajlott, ahol a szélsőjobb fenyegetően erősnek látszott. Ám arra is sok példa akad, hogy a közvélemény-kutatásokban szerzett előnyüket nem tudták szavazatokra váltani. A döntő pillanatban a választó visszatáncolt.

– A Fidesz által megalkotott választási struktúrában állítólag harminc százalék elegendő ahhoz, hogy a választás nyerhető legyen. Igaz ez?

– Harminc-harmincöt százalékkal bizonyos feltételek mellett már lehet választást is nyerni – de ne feledjük, hogy Horn Gyula 1994-ben a szavazatok egyharmadával kapott abszolút többséget. Ezért mondom: az előválasztás nem érinti a pártok autonómiáját. Zárójelben jegyzem meg: arra számítok, hogy a jelöltek többsége „pártos” jelölt lesz. Egy sokszínű, impulzív pártszövetség fogja Orbánt leváltani.

– Pedig attól is félnek a magyarok, hogy egy ennyire összetett identitású kormány a szokottnál is borulékonyabb.

– Bárcsak már ott tartanánk, mondom erre én. Szerintem ugyanis ettől nem kell félni. Főleg, ha az előválasztási rendszer kitermeli az igazán erős, hiteles miniszterelnököt.

– Azt is előválasztás útján oldanák meg?

– A lehetőség előttünk van. Mert hangsúlyozom: önmagában az előválasztás nem varázsszer. A technikai kérdések egy részét talán meg lehet oldani, de nem ad útmutatást a jó kampányra, működőképes kormányra. Más kérdés, hogy a termékeny vita elindíthatja a közös gondolkodást. A folyamat végén pedig arra is válaszolhatunk, kik vagyunk, mit akarunk, hogy az orbáni világtól, a perifériától, a „keleti nyitástól” szabadulva merre is haladunk.

– Öt év zsarnokság nyomot hagy a lelkeken. Elszoktunk a demokratikus struktúráktól, a demokratikus eljárásmódok alkalmazásától.

– Szerintem pedig vezették Magyarországot demokratikus módszerekkel is. Nincs okunk azt gondolni, hogy az emberek agyát, memóriáját öt év alatt kicserélték.