Alvászavarok

– Ön bizonyára nyugodtan alszik.

– Igen, és eleget is.

– Mikor kel fel reggel?

– Hat óra körül.

– Órára ébred?

– Soha. Az a jó, ha az alvás a saját ritmusában zajlik, és a végén nem a vekker riaszt föl.

– Mindig jól aludt?

– Egyáltalán nem. Megesett, hogy fölcserélődtek az éjszakáim és a nappalaim. Amikor a hetedik gyermekem kéthetes volt, apukámról kiderült, hogy súlyos rákos beteg. Naponta kétszer jártam hozzá Solymárról a kerepestarcsai kórházba. Én sem tudtam pihenni, a gyerekem is velem éjszakázott, nappal csak hazaszaladtam, megetettem, és ismét rohantam az apukámhoz. Rossz alvó is lett a kisfiam. Éjjel hatszor, nyolcszor is felébredt.

– Úgy gondolom, hogy akkor ön még nem volt alvásterapeuta.

– Még nem. De lassanként beleástam magam az alvásirodalomba. Az alaptudásom pszichológusként azért megvolt hozzá, s már korábban is érdekelt a pszichofiziológia.

– És a gyerek ma már jól alszik?

– Igen. Rá tudtam szoktatni, hogy éjszaka éjszaka van, nappal meg nappal.

– Sokan csak elvesztegetett időnek tartják az alvást, mondván, nem kell annyi órát alvással tölteni.

– Terapeutaként mindenekelőtt az emberek szemléletét alakítom át: az alvásra gondoljanak úgy, mint élvezeti forrásra.

– Egyetértek: amikor jót alszunk, az óriási élmény. Csakhogy aki mindennap fáradtan ébred, honnan tudná, hogy élmény is lehetne az alvás?

– Igaza van: az alvászavar kiszolgáltatott állapot, ami alvásszorongással jár. Már napközben is arra gondol a beteg, úristen, mi lesz este, tud-e majd aludni éjszaka, vagy sem. Újra meg kell tanítani az embereket aludni. Az alvás kőbe vésett program.

– És az egyik „törvénye”, hogy aludni csak sötétben lehet?

– Az alvás a sötétséghez kötött életfolyamat. Igazán jól az alszik, aki éjszaka alszik. A váltott műszakban dolgozóknak viszonylag rövid időn belül problémát okoz az alvás, és ez sajnos a várható életkilátásaikban is megmutatkozik.

– Szerintem este sokan az ágyból nézik a televíziót. Közben elalszanak. Aztán felébrednek éjjel, hogy még megy a tévé. Ez is ártalmas lehet?

– Abszolút. Bár a világítás óriási adománya a civilizált világnak, biológiailag mégsem jó, hogy az éjszakába betör a fény. Lemegy a Nap, mi villanyt gyújtunk, ami abiologikus, nem normális dolog. A rossz alvó embernek arra kellene figyelnie, hogy éjszaka sötétben aludjon. Nem szűrt fénynél, nem úgy, hogy az utcai lámpa bevilágít a hálószobába, amely inkább hűvös legyen, semmiképpen sem meleg. Lényeges az is, hogy a nappalt és az éjszakát összeköti az alkonyat, amikor fokozatosan eltűnik a fény, s közben az élőlények ráhangolódnak az „éjszakai műszakra” – hormonálisan, idegileg is. Minden állat, sőt a növények is.

– A legtöbb növény este összezáródik. Viszont a civilizált ember életéből az alkonyat kiveszett.

– Pedig biológiailag ennek is van szerepe. Az alkonyat ingerszegény állapot. Egyre kevesebb impulzus jön, csend, fénycsend, gondolatcsend. Már a hangulatvilágítás is eltűnt a modern időkből. A tévéből meg a számítógépből dől ránk a kék fény, ami a biológiai óránk kulcsingere.

– Hogy érti?

– A kék fény „bekapcsolja” a nappalt. Amikor valaki tévézik lefekvés előtt, az idegrendszere azt az információt kapja, hogy delel a Nap, hiszen dől rá az a bizonyos kék fény. A biológiai óránk a hipotalamuszban van, és a tobozmirigyen keresztül a nappalt vagy az éjszakát jelzi a szervezet számára. Amikor este eltűnik a fény, a tobozmirigy melatonint kezd termelni. Ha nincs alkonyati átmenet, ez is elmarad.

– Az alvásnak vannak különböző biológiai periódusai.

– Hogyne. Az éjszaka első felében a mélyalvást teljesíti a szervezetünk, ez biológiailag regenerál minket. Az éjszaka második fele a mentális regenerációé, ami az álmokon keresztül valósul meg. Aki álmodik, derűssé válik, jó lesz a memóriája, a gondolkodása. Fontos pszichés funkciójuk van az álmoknak.

– A jó alvás erősítheti az immunrendszer működését is?

– Inkább azt mondom: ahhoz, hogy az immunrendszerünket fitten tartsuk, eleget kell aludni sötétben. Az immunrendszer regenerálódása és működése mellett a sejtosztódás folyamata is szigorúan a sötétséghez kötött.

– Van, aki azt mondja, neki kevés alvás is elég. Másnak sok alvás kell.

– Hat óránál kevesebbet nem egészséges, és kilenc óránál többet sem. A túlalvásnak is vannak káros hatásai. Sőt: a picit kevesebb alvás még mindig egészségesebb, mint a picit több. Az alvásciklusok másfél órásak, és mindegyik végén felébredünk, de ha ez két percnél rövidebb ideig tart, akkor nem emlékszünk rá. Egy egészséges felnőtt ember egy éjjel öt alvásciklust alszik végig, ez hét és fél óra tiszta alvásidő.

– Aki fizikai munkát végez, és abban fárad el, jobban alszik, mint az, aki szellemi munkában fárad el?

– Igen. Az alváskésztetés – azt szoktam mondani – egy „szelektív tartály fáradtságanyagokkal”, amelyek kialakulhatnak az életműködéseinktől, érzelmeinktől, a stressztől és a fizikai aktivitástól is. Aki csak szellemi fáradtságanyaggal tölti föl a tartályt, fizikaival pedig nem, annak soha nem lesz alváskésztetése. Nagyon fontos szem előtt tartani a test és a lélek egyensúlyát.

– Az altató megoldja az alvászavart?

– Nem, mert az altató nem az alvásprobléma gyökerére hat. Tüneti kezelés. Ráadásul hozzászokunk, és akkor már egyre több altató egyre kevesebb eredményt hoz. Az alvásproblémát meg kell oldani, márpedig az alvászavart nem lehet csupán egyetlen okra visszavezetni. Amikor leülök a beteggel beszélgetni, voltaképpen mint egy detektív kezdek nyomozni: legalább száz kérdést felteszek az alvási szokásaival kapcsolatban, és akkor kiderül, nála mi minden vezetett alvászavarhoz, mi az, amit korrigálnunk kell, vannak-e olyan szokásai, amelyeken változtatnia kell. Az alvásterápia rendszerterápiát igényel. Csak gyógyszerekkel nem megoldható, azokkal csak ideig-óráig lehet jól aludni. Az én betegeim megtanulják az alvás természetes biológiai feltételeit, és pirulák nélkül alszanak – remekül.