Alkotmányos magánügyek

- Nézeteiről, elképzeléseiről szinte semmit nem tudni.

– 1975 óta köztisztviselő vagyok, egy ideig diplomata voltam, és bár van hitem, ideológiám, belpolitikai meggyőződésem, megtanultam, hogy fegyelmezettnek kell lennem, nézeteimet nem kell ráerőltetnem a közvéleményre.

- Egyetlen határozott véleményt találni öntől, azt is 2001-ből, és azt is a fociról. Az MLSZ nemzetközi bizottságának elnökeként szakértett egy játékos hovatartozásáról.

– Ahogy említettem: egy köztisztviselő, pláne egy helyettes államtitkár vagy egy nagykövet nem beszélhet félre, nyilatkozataiban egyéni elgondolásnak nincs helye. Az Alkotmánybíróságról, az alkotmánynak az európai közjoghoz, az unió jogi aktusaihoz való viszonyáról sem nyilvánultam meg egyéni vélemény formájában.

- Akkor mégis hogyan került alkotmánybíró-jelöltként a képbe?

– Közös gondolkodás volt. Amikor a köztisztviselői pályafutásom 2006 nyarán a végéhez közeledett, Martonyi Jánossal és Rubovszky György KDNP-frakcióvezető-helyettessel beszélgetve vetődött fel az új kihívás lehetősége.

- Elég volt csak megemlítenie, hogy új állást szeretne?

– Másokkal is megesett hasonló történet.

- Balsai Istvánnak, Pokol Bélának, Stumpf Istvánnak, Bihari Mihálynak alkotmányjogi előéletük van. Önnek nincs.

– Több más jelölt is most vált ismertté. Tegye a szívére a kezét: az én szakterületem, a nemzetközi közjog hány embert érdekel?

- Stumpf István korábbi megválasztása felzúdulást okozott. Önt is ő ütötte ki először a nyeregből.

– Szükség volt a Fidesz és a KDNP közötti megállapodásra.

- Inkább utasítás az, hogy az ön jelöléséről szóló bejelentése után alig egy nappal Harrach Péter azt nyilatkozta: elfogadják Stumpfot ön helyett.

– A döntés nyilván belső alku eredménye volt.

- Miről szólt?

– Nem mennék bele részletekbe. Közéleti embernek tekintem magam, nem politikusnak.

- A Társaság a Szabadságjogokért valamennyi jelöltről összefoglalót készített. Önnél – méltatása mellett – kiegészítést tettek: „Dienes-Oehm Egon a törvényi formai kritériumainak megfelel, mert húsz év szakmai gyakorlattal bír. Azonban helytelenül állítottuk, hogy a »kiemelkedő tudású elméleti« jogász törvényi feltételnek is megfelelne, mert a Jelölt nem rendelkezik az MTA által odaítélt állam- és jogtudomány doktora fokozattal. A tévedésért elnézést kérünk.”

– Címzetes egyetemi docens vagyok, igaz, nem habilitáltam. Napi tizennégy-tizenhat óra köztisztviselői munka mellett erre nem volt lehetőségem.

- Rendelkezik az említett doktori fokozattal?

– Nem, de közel két évtizedes oktatói múlt áll mögöttem.

- Ezenkívül elmúlt hatvanhat éves, miközben a tisztség hetvenéves korig tölthető be, pedig a mandátum tizenkét évre szól.

– Nemcsak én küszködöm ezzel a problémával. Amúgy a három és fél évet nyugodtan megszorozhatom kettővel, annyi munkánk lesz.

- Bár lejár a mandátuma, mégis viszi tovább a dossziékat?

– Nyilván lesz olyan szakember, akinek átadhatom a stafétabotot.

- Az új testület tagja lehet Balsai István, akinek a nevéhez a semmisségi törvény fűződik, az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítő alkotmánymódosítás, valamint ő volt a jelölőbizottság elnöke is. Taggá válhat Pokol Béla is, aki évek óta bírálja a testületet, mert szerinte akadályokat gördít a törvényhozás elé.

– Azt fogja mondani, hogy mellébeszélek.

- Hallgatom.

– Egy változás biztosan lesz: hamarosan nemcsak jogszabályokról, hanem bírói döntésekről is lehet tárgyalni az alkotmánybírósági üléseken. Ezt a bíró is kezdeményezheti, ha egy ítéletéhez olyan jogszabályt talál, amelyet alkotmányellenesnek ítél.

- Tényleg mellébeszél. Hogyan kerül az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése mellett érvelő Balsai a testületbe? Sokak szerint azért, hogy „házon belül” kaszálja el azokat a később esetleg kínossá váló ügyeket, mint a magánnyugdíjpénztáraké volt.

– Érthető, hogy ilyen hatalmas államadósságban és gazdasági vészhelyzetben a kétharmaddal rendelkező parlamenti pártok nehéz kormányzati munkájuk során lehetőleg nem szeretnének az Alkotmánybíróság esetleges ellentétes döntésével számolni. Kétségtelen, hogy a kormány Európában itt-ott ostromolt intézkedéseket kényszerült hozni. Ilyen például a különadó, amelyről az Európai Bizottság előtt folyik eljárás.

- Az Alkotmánybíróság sokak szerint a kormány jogi és politikai tanácsadó testületévé degradálódik.

– A testület eddigi döntései igazán nem adnak okot erre a vélekedésre.

- Ezt nem mondja komolyan.

– Rendben, nyílt és egyenes választ adok: az alkotmánybírának nincs joga az alkotmányt megítélnie vagy bírálnia. A feladata, hogy az alaptörvénnyel szemben hozott alkotmányellenes jogszabályi intézkedéseket a helyükre tegye. Az alaptörvényről a Velencei Bizottság is csak véleményt mondhat. A máltai igazságügyi miniszter fogalmazott úgy, hogy bár az E- egy nagy család, az alkotmányozás mégis magánügy. Az uniós jog és a nemzeti alkotmány viszonyát Európa eddig nem tudta harmonizálni. A német alkotmánybíróság többször próbálkozott vele, de a végén úgy döntött, jobb nem feszegetni a kérdést.

- A Velencei Bizottság erős kritikát fogalmazott meg az alkotmányról és annak megalkotásáról. Mire Szájer József kijelentette: Magyarország nem fogadja el a jelentést.

– A bizottság véleményében sok nem jogi és nem szakmai felhang is van. Azt állítják, túl gyors volt az alkotmányozás. Mit mondjak erre? Vannak ügyek, amelyeket évekig érlelek azzal, hogy nem tudom megoldani, aztán egyszer csak öt perc alatt megvilágosodom. Vagy itt van az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése. Bizonyos országokban nem is létezik ilyen testület. Összességében nem sok szakmai kifogással találkoztam a jelentésben.

- Nem? Határon túli magyarok, nemzeti hitvallás...

– Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, őszintén egyetértek azzal, hogy a preambulum megkísérli helyre tenni a Magyarországon többszörösen sérült nemzettudatot. A szuverenitásból fakadóan ez minden nemzet magánügye. Arról van szó, hogy a magyarság vesse fel a fejét egy ezeréves átokból. Hogy ez menyire lehet értelmezési keret, a mi dolgunk lesz eldönteni.

- Mivel alkotmányjogi nézetei nem ismertek, meghallgatásától sokan azok megismerését várták. Ön viszont csak annyit mondott: „Saját vonalat vinnék az Alkotmánybíróságba, ezzel védve az ország nemzetközi reputációját.” Mit jelent ez?

– Nem emlékszem, hogy így mondtam volna, de lényegtelen. Pusztán arra gondoltam, hogy az európai nézőpontot szükségszerűen és kényszerűségből is az első helyre tenném.

- A Külügyminisztérium főosztályvezetőjeként a minap sikeresnek minősítette az ország EU-elnökségét. Mondván, jelentős eredmény a jobb európai kormányzást és az euróövezet védelmét szolgáló gazdasági csomag tagállami elfogadtatása. Ehhez képest az Európai Parlament már első olvasatban sem fogadta el a jogszabályokat.

– Kommunikációs világban élünk, a sikerességet mindenki másképp értelmezi.

- Kezdtük a médiatörvénnyel, majd jöttek az alkotmány elfogadása körüli negatív visszhangok, és most a Velencei Bizottság jelentése. Ezt nehéz sikeresnek minősíteni.

– Sokan dühösek voltak a médiaszabályozásra, és irigyek a kétharmadra. Az előbb említett ügyeknek semmi közük az elnöki tevékenységhez. Ami pedig az európai parlamenti felszólalások szereptévesztését illeti, azokra a miniszterelnök magyarként válaszolt. Sokan élünk egy olyan társasházban, ahol a szomszéd egyre jobban beleszól a másik dolgába, hiszen összeér az erkélyünk, a liftben találkozunk, közös a pince, és egyre szűkebb a hálószoba, ahol a magánügyeinket intézzük. Elég, ha sokat cigarettázom, és átszáll a füst, már azzal is megzavartam a másik felet.