Törvényes jogtiprás – Kajdi József: Orbán Viktor egyszemélyi döntései akadálytalanul formálhatók jogszabállyá
– Ebben a beadványban lényegében azzal vádolták meg a kormányt, hogy alkotmányellenes lépésre készül. Miből jutottak erre a következtetésre?
– Akkor már elfogadta a parlament az Alaptörvényt és jó néhány olyan sarkalatos jogszabályt, amely előkészítette azt a centrális erőteret, amit Orbán még a 2009. szeptember 5-i, kötcsei beszédében említett. Ő tehát nem csinált abból titkot, hogy hegemóniára törekszik. Azt nem lehetett tudni, meddig akar ebben elmenni, de a rengeteg törvény és törvénymódosítás jelezte, hogy sok tekintetben kizárólagos döntési helyzetek kialakítása a cél. Külön-külön vizsgálva az egyes lépéseket, nem tűnt fel, hogy mi készül. Amikor viszont már minden egyes, a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól független intézmény élére egykori fideszes káder került, ráadásul több cikluson átnyúló mandátummal, nem lehetett kétségünk, hogy mi lesz itt. Ráadásul például a legfőbb ügyész úgy töltheti be kilenc évig a posztot, hogy utána is csak kétharmados többséggel lehet megválasztani az utódját. Mit jelent ez? Polt Péter nemcsak addig marad a helyén, amíg be nem következik egy kormányváltás, hanem akár tovább, ha nem lesz meg az új kabinet kétharmados parlamenti többsége. Erre belátható időn belül biztosan nem kerül sor.
– Ugorjunk vissza 2011-re. Mi lett a beadványukkal?
Érdekes sorsa volt. Akkor fogadta el a parlament azt a jogszabályt, amely kizárja, hogy alkotmányjogi panasszal lehessen fordulni a testülethez. Ezért azután az összes, korábban beadott, ilyen jellegű irat a papírkosárban végezte. Találtunk viszont egy olyan jogszabályi részt, amely mégis lehetőséget adott a panaszunk ismételt beterjesztésére. Egy ideig nem jött válasz. Közben találkoztam egy alkotmánybíróval, aki szó szerint azt mondta, nehéz helyzetbe hoztatok bennünket, mert ha érdemben kellene elbírálnunk, akkor valószínűleg nektek kellene igazat adnunk, ezért keressük annak a lehetőségét, hogy ne kelljen érdemben eljárnunk. Hoztak is egy olyan végzést, amely kimondta, nem vagyunk jogosultak az Alaptörvénynek erre a pontjára hivatkozni, tehát a hatalom kizárólagos megszerzésére való törekvés gyanúját nincs is jogunk felvetni.
– Ha jól értem – bár az Alaptörvény rögzíti a hatalom kizárólagos megszerzésére való törekvés tilalmát – senkinek, se magán-, se jogi személynek nincs lehetősége ezt számon kérni.
– De van ilyen jogosultság, igaz, kizárólag az Alkotmánybíróságnak.
– Erre aztán várhatunk! Beszéljünk még a törvénygyárról. Annak se lehet vagy lehetett volna gátat szabni, hogy az egyébként kötelező vagy illő egyeztetéseket kikerülve a fideszes képviselők rendre egyéni indítványként terjesztenek törvényjavaslatokat a parlament elé?
– Nem, mert bár ez a lehetőség korábban azt a célt szolgálta, hogy az egyébként kissé hosszadalmas egyeztetések, bizottsági meghallgatások olykor megkerülhetők legyenek, ha például nemzetbiztonsági vagy különös gazdasági okból, netán katasztrófahelyzetek okán gyors törvényhozásra lenne szükség, a Fidesz ezt is megfordította. Úthengerként használja az egyéni indítvány intézményét. Láthattuk, nemegyszer maga az indítványozó kormánypárti képviselő azt sem tudta megmondani a riporter kérdésére, hogy mi a javaslat címe, tartalma. A kormány valóban odáig jutott, amit Stumpf István volt alkotmánybíró nemrég egy előadásában elmondott, hogy „pénteken kitaláltak valamit a kormányban, hétfőn pedig már meg is hozták róla a jogszabályt vagy beleírták az alkotmányba”.
– Stumpf 1998 és 2002 között kancelláriaminiszterként már akkor közvetlenül láthatta, miként irányít szinte mindent Orbán Viktor. Tőle elfogadhatjuk tehát, amikor azt mondja, tartalmilag prezidenciális kormányzás van Magyarországon?
– Prezidenciális rendszer akkor van, ha a köztársasági elnököt közvetlenül választja a nép, így nagyon erős a legitimációja, és a végrehajtó hatalom is a kezében van. Nálunk egy parlamenti demokráciának a szabályai szerepelnek az Alaptörvényben, lényegében a kormánynak a parlament fennhatósága és ellenőrzése alatt kell, vagyis kellene működnie. Az más kérdés, hogy a Fidesz szavazógépet csinált a parlamentből, és ennek révén Orbán egyszemélyi döntései akadálytalanul formálhatók jogszabállyá.
– Miért ne lenne így? Hiszen az Alaptörvény csak azt írja elő, hogy a miniszterelnök meghatározza a kormány általános politikáját (18. § 1. bek.). Ebbe aztán minden belefér.
– Menjünk visszább! A Nemzeti Kerekasztal által elfogadott alkotmánymódosítás szerint – ami, valljuk be, egy liberális parlamenti demokráciának felelt meg – a miniszterelnök megválasztásakor nemcsak a személyéről lehetett dönteni, hanem a kormány programjáról is. Ma, amint idézte, csak annyi szerepel, hogy meghatározza a kormány általános politikáját. A parlament a miniszterelnök programjáról nem dönt, így valóban elegendő annyit mondani: folytatjuk, nem kell programot felmutatni.
– Miként zajlik egy kormányülés? El tudja képzelni, hogy minden miniszter csak bólint Orbán javaslataira? Ennyi lenne a kormányzás?
– Azt tudom elmondani, miként zajlott ez annak idején, amikor ott ültem az Antall-kormányban. Mindig szakmai előkészítés előzte meg a döntéseket. Rendszeresek voltak a viták, magának a miniszterelnöknek is érvelnie kellett, amikor ellenvetésekkel szembesült. A legfontosabb, hogy többnyire szavazással születtek meg a döntések, pedig Antallnak ugyanolyan erős jogköre volt, mint ma Orbánnak.
– Tehát ő is megtehette volna, hogy ellenvetést nem tűrve keresztülviszi az akaratát?
– Igen. Megtehette volna. Kultúra kérdése, ki mennyire él és él vissza ezzel a hatalommal. Abban az időben nem egyszer előfordult, hogy a kormányülés elkezdődött csütörtökön délelőtt, és pénteken hajnalban lett vége. Ez mintha ma nem lenne így.
– Ez lenne a legkevésbé érdekes, de ma már azt látjuk, a kormány sem az Alaptörvény szellemét, sem egyes törvényeket nem tiszteli, megszegi őket. Az Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítélete például egybehangzóan kötelezi a kormányt, hogy helyezze vissza egyházi státuszába az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, és a korábbi jogfosztással okozott, mintegy hárommilliárd forintos veszteségüket fizesse meg. Ezt Orbán nemhogy nem teljesíti, ennek még jelét sem adja, sőt, a napokban a NAV kisöpörte a maradék pénzüket is a számlájukról. De miért is teljesítené a jogi kötelezettségeket Orbán, ha büntetlenül megteheti az ellenkezőjét? Ez is csak kultúra kérdése lenne?
– A NER sajnos zseniálisan él és él vissza a joggal. Persze Orbán személyiségéből következik mindez, nem véletlen, hogy folyamatosan harci kifejezéseket használ, ha van, ha nincs, ellenséget kiált, ezzel igazolva szokatlannak tűnő, radikális lépéseit.
– Akkor ki kell mondanunk, hogy alkotmányellenes a miniszterelnök ténykedése?
– Ezt így nehéz kimondani. Az alkotmány szellemének valóban nem felel meg ez a hatalomgyakorlás, de nem tudom azt mondani, hogy a betűjének sem. Ráadásul – kérdezem – létezik Alkotmánybíróság? Létezik Állami Számvevőszék? Van sajtószabadság? Még ha nyomott is a médiapiac, de mégiscsak a 168 Óra szerkesztőségében beszélünk, mellettünk a Klubrádióval, szóval mindez van.
– Mindenből van egy kicsi, vagy úgy látszik, hogy van, de az a döntő kérdés, mi és hogyan működik. Az viszont, hogy az említett egyházügyi törvényről szóló alkotmánybírósági határozatot a kormány nem hajtja végre, szerintem élből alkotmányellenes. Akkor mégis törvénysértő ez a kormányzás.
– Valóban a gyakorlata ilyen, de olykor rafináltabb, mert például a lex CEU azt mutatja, egyedi esetekre szabott törvényekkel a látszat szerint jogszerűen jár el, valójában a jogot használja arra, hogy romboljon.
