Áldozatok

– Az irodában hagytam a papírt – tapogatta Kóka Jenő a zsebét.

– Vigye csak az anyagot, majd később behozza – legyintett idősebb Szögi Lajos.

Kóka gyakran járt az Alkaloida gyógyszergyár raktárában, ha a részlegének szüksége volt valamire. Idősebb Szögi volt ott a vezető. Ismerték, tisztelték egymást, megbíztak a másikban, ám nem voltak barátok. Elvégre Szögi mégiscsak főnök volt, Kóka meg beosztott. De tudták egymásról, hogy Jenő lánya hogyan tanul, Lajos bácsi fia milyen jól teljesít a nyíregyházi főiskolán. Csak hétvégére jött haza az ifjabbik Szögi, Zsófi néni, az édesanyja ilyenkor csirkepaprikással meg galuskával várta.

Az volt Kóka Jenő kedvenc étele is, a felesége, Éva folyton galuskával traktálta.

Az idősebb Szögi nem szerette, ha magázzák, mindig mosolygott. Elégedett volt az életével, fia elismert pedagógus lett, megnősült, a házasságból három unoka született.

Kóka szinte gyerek volt még, amikor a gyárba került. Targoncázott, állandóan túlórákat vállalt. Halk szavú embernek tartották, előfordult, hogy a húsvéti műszakra is jelentkezett. A munkába járáshoz használt biciklijét folyton ellopták vagy szétszerelték, ezért vett egy narancssárga Opelt, azzal járt dolgozni. A vállalattól kapott pihenést, a hétvégi wellness-beutalót nem használta fel. Inkább két lányunokáját tanítgatta kerékpározni, vagy dolgozott a kertben.

Szögi Lajos fiát két kislánya szeme láttára verte halálra feldühödött olaszliszkai cigányok egy csoportja. Három gyilkost másodfokon életfogytiglanra ítélt a debreceni ítélőtábla, a többiek minimum egy évtizedig lesznek rács mögött.

Kóka Jenőt sorozatgyilkosok ölték meg tiszalöki virágoskertjében. Találomra vadászták le, a bűne az volt, hogy romának született.
Szögiék családi barátja, Helmeczy László ügyvéd megkérdezte Szögi Lajos bácsit, nem bánja-e, ha a Kóka család képviseletét is ellátja.

– Dehogy, Jenő tisztességes ember volt – felelte az öreg.

Még látom a vért

– Tudom, nehéz velem, mindenen felhúzom magam, robbanok azonnal, nem vagyok belenyugodva semmibe, nem tudok megbocsátani senkinek – sóhajt Kóka Jenőné Éva a tiszaeszlári kertben.

Az ecetfa alatt üldögélünk. A fehér műanyag székek körül forró az udvar. Éva egyik szál Bondról gyújt a másikra. Az asztalon karácsonyi abrosz, az asszony lánya lehajtott fejjel hozza rá az ásványvizet, a kávét, aztán illedelmesen leül távolabb, egy másik árnyékba. Lábunk alatt csikorog a kavics. Mellettünk novemberig termő eper terjeszkedik. Hátul az udvarban, a garázsban áll Kóka Jenő narancssárga kocsija. Sokáig nem tudták használni.

– Ha beleültünk, sírtunk.

Éva évek óta nyugtatókon él, nem tudott a régi házukban, Tiszalökön maradni.

– Még mindig látom a vért – mondja.

A házukban most az a hatgyermekes piricsei család él, akikre Molotov-koktéllal, fegyverrel támadtak rá a cigánygyilkosok.

Falnak döntve egy piros bicikli, Kóka Jenő vette az unokáknak. Előmerészkednek: a tizenöt éves Szabina és a hétéves Anett, mint két kismacska gubbaszt a lépcsőn. A felnőttek beszédét figyelik, nagyanyjuk remegő kezét, a kattogó fényképezőgépet. Aztán arcukat bebújtatják a térdük közé.

A szomszédban éppen kiterítik a délelőtt szedett csalánt. Éváék is ezzel keresik a betevőt, ma miattunk nem mentek ki a határba. Megszárítják a gyógynövényt, 270 forintot kapnak kilójáért, néhány ezer forint bejön belőle.

Kókáné korábban a ládagyárban melózott, mindenes volt, hol raklapokat szegelt, hol napi hatszáz deszkát pakolt. Ám a férje halála óta nem tud dolgozni, egy évig a négy fal között élt, félt.

Most huszonhétezret kap az államtól, erre jön még a Helmeczy László ügyvéd és Csányi Sándor OTP-vezető alapítványától kapott harmincezer forint, de ennyiből nem tud megélni. Lánya családi pótlékot kap, veje közmunkás.

– A Phralipétől Daróczi Ági vitt fel Pestre, kórházba – mondja. Az orvosok helyrehozták, amennyire lehetett.

A minap azonban megszúrta a kezét, elfertőződött a seb, megműtötték. Gerince nincs rendben, az idegei sem a régiek, nem érti, miért történt ez velük, miért tették tönkre a családját, miért, miért.

(A teljes cikket elolvashatja a 168 Óra legfrissebb számában.)