"Aki korán elszáll, páros lábbal rúgjuk ki"

– Alaposan melléfogtunk az ifjúsági szervezetekkel. Nem hoztak új támogatókat – panaszkodnak a szocialista „öregek” (pedig a Kovács-féle pártvezetés sokat remélt a keresztülerőszakolt ifi- és női vezetői kvótáktól).

Szerintük a Fidelitas, a Fidesz fiatal csapata és a napokban Societasra magyarított Fiatal Baloldal csak politikai pitbullokat, plakátragasztókat és mozgalmárokat termel ki magából. Példát is hoznak Rogántól Zuschlagon át Szijjártóig. Valaha az első vonalban aprították az ellent. Aztán Rogán feleszmélt, s amint némi tekintélyt szerzett, önkormányzati terepre menekült. Zuschlag előzetesben. Szijjártó a Fidesz elkoptathatatlan, harcias szóvivője lett.

Sommás ítélet? Generációs feszültség okozza? A fiatalabb szocik szerint igen.

– Jobb a helyzet, mint három évvel korábban. Szükség van az utánpótlásra. Aki nem érti, elbukik – mondják.

Mesélik, hogy a rendszerváltozás hajnalán, a Kiss Péter vezette BIT sok mindenben független, alternatív harci egységnek számított. „Vissza is ugathatott” az öregeknek. Amikor a Kiss-féle bitesek generációt váltottak, a feljebb lépő maturánsok elődeiknél jobban tudták, miként kell „kezelni” egykorvolt társaikat. Az „új öregek” az utódszervezetet körültekintően megkettőzték: kakaskodjanak egymással. Addig sem csipkedik az idősebbeket...

A Fiatal Baloldal lett a plebs, a mozgalmárok terepe, az Ifjú Szocialisták Mozgalma az elit.

– Használták őket, és kihasználták – magyarázzák a szocik.

Horn Gyula csapata a Fib, mások az ifjú szocialisták hátát veregették. Az „oszd meg és uralkodj” elvnek” a két szervezet egyesülése (Fibisz, majd újra Fib) vetett véget, presztízsüknek Zuschlag tündöklése és rabláncos bukása tett be.

De a másik oldalon is szoros a gyeplő.

– A Fidesz megteremtette a Fidelitast, kommunikációs fegyverét – ironizálnak az ellenzéki politikusok.

Biztos, ami biztos: kreáltak ifjúsági tagozatot ehhez. A Medgyessy Pétert „bátran” hazaárulózó Loppert Dániel kapott hozzá sarzsit. Alig hallani róluk. Mondják: biztonsági tartalék végső esetre, ha elszemtelenedne a Fidesz fiatalabb gárdája.

Erre nincs sok esély. A Fidelitas-vezér, Szijjártó Péter inkább a faltörő kos szerepében feszül neki a szoci mellvédnek.

– Én még soha nem voltam olyan helyzetben, hogy az idősebbek „víz alá akartak volna nyomni”, vagy azért nem kaptam volna feladatot, mert fiatalabb vagyok – mondja Szijjártó.

Szerinte a választási kampányban helyzeti előnyben vannak, hisz a náluknál húsz évvel idősebb, már nem túl fiatal demokratáktól nehezen várható el, hogy éjszakánként plakátolni induljanak.

– Nekünk meg jó buli – mondja.

Úgy tartja: a több mint tízezer tagot számláló Fidelitas jeleskedik az önkormányzatokban. Szállítja az utánpótlást. Hét parlamenti képviselővel kezdték a ciklust, csak Rogán Antal és Erdős Norbert „esett ki”. Ők túllépték a harmincötös korhatárt. Kiöregedtek.

– Mi már a rendszerváltás után szocializálódtunk. Ránk már nem lehet azt a bélyeget sütni, amit az idősekre – magyarázza Varga László, a most alakult Societas elnöke.

És mi van Zuschlaggal, aki jó korán benyúlt az állami széfbe?

– Vállalhatatlan, amit tett – kontráz Varga. – Új lapot nyitottunk. A politika szolgáltató szektor. Aki korán elszáll, páros lábbal rúgjuk ki a csapatból.
A cégért átfestették. Változott valami?

Azt mondja: a Societasban jó programokkal, képzéssel kell szocializálni a fiatalokat.

– Meg kell nyitni az útjukat a nagypolitika felé – teszi hozzá.

Ebben a Kovács pártelnök idején bevezetett ifikvóta is segíti az ifjú baloldaliakat. Sokan az önkormányzatokban szolgálják meg a segítő lökést. Sőt, országgyűlési képviselőket is adtak a fiatal szocialisták.

– Nem hozták be a fiatalokat a rendszerbe. Inkább a kvóta döntött, mint a támogatottság – mond ellent Kiszelly Zoltán politológus.
Szerinte Gyurcsány Amőbája több embert vonzott, mint amennyit a fiatal szocik.

A hosszú című Magyar nemzeti ifjúságpolitikai jelentés szerint a parlamenti választások után rendre felduzzad az ifiszervezetek taglétszáma.

Kampányban mégis ők mobilizálják a fiatalokat? Vagy csak kirakatrendezésről van szó?

Az uniós dokumentum szerint elképzelhető. Így „biztosítanak nagyobb társadalmi legitimációt” a szervezetek számára – áll a jelentésben.

Bauer Béla ifjúságkutató szerint a Fidelitashoz inkább a stabil polgári múlttal, biztos egzisztenciával rendelkező családok gyermekei, az MSZP ifjúsági szervezetéhez pedig a nagyvárosi, párttag vagy expárttag szülők utódai kopogtattak be.

Nem okoztak túl nagy zajt. Nem csoda: kortársaik eleve utálják a politikát. A felmérések szerint nyolcvan százalékuk fordít hátat a közéletnek.

Kis magyar statisztika: a 18–35 éves korosztály 15–29 százaléka tagja valamilyen szervezetnek, főként sportegyesületnek, és a nullához közelít a politikai csapatokban szerepet vállalók aránya.

– A politika ma is úri huncutság. Eltűnt a közös nyelv, tizenkilenc éve hiányzik az igazi stabilitás, a bethleni, kádári időkre jellemző konszolidációs légkör – magyarázza az ifjúságkutató.

Könyörtelen tömegszavazói bázisával a több mint hárommilliós nyugdíjastábor sakkban tartja a pártokat. Rossz példa: munka nélkül is lehet jövedelmet szerezni.
– A fiatalok nem is tudnak azonosulni azzal a generációval, amely feléli jövedelme jó részét.

Bauer Béla szerint a politikai alapfogalmakkal sincsenek tisztában az egyetemisták és a főiskolások. Ha megkérdezik tőlük: intézményükben hol a nyilvánosság és a demokrácia terepe, többségüknek fogalma sincsen arról, mit takarnak a szavak – állítja Bauer.

De az őszödi beszéd sem segített.

– Két dolgot nagyon nem szeretnek: ha becsapják vagy ha vegzálják őket – állítja az ifjúságkutató.

Egy felmérés adatai szerint a felsőoktatásban tanulók többsége jobboldali, egyre konzervatívabb, vagy a radikális eszmékre nyitott.

– Kelet-Európában nehéz meghatározni, melyik párt jobb- vagy baloldali – vitatja az állítást Bauer. – A szlovák szociáldemokrata párt magyar szemmel nacionalistának tűnik.

Orbán pártja elemzők szerint balról előzi az MSZP-t. Arrébb cipelték a határköveket.

Mégis inkább szavazni mennek, vagy tüntetni. Kerülik a pártokat.

– A fiatalok sok mindent akarnak: csajozni, pasizni, bulizni. Gyűlésekre, értekezletekre járni a legkevésbé – magyarázza az SZDSZ Új Generációjából „felfelé öregedő” Gusztos Péter.

A liberális fiatalok protestálni szeretnek: tiltakoznak a melegek megkülönböztetése, a Sziget bezárása ellen, segítenek a kampányban, részt vesznek a Criticalmass biciklisfelvonuláson. És pont.

– Nagy az apátia – csatlakozik a baloldali Varga László.

Szerinte a fiatalok közvetlen környezetükre nyitottak, a politikára nem. Úgy véli, akciókkal kell segíteni őket: táborokat, közösségi programokat szervezni.
– Talán majd változik a trend – bizakodik.

Hiú ábránd.

Politikusnak kevesen állnak. Nem trendi, lenéznivaló. Kivételek persze akadnak. Ők az iskolapadot koptatják. Gyerekcipőben jár az utánpótlásképzés. A Fidelitas és a Societas is szervez fejtágítókat, tanfolyamokat középhaladóknak. A kezdőknek ott vannak a politikusképzők.

Kiszelly Zoltán a Századvég Politikai Iskolában oktatja az ifjútörököket.

– Az oktatás nem helyettesíti a napi gyakorlatot. Könyvből nem lehet megtanulni autót vezetni – mondja.

Hiszen a követendő pálya a diákmozgalomtól az ifjúsági szervezeten, az önkormányzati képviselőségen át a nagypolitikáig húzódik.

– Végigjárva e lépcsőfokokat, a diákból politikus lehet – teszi hozzá.

Vagy azonosul az öregek értékrendjével és a hatalommal. Jön a pénz és a fontosságtudat. Ha kiemelkedik, gyorsan lenyomják. Eszközök vannak rá. Az ifjúsági szervezetek anyapártjuktól kapnak pénzt, paripát, fegyvert.

– A tehetség, a teljesítmény elengedhetetlen, de önmagában nem elég. A pártoknak menedzselniük kellene a feltörekvőket – magyarázza Dessewffy Tibor.

A szociológus annak a Demosnak a magyar verzióját igazgatja, amely Angliában több minisztert is adott a brit kormánynak. Delta fedőnevű politikai iskolájukban már a második évfolyam végez.

– Meglepő, hogy milyen tehetséges diákok jelentkeznek – állítja Dessewffy.

A szociológus nem hiszi, hogy a Kiszelly által rajzolt politikus-pályamodell az egyedül üdvözítő. Nyugaton a háttérintézmények emberei is beáramlanak a pártokba.

– Alacsony a politika presztízse, rossz a sajtója – magyarázza. – Olyan oktatási és médiastruktúrának kellene kialakulnia, amely nem riasztja el a tehetségeket.

Nem bővelkedünk bennük. Túl keveset mutatnak a fiatal politikusok. És olykor túl sokat akarnak, miközben helyet követelnek.

Volt kitől tanulniuk.