Abszurdisztán 78.

Az egyik hetilapunk portrét közölt a mai magyar közélet érdekes figurájáról, egy kormánybarát nagykereskedőről. A kép mindösszesen tizenkét pontban találtatott sérelmesnek az ábrázolt részéről, aki – a magyar sajtószabadság hagyományainak megfelelően – helyreigazítási és anyagi kárigénnyel is föllépett. Eddig minden a szokásos – a folytatást meg bízzuk az időre meg a bölcs bíróságra, az üggyel kapcsolatban csak annyit jegyezve meg, amit egy bírától hallottam sok év előtt. Kétféle írás van: amelyet feljelentenek és amelyet nem, mert onnan kezdve már csak egy irányban mehetnek a dolgok.

Hanem van a történetnek egy mellékága is, amely joggal kéredzkedik be ebbe a rovatba. Az újságíró ugyanis megkérdezte az egyik népben-nemzetben gondolkodó turisztikai egyesület vezetőjét: igaz-e, hogy hősünk, a kormánybarát kereskedő anyagilag is támogatta őket? „Igaz” – felelte a kérdezett, de rögtön hozzátette, nincs ezzel a kereskedő egyedül, hiszen például az ismert balliberális esztéta és közíró, Zsorzs úr is a kiemelt támogatóik közé tartozik. A cikkbe persze csak a mondat első része került be, minthogy az a kereskedőről szólt, nem másokról, érkezett is postafordultával a helyreigazítási kérelem meg a következményekre való figyelmeztetés a főturistától: ő azt nem fogja tétlenül tűrni, hogy szavait meghamisítsák.

Egy kis kitérőt kell itt tennünk. A motorizált turistákat, akikről itt szó van, a közvélemény gyakran és tévesen afféle szélsőjobboldali alakulatnak állítja be, félreértett névválasztásuk, öltözékük, jelvényeik okán. Holott – tőlük maguktól tudjuk – minderről szó sincsen: a törvényeket aggályosan betartó nonprofit szervezetről van itt szó csupán, hőn szeretik hazájukat és motorjukat, és évente néhány alkalommal történeti emléktúrákat szerveznek. Egyébként a légynek sem ártanak, ahol csak megjelennek, örömpírt csalnak az arcokra, és mindig szót emelnek a kisebbségek érdekében. Ilyenek ők, szívmelengető színfoltjai a mai magyar civil mozgalmaknak. Hogy persze a politikáról is van álláspontjuk, és az egyik kormány közelebb áll a szívükhöz, mint a másik, az természetes. És ennek kinyilvánítása alapvető emberi jog. Ahogy az is akceptálható, hogy gondosan vigyáznak jó hírükre és függetlenségükre is.

Érthető tehát, hogy vezetőjük ország-világnak igyekszik tudtára adni: szervezetüket nemcsak ismert jobboldali, de baloldali elemek is támogatják. És érthető a bosszankodása, ha ezt a tényt a balliberális média, tudatos ferdítésként, elhallgatni igyekszik.

Már csak azt a lényegtelen különbséget kell megemlítenünk, hogy a kormánypárti nagykereskedő őszinte barátságból és végtelen jó szíve által vezettetve támogatta a mondott egyesületet, míg az esztéta egy vesztésre álló per alpereseként fizetett (peren kívüli egyezség keretében) néhány százezer forintot az egyesületnek. (Egyik cikkében ugyanis nekik tulajdonított egy olyan cselekményt, mit a rendőrség szerint nem ők követtek el – hanem rájuk megtévesztésig hasonló más turisták –, de ez aztán végképp mellékszál.) Zsorzs úr azóta kiemelt támogatóként szerepel az egyesület honlapján, míg a kormánypárti kereskedőnek nincs ott nyoma: ő nyilván beemelt támogató csak.

Ennyit a teljes igazságról meg az elhallgatásról.

A történetnek itt vége van, de azért, hogy jobb kedvünk legyen, képzeljék el a következő (s a fentiekkel semmilyen kapcsolatban nem lévő) jelenetet.

Egy fegyveres rabló megtámad egy gyanútlan utazót. Miután kizsebelte, elteszi a mordályát, megöleli az áldozatát, és így kiált fel: „Drága szponzorom!”