A zöldombudsman is kiakadt a fakivágásokra

Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy a Ludovika Campus bővítésére való hivatkozással kivágni tervezett 145 fa miatt tiltakozott Dr Erőss Gábor, a Párbeszéd Magyarországért józsefvárosi önkormányzati képviselője, aki szerint „Nem lehet konténerekbe szorított facsemetékkel helyettesíteni egy erdőnyi 80-100 éves fát ”.

A képviselő az ügyben korábban a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyetteshez (Alapvető Jogok Biztosának Hivatala) fordult, majd a blogján külön megszólította a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóit is, arra kérve őket, csatlakozzanak a fák védelmére kialakított riadólánchoz.

„Egyszer ti is szülők lesztek, és akkor még nyilvánvalóbb lesz számotokra, hogy nem lehet sportpályákkal helyettesíteni egy parkot, nem lehet Rendészettudományi Képzési Központtal helyettesíteni egy erdőt, nem lehet konténerekbe szorított facsemetékkel helyettesíteni 80-100 éves fákat, ahogy a szakemberek is elmondják. (...) Ha ez így megy tovább, mire belőletek vezető lesz, ebből a kerületből, ebből a városból, ebből az országból nem marad más, mint kihalt sportpálya, porladó térkő és forró sivatag! Meg vagyok róla győződve, hogy ezt ti sem akarjátok.”

Erőss az ügyben az önkormányzat testületi ülésén próbált sürgősségi beadványt beterjeszteni, de azt a Fidesz-többségű testület még napirendre venni sem engedte. A képviselő kérése az lett volna, hogy legyenek az egyetemi bővítés tervei és a fakivágási engedély pontos részletei megismerhetőek, illetve, hogy a hatóság addig állítsa le a fakivágást, amíg a helyi lakókkal és a civilekkel nem egyeztetett az ügyben.

Pénteken azonban fordulat történt az ügyben, legalábbis Erőss a fák sorsával kapcsolatban reménykeltőnek nevezte, hogy a zöldombudsman a Föld Napja alkalmából kiadott állásfoglalásában külön kiállt az Orczy-kert fái mellett is:

Dr. Szabó Marcel állásfoglalásában így fogalmaz:

”Dr. Szabó Marcel szerint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások engedélyezésének napi gyakorlata sajnálatos módon igazolni látszik a szabályozással kapcsolatban már korábban megfogalmazódott természetvédelmi aggályokat. Az utóbbi időben több beruházás esetén is megfigyelhető társadalmi konfliktusok arra figyelmeztetnek, hogy az engedélyezés egyszerűsítése és gyorsítása, a társadalmi részvétel lehetőségének lényeges szűkítése zavarokat okozott a természetvédelem húsz évvel ezelőtt megalapozott, és a közelmúltig közmegelégedésre működő rendszerében.

A természetvédelmi engedélyezés folyamatában termékeny együttműködés alakult ki a hatóságok és a társadalmi szervezetek között, mely utóbbiak konkrét terepi tapasztalatai és szakmai elkötelezettsége komoly segítséget adott a hatóságoknak a megalapozott döntéshozatalhoz. A társadalmi részvétel a környezeti károkat minimalizáló tervezésben és kivitelezésben a felelős beruházók számára is valódi segítséget jelent. A kétfokú engedélyezési eljárásban biztosított ügyféli jog és a bírói út igénybevételének lehetősége a szakmailag megalapozott, a beruházók, a helyi közösségek és a nemzeti érdek összehangolásával meghozott hatósági döntések alapvető eszközei.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások speciális jogi szabályozása megbontotta ezt a jól működő rendszert, az ügyféli jogok korlátozásával lényegében kiiktatta a társadalmi részvétel jótékony hatását, a döntéseket természetvédelmi szempontból kevésbé megalapozottá és átláthatatlanná tette, s ami a legsúlyosabb, e potenciálisan kevésbé megalapozott döntéseket fellebbezésre való tekintet nélkül, a bírói út lehetőségét kiüresítve, statáriális jelleggel végrehajthatóvá tette. Amennyiben tehát első fokon, a természetvédelmi szakmai szervezetek kizárása mellett hibás döntés születne, az azonnali végrehajtás és a természeti károk speciális természete miatt a korrekció lehetősége megszűnik.

Így az a visszás helyzet állt elő, hogy miközben az Alaptörvény a természet védelmét jelentősen felértékeli, kimondva, hogy a természeti erőforrások védelme, fenntartása és megőrzése az állam és mindenki kötelezettsége, a jog alacsonyabb szintjén olyan változásokra került sor, amelyek kifejezetten előidézik természeti értékek jóvátehetetlen elpusztításának kockázatát. Az ilyen jellegű konkrét hatósági döntésekkel szemben kibontakozó ad hoc tiltakozó mozgalmak mutatják, hogy aggályos döntések a gyakorlatban is születtek, és az eddig a döntéshozatal pozitív hatóerejét képező civil szervezetek nem látnak más lehetőséget, mint hogy az azonnali végrehajtást polgári engedetlenségi akciókkal késleltetve próbálják lehetővé tenni a fellebbezés alapintézményének valóságos működtetését.

A jövő nemzedékek szószólója a konkrét konfliktusok – fakivágások engedélyezése a Liget-program, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusa esetében – feloldása, a potenciális természeti károk minimalizálása érdekében párbeszédet szorgalmaz a hatóságok, a beruházók és a társadalmi szervezetek között, amelyben szükség esetén kész közvetítő szerepet vállalni. Emellett e konfliktusok eszkalálódásának elkerülése, a szakmai és társadalmi szempontból egyaránt megnyugtató eljárásrend kidolgozása érdekében javasolja a jogi szabályozás újragondolását.