A zemberek
Országvédelmi tervet hirdetett szeptember elején a miniszterelnök. A financiális következmények kiszámíthatatlanok, maga a beszéd kevésből is kijött. A szónok az ismert panelek közül beérte 30 „emberekkel”, 8 „magyar emberekkel”, 7 „magyarokkal”, 22 „válsággal” és 7 „görög úttal”. A „bankok” meglepő módon 9 említéssel a negyedik helyen végeztek, mert az élmezőnybe feltört a „tisztességesen elvégzett munka” vagy „munka” – 17 említéssel. A „zemberek” dominanciája érthető. A kormánypárt nem most indult el a nyelvpolitikai forradalom útján. A kilencvenes évek „polgári korszakát” az évezred elején váltotta fel az emberek, később a pontosított „magyar emberek” kora. Mert a stílus a párt. Hol tart a nemzeti együttműködés nyelvi forradalma? BUJÁK ATTILA írása.
Messziről indultak. A polgári karrierje (polgári kormány) jól sikerült lenyúlás eredménye volt. A kilencvenes évek elején az SZDSZ-ben késhegyig menő vita folyt arról, mire rezonál a liberális bázis. Egy felmérés nyomán két vezérfogalom maradt versenyben, a polgári és az európai. A vezetés némi tipródás után az „európai” mellett döntött. A hír kiszivárgott, s Orbánék az elbukott ’94-es választás után lecsaptak a facéran maradt polgárokra. Az ezredfordulót már polgári kormányzásként élvezhettük végig. A 2002-es vereség a pártelnök polgár kedvét szegte. A 2002-es átszervezés után egy ideig tartotta magát a polgár, de hamarosan nyugállományba küldték; keresztény értékek kerültek előtérbe. A nagy nyelvpolitikai offenzívát a nemzeti együttműködés doktrínája hozta el.
– Bizonyos nyelvi technikák a politikában is vannak – állítja Kálmán László nyelvész. – Nem nevezném ezt nyelvi forradalomnak. Még nem jött el „1984”, az orwelli átrendezés kora, amikor minden fogalmat átírnak.
De lassan közel kerültünk ehhez. A reform, a megszorítás a Fideszben tilalmi listára került.
A kétkulcsos adórendszer második elemét szolidaritási adónak, ideiglenes hozzájárulásnak nevezik. A közalkalmazott jogfosztása életpályamodell. A reform az ország átalakítása. Az ellenállás letörése nemzeti együttműködés. Ha lopják a nyugdíjasok megtakarítását, nyugdíjvédelmi biztos teszi. A nemrég bejelentett – megszorító – büdzsé országvédelmi költségvetés.
A középületek névtábláinak átfestésével kezdték, de ez bevett technika, minden nagyravágyó magyar kormány nyomot akar hagyni a történelemben. Három nemzeti minisztérium született (Nemzetgazdasági, Nemzeti Erőforrás, Nemzeti Fejlesztési), de még az adóhivatal (NAV) is nemzeti, Ferihegy már Liszt, a szórásból az állatkert talán kimarad.
A nyelvész szerint a politikai panelek átfogalmazása „nem éri el” az orwelli „newspeak” modelljét, de „jó úton vagyunk az új tudati állapot felé”.
A nyelv alkalmas erre, mert az érzelmi hatáskeltés ellenőrizhetetlen eleme.
– Ha hallok egy szót – magyarázza Kálmán László –, legyen riasztó, ellenszenves vagy taszító, a fogalommal tényként számolok, része az életemnek. Ha huszadszor sulykolják mondjuk a bankárkormányt, már át sem gondolom, ki a bankár, létezik-e ilyen, beugrik a kürtőkalapos, kövér ember képe.
A jobboldali politikai nyelv az ellenzékben töltött nyolc évben megdöbbentő fejlődésen, revitalizáción ment át. A nemzeti együttműködés nyilatkozatának stílusát elemezve állítja Dalos György Berlinben élő író (Népszabadság, 2010, Miklós Gábor cikke), hogy a szöveg nem a Rákosi-korszak diadalittas, a legyőzött ellenfelet megbélyegző szóhasználatát idézi, inkább a reformkori nyelv stílusát. A jobboldal két „termő ága”, a Fidesz és a Jobbik sajátos pátoszversenyt folytat, ebben a Jobbik a nyerő. Dalos megfigyelése szerint a mai jobbos politikai szószok egy része angolra, németre lefordíthatatlan. Mert egyszerűen érthetetlen.
Néhány Orbán-beszéd – miközben nagyon is érthető Pesten – bizarr lenne Nyugaton. „Kiállunk Magyarországért.” Furcsán hangzana, ha Cameron bejelentené: kiáll Angliáért. Nem azért kapja a fizetését?
A nemzeti együttműködés nyilatkozata, a forradalom felkonferálása (a „régi rend” hivatalos elbúcsúztatása) az „új politikai rendszert” alapozza meg.
Debreczeni József politológus a választás éjszakáján elmondott „forradalmi nyilatkozatban” látja az eredendő bűnt, a közelgő törvénysértő lépések nyílt előrejelzését. Forradalom nem győzhet választáson, eredendően exlex állapot, a törvénytelenség törvényesítése. A magyar történelem számos rendszere nevezte magát forradalminak a megtorlások előtt.
– A legdurvább példa a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány – emlékeztet Debreczeni.
A nemzeti együttműködés nyilatkozata a korábbi forradalmi bejelentéseket kívánja rögzíteni, parlamenti úton legitimálni.
A nyilatkozat a nyelvi offenzíva része. A nagy mutatványt Orbán ebben a szövegben vezeti elő, egyenlőségjelet téve „negyvenhat éves megszállás, diktatúra” és „az önrendelkezés képességének újbóli (brüsszeli?) elvesztése” közé. A kádári rend és a demokrácia húsz éve közé – amelynek Orbán aktív részese volt, négy évig miniszterelnökként.
A mű Orbán (és Kövér) kézjegyét viseli. Debreczeni szerint valószínűsíthető, hogy a nagy nyelvi, fogalmi átszabások sem kollektív pártszerzemények. A kulcsfogalmak először mindig Orbán beszédeiben bukkannak fel, hogy alászállott kultúrjavakként sugározzanak szét a frakcióban.
– Magam is megszámláltam – mondja a politológus –: ha bevezet egy-egy új fogalmat (a sláger ma országvédelem), hússzor-harmincszor elismétli („szociális konzultáció”, „nemzeti konzultáció”). Az a vicc, hogy a dolog működik. Amíg erő és hatalom áll a szó mögött, a nyelvi offenzíva lehengerlő. Remélem, eljön az idő, amikor asztali mulatság tárgya lesz egy-egy orbáni idézetgyűjtemény.
– A nyelvi fölény annál is átütőbb – egészíti ki Kálmán László –, mivel az ellenzék arra sem képes, hogy a rendelkezésére álló minimalizált nyelvi teret betöltse. Még az újcivil mozgalmak szónokai is színtelenek, papírízűek. Még a Jobbik beszél a legérthetőbben. Túlságosan is érthetően... Pedig lehet a populáris stílust jó célokra is használni. Aki hallotta Martin Luther King beszédeit, tudja, lehet nemes ügyekről is egyszerűen és népszerűen beszélni.
Csepeli György szociálpszichológus – szemben a közvélekedéssel – nem érzékel nyelvi fölényt.
– Politikai erőfölényt érzek. Ez nem nyelvi, nem is népi forradalom. Nyílt és durva beavatkozás a társadalom életébe. A demokrácia új, „népi demokratikus” felfogása.
– Demokrácia? – kérdezünk vissza.
– Az hát. Vagy nem a választók juttatták hatalomra? A népre hivatkoznak, mint minden rendes népi demokrácia. A népi, pontosabban a nemzeti akarat végrehajtója, beteljesítője vagyok – mondja Orbán. Felszámolom a zűrzavart, egyesítem a hatalmi ágakat, egy kézben fogva össze a törvényhozó és a végrehajtó státust.
A horthysta, szent koronás, kócsagtollas frazeológiára Csepeli csak legyint.
– Annak nincs jelentősége. Az ember praktikusan azzal dolgozik, amije van. Ha gagyi, hát gagyi. Ha a parlagfű lenne a hatalmi szimbólum, azt használnák.
Rendbe hozom, megtisztítom, megvédem, kiállok érted, kétfrontos harcot vívok: ütök jobbra és balra, állandó küzdelemben állok. Csepeli szerint ez nem nyelvi győzelem. Csak megszokott népi demokratikus beszédmód. Ugyanígy nyugtatta az ő népét 1957 után Kádár.
A veszély az, hogy olyan rendszert hoznak létre, amely örökké a nyakunkon marad.
