A vudupraktikát Gyurcsány Ferenc honosította meg

Békésebb holnapokért – ezzel az elvágyódó hangütéssel indult a parlament tavaszi ülésszaka. Dér Zsuzsanna szocialista képviselő háborodott fel így a Molotov-koktélos támadások miatt. Volt rá oka: égett szocialista lakásajtó, lábtörlő. Egyszerre öt helyen is.

Eközben a pártvezérek előzékenyen tilitolizták évértékelő beszédeiket, ügydöntő és sorfordító referendumra készült az ellenzék meg a koalíció is. A túlnyomás jele a kormánypolitikában: a visszavonuló Szetey államtitkár csak egy dohánycégnél kapott friss levegőt.

– Nehéz másfél évünk volt, átkozottul nehéz – kesergett Gyurcsány Ferenc, és azonnal a Munka, Tudás, Tulajdon szlogenre összpontosított.

– A jövő igennel kezdődik – harsogta a SYMA csarnok katedrájáról Orbán Viktor, és a jobboldali jós nyert. Magának – egy népszavazást.

Bár a kormány nem fogta menekülőre, Orbán jóslatának a fele teljesült: a liberális versenyzők kiszaladtak a koalícióból.

Fröcskölőssé vált a stílus, mire a nagy parlamenti viccmesélők néma leventék lettek. Kuncze Gábor rég száműzte magát a hátsó padsorokba. Visszavonulni készül, elege lett. Lendvai Ildikó micimackós történetei elvesztek a mindennapi egyeztetések csatáiban. Áder Jánosnak sem futotta avítt ferraris poénokra, mint valaha, a parlament alelnöki székében.

De persze akadtak megmosolyogtató, csetlő-botló helyzetek, beszólások.

– Nincs vele valami rendben – hangzott az az interjúbeli mondat, amely csaknem bíróság elé juttatta Karsai Józsefet. De az Országgyűlés azonnal behúzta a mentelmi vészféket. Előzmény: vegzálták a törvényhozót: feljelentették csip-csup ügyben: magánútra szolgálati autót használ.

Karsai dühös lehetett? Valószínű, hiszen állítólagos rosszakaróját rögvest (mi mással?) vuduvarázslatokkal vádolta meg: kapott ugyanis a fenyegetőtől egy babát. Nem Barbie-t, hanem szurkálhatót. A parlament csak derült, s legyintett a tyúkpörre: az iktatóba továbbította az ügyet.

Vuduvarázslatokban addig is otthon voltak a törvényhozók. A kifejezést – ellenzéke szerint a vudupraktikát – Gyurcsány Ferenc honosította meg a patkóban. Egy éve indult el a lavina, amikor a miniszterelnök vudu-gazdaságpolitikával vádolta az adócsökkentést szorgalmazó Fideszt.

Már vége volt az önbecsülés napjának, az utcán Budaházy és Toroczkai rég eltemette a háromszáz forintos vizitdíjat, amikor az álmos őszinteségben elhangzottak Pesti Imre fideszes törvényhozó parlamenti szavai:

– Szerintem nem vagyunk sokan, televíziós közvetítés sincs már. Lehetünk őszinték, szakszerűek és tisztességesek.

Nem volt akármi.

Lehettek volna, de nem mindig sikerült. A monoszkópos adásszünetben Mandur László szocialista parlamenti alelnök még tett az őszinteségre egy kísérletet:
– Tatai-Tóth András meggondolta magát, és úgy érzi, hat percben is el tudja mondani azt, amit két percben el tudna mondani. Ezért megkérem a képviselő urat, hogy kettőperces mondanivalóját próbálja meg hat percben összefoglalni.

Vidorné Szabó Györgyi is igyekezett példamutatóan őszinte és kitárulkozó lenni, de áprilisi interpellációját a mai napig nem mondhatta el. A szocialista képviselő így rontott volna neki pártja igazságügyi miniszterének: „Az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani.”

Fontos gondolat. Mégsem figyeltek rá oda.

Az új egészségügyi miniszterre annál inkább. A fideszes Horváth Zsolt például örült a visszavont egészségbiztosítási törvénynek. Úgy érezte, akkora az ő boldogsága, mint az egészségügyben dolgozóké. Ezt el is újságolta Székely Tamás új tárcavezetőnek:

– Hasonló lehet az örömünk, mint abban a Jean-viccben, amikor szól az úr: Jean, szerezzen örömet a macskámnak. Jean megfogja a macskát a farkánál fogva, és elkezdi a feje fölött körbe-körbe tekerni. A gróf rákiált: Mit csinál, ember?! Jean: Tudja, hogy fog örülni, ha ezt abbahagyom?

Ő abbahagyta. Folytatódott viszont a Gyurcsány–Semjén-csörte. Először a kereszténydemokrata támadt. Az MSZP-t így sápasztotta el:

– József Attila járhatna-e ma egyetemre?

– Nem túl könnyű szellemet ott elvárni, akinek Horger Antal úr neve nem sokat mond – vágott bele referátumába a miniszterelnök. – Ismerheti frakcióvezető úr: „Harminckét éves lettem én – / meglepetés e költemény / csecse / becse...” Úgy látom, uraságod a csecsebecsénél leragadt.

Vagyis József Attila igenis járt egyetemre. Csak a szegedi egyetem fura ura eltanácsolta onnan.

Gyurcsány szerint Semjénnek a földrajzzal is lehetnek problémái. Folyton összekeveri a még nem létező két gázvezetéket. A délit a Kék Áramlattal.
– Csak jelzem, hogy a Kék Áramlat Törökország felé megy. Ismeri Törökországot? Bundákat olcsón lehet kapni, onnan talán ismeri.

Kovács Zoltán kevésbé ismert fideszes honatya is összekeverte szezont a fazonnal, a pornófilmet a kormányzati reklámspotokkal. Felszólalásában Michelle Wild egykori pornósztárról és Kelemen Annáról vizionált, akik akár segédkezhetnének a kormányzat üzeneteinek továbbításánál. Valahogy így:

– „Magyarország benned van.” Sokan ezen viccelődnek; jó, hogy nem Kelemen Anna a reklámfigurája ennek a népszerűsítésnek.

Nem rossz...

A hajban meglehetős hiányosságokat mutató fideszes Balla György „reklámozta” a posta botrányos biciklitenderét. Önkritikusan fogott az elemzésbe:

– Amit ebben az ügyben a Magyar Posta művelt... a kopasznak is hajmeresztő. Erre azért én koronatanú vagyok.

Ez még jobb...

Törvényhozók egymást is kikezdték: bunkóztak és hülyéztek. A fiatal fideszes Ágh Péter a tandíjat és az egészségügy sanyarú helyzetét tette az egyik serpenyőbe, a kormányzati luxuskiadásokat a másikba, amikor Gőgös Zoltán agrárállamtitkár tömören megjegyezte:

– Bunkó vagy.

A fideszes ellenfél rövidesen ismét szót kapott. Móriczi rokonokmentalitásról beszélt, mire Gőgös a változatosság kedvéért így kontrázott a nagy melegben:
– Bunkó vagy.

A képviselő gondolatgazdagsága csak kicsit marad el a nagy elődétől, Horn Gáborétól. A liberális balösszekötő tavaly így próbálta árnyaltan rendre szoktatni Semjén kereszténydemokrata vezért:

– Kérjél elnézést, te sötét bunkó!

A dobogókői szoci tréningen, Orbán kiszivárogtatott titkos beszédének kitárgyalásán a koalíciós vészharangok kongatásán kívül „életbevágó” kérdésekre is jutott idő.

Például arra, hogy a képviselői esküben szerepeljen-e az „Isten engem úgy segéljen” fordulat. Mert Boross Péter exkormányfő szerint rászorulunk Isten segedelmére, tehát mondjuk ki kötelező érvénnyel.

– Nem hiszem, hogy valaki a Himnuszt úgy kezdi, hogy áldd meg a magyart, mert az első szó valahogy nem passzol ide – dörgött Boross.
A szocialista Juhász Gábor és a liberális Hankó Faragó Miklós próbálta jobb belátásra bírni az exminiszterelnököt. Eredménytelenül.
Veres János pénzügyminisztert viszont meggyőzte a királyi bíróság ítélete. A parlamentben kért elnézést. A KSH vezetőjének menesztését korábban akként indokolta, hogy az illető a szakmájában nem áll a csúcson.

– Bejelentem, állításom téves volt – mondta a vezető pénzügyér, és levonta a tanulságot: – Nemzetközi szakmai elismertséget bírósági ítélettel is lehet szerezni. Magyarországon.

Bocsánatkérése kissé indulatosra sikerült. A veresi mea culpa a parlament tavaszi ülésszakának mottója is lehetne:
– Már elnézést kérek!

Van okuk rá.