A világ szeme rajtunk lesz! – Fürjes Balázs az átláthatóságról, a finanszírozásról és az esélyekről

– Az olimpiarendezésnek két gyakori jellemzője van: sokszor kiderül utólag, hogy veszteséges, a költségek pedig majdnem minden esetben túllépik a tervezettet. Utóbbi jelenség Magyarországon sem ismeretlen. A hírek szerint a vizes-világbajnokság eredetileg tervezett negyvenmilliárdos költségvetése már kilencvenmilliárdnál tart. Mitől lenne a budapesti olimpia más?

– Minden tiszteletemmel együtt engedje meg, hogy vitatkozzam. Maga az alapállítás hamis. Az elmúlt évek olimpiái és a korábbiak is sikeresek voltak a rendező városok és országok számára. Tényekkel alá nem támasztott história, hogy az olimpia nem sikeres. Ha így lenne, akkor az első néhány olimpia után nem került volna sor a többire. Százhúsz éve állnak sorban városok, több esetben újra meg újra, hogy olimpiát rendezzenek. Generációk számára életre szóló élmény egy saját rendezésű olimpia, és mindenki azt mondja, kár lett volna kihagyni. De mifelénk divat mindent negatívan látni – az olimpia talán ezen is segítene…

Fotó: Kovalovszky Dániel

– De azzal egyetért, hogy voltak rendező városok, amelyek súlyosan eladósodtak miatta?

– Sokkal több van a mérleg pozitív serpenyőjében, mint a másikban. Ezt is lehet jól csinálni, és rosszul. 120 év alatt volt kevés probléma és rengeteg sikertörténet. Az olimpiai játékok sikeresek. Még egy bizonyíték erre: általában aki egyszer rendezett olimpiát, szeretne újra rendezni. A vizes-világbajnokság költségei egyébként nem emelkedtek egy fillérrel sem. Csak mivel rendkívüli helyzetben vállalkoztunk a rendezésre, a korábbi házigazda váratlan visszalépése miatt nekünk hét helyett két évünk volt felkészülni. Ezért menet közben, lépésről lépésre tudott dönteni a kormány a különböző költségelemek biztosításáról, ahogy a tervek elkészültek, és nem egy összegben, a legelején. Fontos tisztázni, mi a vizes-világbajnokság költsége és mi nem az. Ugyanígy: mi az olimpia költsége és mi nem az. Csak azt szabad annak feltüntetni, aminek megvalósítására olimpia nélkül nem kerülne sor. A rosszindulatú kritikusok minden közlekedésfejlesztést az olimpia nyakába varrnak, pedig azok olimpia nélkül is szükségesek, megtörténnek. A magyar pályázatnak pont az a lényege, hogy 2024-ben Budapest az olimpiától függetlenül is rendelkezni fog szinte minden feltétellel, ami a rendezéshez szükséges.

– Látva a 3-as metró felújítása körüli egyre abszurdabb vitát, ebben azért nem lennék biztos. Mi a garancia arra, hogy az olimpia költsége nem nyomja agyon az országot?

– A NOB érzékelte, hogy az olimpia elmehet egy rossz irányba, ezért elfogadta 2014 végén a gazdaságos olimpia koncepcióját, az Agenda 2020-at. Ez Budapest esélye. A NOB tisztában van azzal, hogy muszáj a rendező város költségeihez hozzájárulni, ezért eleve 450 milliárd forintot kapunk, ha nyerünk. Azt is mondja a NOB: lehetőleg semmi újat ne építs az olimpia miatt, a sporteseményeket helyezd el a már meglévő vagy ideiglenesen felállított létesítményekben. Ezenkívül már nem írják elő egységesen minden városra, hogy százezres stadionok kellenek, minden pályázó a helyi adottságokhoz és hosszú távú szükségleteihez igazíthatja, milyen méretben biztosít sportlétesítményeket. Végül eltörölték az „egy város, egy olimpia” elvét, és ösztönözik a meglévő létesítményekkel bíró vidéki városok bevonását – ezzel is csökkentve a szükséges építkezéseket, költségeket. Így lesz a budapesti olimpia az egész ország olimpiája: Győr, Füred, Veszprém, Balaton, Fehérvár, Miskolc, Szeged, Debrecen mind olimpiai helyszínek lesznek a már meglévő sportlétesítményeikkel. Az egész arról szól, hogy megtérülő, észszerű, kisebb költségvetésű olimpiákat lehessen rendezni. Ami nincs meg és hosszú távon nem szükséges, ideiglenes létesítményként fog megépülni.

– Erről a sok-sok előnyről Hamburg és Róma miért mondott le?

– Rómában óriási politikai vita volt ebből. A baloldali kormány, az üzleti világ és az olasz olimpiai bizottság is kérte a frissen megválasztott, városvezetői tapasztalattal még nem rendelkező, most éppen korrupciós botrányba keveredett polgármestert, hogy másítsa meg a kampányban mondott szavait, mert sok olasz nagyon sajnálja, hogy kiszálltak. A rómaiak többsége támogatta az olimpiát.

– Mégis olyan polgármestert választottak meg, aki az olimpia ellen kampányolt.

– Rómában politikai konfliktus áldozata lett az olimpia. Magyarországon felelősebben járnak el a pártok: egyikük sem csinál kampánytémát az olimpiából, semmilyen előjellel, sőt inkább együttműködnek. Ez segíti a magyar olimpiát. Budapest számára Barcelona a jó példa. A diktatúra utáni átmenetet zárta le Spanyolország az olimpiával. Barcelona mindig is jó város volt, de kevésbé ismert és népszerű. A városfejlesztésnek, a turizmusnak és a katalán léleknek nagyon jót tett az olimpia, mindenki azt gondolja, hogy e nélkül a város nem tartana ott, ahol.

– Nézzük, hol tartunk mi. Az itthoni nagyberuházások többnyire túlárazottak, sokszor feleslegesek és szinte mindig a haverok építhetik. Ott az M7-es völgyhíd, az M6-os autópálya alagútjai, de említhetném a 4-es metrót is, amelyet a sokadik határidő után adtak át úgy, hogy valószínűleg sosem fog megtérülni.

– Zavarba hoz, ezek a Medgyessy-kormány beruházásai.

– Szándékosan hoztam régebbi példákat, hogy látszódjon a folytonosság. De tessék: itt az M4-es autópálya. Miután Simicska Lajos kiesett a miniszterelnök kegyéből, a Közgép a versenytársakénál jóval kedvezőbb ajánlatot adott az építkezés folytatására. Ezzel világosan megmutatta, mennyivel drágább a haveri felár. Mi a garancia arra, hogy az olimpiai fejlesztéseknél hirtelen minden másképp lesz?

– Én a budapesti nagyberuházásokkal fog­­lal­­ko­­zom, azt, hogy itt le lennének osztva a lapok, a saját tapasztalataim alap­­ján a leghatározottabban cáfolom. Nekem megadatott, hogy felépíthessem a Papp László sportarénát, aztán a Fradi-stadiont, a Ludovikát, most építjük a MOME-kampuszt. Világrekord idő alatt felépül a 15 ezres Dagály Úszóaréna. Mindegyiket nyílt közbeszerzéssel, éles versenyben, költségemelkedés nélkül, határidő előtt fejeztük be. Minden nagy tervnek, így az olimpiának is két ellenfele van: a butaság és a tisztességtelenség. A döntés és a megrendezés között hét év telik el. Ahol gond volt, az volt az alapvető hiba, hogy a hét év első felét ellustálkodták. Azt gondolták, hét év sok idő, veszekedtek, nem hoztak meg döntéseket. Ha az utolsó néhány évben kell egy időben sok mindent megcsinálni, akkor ez aranybánya a kivitelezőknek, akik azt mondják, megcsinálom, csak többe kerül. Ha Budapest megkapja a rendezés jogát, az első nap el kell kezdeni dolgozni. A másik elv pedig az, hogy csak nyílt, nemzetközi pályázatokon, valódi versenyben lehet ezeket a munkákat kiosztani. A harmadik pedig, hogy a hét év alatt időben szét kell húzni az építkezéseket.

– Jó, hogy említi, hogy az átláthatóság fontos garancia.

– Az átláthatóságnak teljesnek kell lennie. Biztosak lehetünk benne, hogy a világ szeme rajtunk lesz. A NOB is árgus szemekkel figyeli, ha bármelyik rendező ország szabálytalanul, késedelmesen teszi a dolgát. Semmit sem lehet majd „okosban” megoldani, ami fehéríti majd a gazdaságot, és ez is egy nyereség.

– Akkor azt mivel magyarázza, hogy még meg sem nyertük az olimpiát, de a nyilvánosságot képviselő újságíróknak minden adatért küzdeniük kell– Csak az adatvédelmi hivatal nyomására lett nyilvános az 1300 oldalas megvalósíthatósági tanulmány, miképpen a tanácsadói szerződések nyilvánosságra kerülését is akadályozni próbálták azzal, hogy az újságíróknak fizetniük kellett volna a közérdekűnek számító adatokért. Miért nem lehet egy olyan internetes oldalt fenntartani, ahol fent van minden szerződés, a kifizetendő pénzösszegek, a tanulmányok?

– Az olimpia esetén biztosan nem lehet elmondani azt, hogy csak bizonyos vállalkozói körök jutnak megbízáshoz. A céget vezérigazgatóként Mihók Attila vezeti. Korábban az átláthatóságra kínosan ügyelő Ringier svájci médiavállalat vezetője volt. Azt kértem tőle, hogy a magyar pályázat érdekeinek sérelme nélkül minden átláthatósági követelményt teljesítsünk. De a magyar érdekeket védjük meg! A legalacsonyabb pályázati költségvetéssel dolgozunk Los Angeleshez és Párizshoz képest. A magyar adófizetőknek körülbelül 15 milliárd forintjukba kerül a pályázás, ami ennél az összegnél sokkal nagyobb értékű reklám Magyarország számára. A döntésig hetente több mil­­liárd internethasználó, tévénéző, újságolvasó találkozik Budapest nevével pozitív kontextusban. Természetesen nem ezért csináljuk, hanem azért, hogy megnyerjük ezt a versenyt. Ezért szükség van egy komoly nemzetközi tanácsadói csapatra is. Helyesen jártunk el, amikor nyílt közbeszerzési eljárást írtunk ki erre a feladatra. Ennek a dokumentációja teljes egészében nyilvános. A megvalósíthatósági tanulmányt is nyilvánosságra hoztuk.

– Hosszú idő után, újságírói nyomásra.

– Nem újságírói nyomásra, nem hosszú idő után, hanem 2015 nyarán. Megfelelő időben került ki a teljes dokumentum.

– Olyannyira nem volt nyilvános, hogy a budapesti közgyűlésben a képviselők úgy szavaztak róla, hogy csak egy százoldalas kivonatot ismertek belőle, az egész tanulmányt nem.

– A képviselők ismerték, mert megkapták a tanulmányt. Én magam intézkedtem és kértem a Magyar Olimpiai Bizottságot, hogy hozzák nyilvánosságra. Ők örömmel és azonnal felrakták a honlapjukra. Az kérdés, hogy a százoldalas kivonatot hányan olvasták el, hát még a több ezer oldalas tanulmányt. Nem tudja nekem megmutatni se a Los Angeles-i, se a párizsi, se a római megvalósíthatósági tanulmányt. Nem azért, mert nincs, hanem mert komoly dilemma, hogy hol van az átláthatóság józan határa. Mikor dolgozunk a magyar pályázat ellen azzal, hogy egy olyan megvalósíthatósági tanulmányt, amelyben természetesen a veszélyek és kockázatok elemzése is benne van, nyilvánosságra hozunk és ezzel muníciót adunk a világ egyik legkomolyabb nemzetközi versenyén a versenytársaknak– Nagyon örülnék, ha valaki átadná nekem a hasonló dokumentumokat Párizs és Los Angeles tekintetében. Akkor pontosan tudnám, mi a taktikájuk, mire készülnek, mik az erősségeik, gyengéik, hogyan akarnak nyerni ebben a versenyben. Sosem leszünk hajlandók olyan információkat nyilvánosságra hozni, amelyek a budapesti pályázatot gyengítenék.

– Már folyik a kampány, látjuk a plakátokat a köztereken, halljuk, látjuk a reklámokat. Nem tartaná fairnek, ha az ellenérvek is megjelenhetnének ebben a kampányban– Azok, amelyek megmutatnák az embereknek az esetleges kockázatokat is?

– Mivel meg vagyok győződve arról, hogy az olimpia jó Budapestnek, én nem tudok az olimpia ellen érvelni. Minden kétség esetén, ha az jóindulattal és nem ártó szándékkal párosul, állok rendelkezésre. Társadalmi párbeszédet indítottunk, konferenciákkal, egyetemi ren­­dezvényekkel, ahol lehet kérdezni, vitatkozni. Ezt teszi most a 168 Óra is ezzel az olimpiamelléklettel. Azt tudjuk elmondani, miért hisszük, hogy jó Magyarország számára ez a pályázat. A pálya nyitva áll azoknak, akik ellenérveiket fogalmazzák meg, a nyilvánosság is rendelkezésükre áll.

– Volt egy népszavazási kezdeményezés, amelyet legutóbb a Kúria sem hitelesített. Mit gondol, a magyarokat nem kellene megkérdezni az olimpiarendezés gondolatáról– Épp most volt egy jogi következmények nélküli népszavazásunk, amit nem az emberek kezdeményeztek.

– Sajnos megint pontatlan a fogalmazás. Budapesten lehetett volna népszavazást tartani, a kérdést a hatóság hitelesítette, arról szólt, hogy visszavonjuk-e a pályázatot. Mindösszesen a választók tíz százalékának kellett volna aláírnia a kezdeményezést. A szervezők nem tudtak ennyi aláírást összegyűjteni, vagyis a budapes­­tiek nem akarnak népszavazást az olimpiáról. A NOB szintén nem követeli meg a népszavazást, Párizsban és Los Angelesben sem tartanak népszavazást. Továbbmegyek: egyetlenegy nyári olimpiát sem előzött meg népszavazás. A MOB közgyűlése százszázalékos, a fővárosi közgyűlés 93 százalékos szavazategységben döntött a pályázatról. A Jobbik, az MSZP, a Fidesz mellett megszavazta Karácsony Gergely zuglói polgármester is. Masszív többség állt ki a fővárosban, amit az Országgyűlés 84 százalékos többséggel erősített meg.

– Magyarországon az egészségügyi kiadások rendkívül alacsonyak. A rák halálozási aránya itt a legrosszabb a 34 OECD-ország közül. Mit mondana azoknak, akik kórházi fertőzésben veszítik el hozzátartozóikat, mert még a megfelelő fertőtlenítésre sincs elég pénz?

– Nyilván a kérdések mögött az a felvetés rejlik, hogy Magyarországon sok feladat van még az egészségügyben. Teljesen egyetértek. De a kérdése mögött meghúzódik az is, hogy kultúrára és sportra csak akkor kellene költeni, hogy ha teljes egészében megoldottuk a különböző szociális problémákat. Ha így lenne, a világ egyetlen országában nem költenének színházakra, sportra.

– Inkább az húzódik: az olimpia hiánya-e a legnagyobb problémája a magyar társadalomnak?

– Az olimpia nem probléma, de segíthet a megoldásban, ha okosan és tisztességesen csináljuk. Ha holnap visszavonnánk minden támogatást a sporttól, kultúrától, nagyrendezvényektől, az nem oldaná meg az egészségügy helyzetét. Akkor lesz több pénz az egészségügyben, ha több lesz az adóbevétel. Mikor lesz több az adóbevétel– Ha folyamatosan erősödik a gazdaság. Azt állítom, hogy az olimpia azért is hasznos, mert gazdasági értelemben is megtérülő vállalkozás. A befektetések háromszorosát hozza vissza 15 éves időtartamban. Ha a tisztességtelenség és a butaság csapdáját el tudjuk kerülni, akkor minden közszolgáltatásra több pénz jut egy sikeres olimpia után, többen fognak sportolni szabadidejükben is, és derűsebb, optimistább, lelkében is egészségesebb lehet a magyar társadalom.

– Az adófizetői bázis szélesítésének jobb módja lenne, ha az oktatásból versenyképes munkaerő kerülne ki.

– Palkovics államtitkár ezen dolgozik. Kitűnő munkát végez, de sok még a házi feladat. Sosem állítom, hogy minden nehéz kérdést megoldott már Magyarország. De ez nem ok arra, hogy ne álljunk készen nagy kihívásokra. Aki pedig alkatilag zsörtölődni szeret, mindig talál rá okot. Én derűlátó vagyok, és abban hiszek, hogy a munka mindig meghozza a gyümölcsét. Csak kitartónak kell lennünk.