A Varázsfuvola apám egyik legszebb munkája
Különös helyszínen, a Vígszínházban láthatjuk a Magyar Állami Operaház december végi bemutatóját. Amióta megszűnt az Erkel Színház, az intézmény új játszóhelyet keres. Korábban a Thália Színház volt a favorit, de kiderült, hogy hiányos az akusztikája. Az új Varázsfuvola dirigensével, az Opera főzeneigazgatójával, Fischer Ádámmal beszélgettünk, aki most vezényel először a Vígszínházban.
A Varázsfuvola az operairodalom egyik legnagyobb műve – mondja Fischer Ádám. – Ugyanakkor nagyon népszerű opera. Nyolc éves gyerekektől nyolcvan éves gyerekekig mindenkit megtalál.
Úgy tudom, nyolc évesen Ön már szerepelt ebben az operában.
Ha nem is nyolc évesen, de 1962-ben én voltam a harmadik fiú. Székely Mihály volt akkor a Sarastro.
Azóta hányszor vezényelte a művet?
Nem sokszor, talán nyolc-tízszer, de gyerekkoromban mélyen megérintett a mű. Később korrepetitorként harangjátékot játszottam Papageno áriája alatt, vezényeltem a kórust a színfalak mögött. A művet 1986-ban vezényeltem először. Tipikusan az az opera, amely a szülőket és a gyerekeket egyaránt elcsábítja. Nem tartom szerencsésnek az úgynevezett gyerekelőadásokat. A gyerekeknek ez az opera akkor jelent igazi élményt, ha szüleikkel együtt a nézik meg a „felnőtt” Varázsfuvolát.
Az új bemutatóval kapcsolatban Vass Lajos, az Opera főigazgatója korábban elsősorban a Vígszínházzal kapcsolatos együttműködést emelte ki. Abban bízik, hogy összegezni tudják a két intézmény tudását. Úgy látja, legalább két évre garantálható az együttműködés a Vígszínházzal, amelynek sokkal jobb az akusztikája, mint a Thália Színháznak, amellyel az Opera korábban együttműködött. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója a nyitott színház jegyében gondolkodik, s szeretné, ha az opera, a fim, a képzőművészet is komoly szerepet kapna, mert a Vígszínház mindig új és meglepő ötletekkel jelentkezett. Marton László rendező naponta tíz órát dolgozik a darabon, mert minden szereplővel külön-külön szeretne elmélyülni a leendő előadásban.
Ön a Milánói Scalaban vezényelte először a Varázsfuvolát.
Igen, mert onnan érkezett felkérés – mondja Fischer Ádám. – Én általában várok arra, hogy felkérjenek valamire, és nem azt mondom, hogy én most éppen mit szeretnék dirigálni. Most a munkatársaim azt mondták, jó lenne egy új Varázsfuvola.
Többször szóba került, hogy egy gyereknek el kell mennie „először” az operába. Nem túl hosszú ahhoz ez a mű?
Szerintem nem túl hosszú, de ami fontosabb, hogy maga a darab nagyon jó, s leköti minden korosztály figyelmét. Hozzáteszem, hogy sok délelőtti előadás is lesz.
Miért éppen a Vígszínházban adják elő?
Az Erkel helyett korábban kiválasztott Thália akusztikája nem ideális. A Vígszínháznak nem csak jók a zenei lehetőségei, de többen is férnek el benne. Az Opera állandóan keresi a kitörési lehetőségeket. Most a Vígszínházzal egyeztünk meg. Ez persze kockázatos, hiszen egy színház lehetőségei mások, mint a miénk.
Úgy látom, Marton László rendező rendkívüli ambícióval vetette bele magát a munkába és az énekesek is.
Három szereposztásban játsszuk a művet, s legnagyobb énekeseink lépnek fel benne Polgár Lászlótól Miklósa Erikáig.
Az Opera most mindent eredeti nyelven játszik, ez a mű mégis magyar nyelvű előadásban lesz hallható.
Ebben a műben nagyon sok a prózai rész, és más elénekelni egy német nyelvű áriát, mint elmondani egy német szöveget. Szerintem egy magyar színész, egy operaénekes inkább az anyanyelvén játsszon. Nem biztos, hogy jó, ha a német nyelvvel próbálkozik. Kérdés, mennyire fontos, hogy egy énekes színész a legjobbat hozza ki magából. Tudom, van olyan néző, akit a prózai rész nem érdekel, mert csak a zenét szereti. De ennek az előadásnak éppen az lesz a lényege, hogy a mű drámai és zenei oldala együtt érvényesül. Nem szerettem volna, ha az előadásban súlyos nyelvtani és kiejtési hibákat kellene végighallgatnunk.
A korábbi évtizedekben is magyar nyelven játszották a művet, édesapja, Fischer Sándor fordításában. Most is ezt használják majd?
Többen is dolgoztak a magyar nyelvű szövegen, apám a verseket írta. Most is ezt a szövegkönyvet használjuk. Apámtól tanultam az anyanyelv szeretetét. Később sokat vitatkoztunk, mert a versforma számára szentség volt. A szöveg formája néha fontosabb, mint a szöveg tartalma. Számomra viszont nem a rím a legfontosabb, hanem, hogy olyan szót halljak a színpadról, amit megértek. A Varázsfuvola apám egyik legszebb munkája, de olyan fordításai is vannak, amiket sosem vezényelnék el. Édesapám egyébként a harmincas években a Vígszínház zenei vezetője volt. Hegedűs Gyulát, Varsányi Irént, Csortost később is gyakran emlegette.
Nemrég láttam egy kiadványt, amelyben Fischer Ádám névaláírással öccse, Fischer Iván fényképe látható. Gyakran tévesztik össze Önöket egymással?
Igen, de én ennek inkább a humoros oldalát látom. Olyan összekeverések is voltak, amik az embernek eszébe nem jutnak. Már két hete vezényeltem az English National Operában, amikor az egyik énekesnő hozzám fordult: „Mondja, Maestro, nincsen Önnek egy Ádám nevű testvére?”
Főzeneigazgatóként nemrég kezdte el az operaházi munkát, előtte a Rádiózenekar zeneigazgatója volt, de az ÁHZ-tól való távozása is sokakat érdekel. Miért nem tudta ott megvalósítani az elképzeléseit?
Vendégkarmester voltam a Kobayashi utáni időkben. A stiláris pontosság kialakítása volt a feladatom, nem pedig a zenekar vezetése.
Volt-e ebben a munkában távlati feladat? Sokan gondolták, hogy Ön lesz Ferencsik és Kobayashi méltó utóda. Kocsis Zoltánt nevezték ki.
Engem kirúgtak. Kocsis Zoltán kirúgott. Tulajdonkeppen részben igaza is volt, mert a zenekarnak akkor nem volt rám szüksége.
