A Vár bevétele: történelemhamisítás vagy magyar Akropolisz?

– Megbontottuk a folyosó mennyezetét, és nézzék, mit találtunk! – mutat az építésirányító a karmelita kolostor mennyezetére.

A boltív nem igazi, lemezt hajlíthattak hozzá a kőművesmunka helyett, világháború utáni a sufnituning. Lecsupaszított falak, tisztára sepert, vakolatlan folyosók, az oldalhelyiségekben törmelék. Az újságírókon fehér sisak, sárga mellény, az őrezred kísér minket, nem kószálhatunk szabadon. Telefonjainkat sem hozhattuk magunkkal, nem fotózhatunk. Igaz, nem is volna mit. A leendő budavári Miniszterelnökségnek most inkább lőrései vannak, mint ablakai, barlangos tereket látunk, és nem szobákat. Szólnak, vigyázzunk, könnyen szögbe léphetünk. Csepreghy Nándor miniszterhelyettes főnöke sisakjában jött, homloka felett kis cetlin ott virít a neve is: Lázár János.

– Mit szólt az UNESCO az új erkélyhez? – kérdezem tőle. Párizsban járt nemrég, ahol tárgyalt a világörökségi védettség alatt álló Vár átalakításáról.

Az imént az építésvezető éppen azt mondta valakinek: valóban építenek a kolostorhoz egy Dunára néző erkélyt, de az könnyen elbontható lesz, mint minden építmény a világon, bár ugyan ki az a hülye, aki el akarná bontani?

– Az erkéllyel szemben nincs kifogásuk, nem változtatja meg az épület sziluettjét, ám a kolostor mellett építendő új irodaházról még vannak viták – mondja Csepreghy.

Idehaza nem kis botrányt kavart a budai Vár átalakításának, felújításának terve, mert az sokak szerint értelmetlen, urizáló, átgondolatlan. A Miniszterelnökség igyekszik hűteni a kedélyeket: a végrehajtó hatalomnak távoznia kell a Parlamentből, nincs arról szó, hogy Orbán Viktor a budai Várban akarna uralkodni, egyszerűen hasznosítani kell az épületeket valahogy.

Van is rá tervük: a többi között újra megépülne az elpusztult királyi lovarda és istálló épülete, az úgynevezett Stöckl-lépcső, a főőrségi épület, ahol a budavári palotaőrség kap majd helyet, de eredeti állapotában újjáépítik az annak idején szétbombázott Szent István-termet is. A köztársasági elnöki rezidencia, a Sándor-palota mellett átalakul a karmelita kolostor, a Miniszterelnökség költözik oda, és mellette felhúznak egy új irodaépületet a korábban elpusztult ház helyén.

Az építkezésekkel egy időben költözési hullám indul el: a Széchényi Könyvtár feltehetően a Nemzeti Múzeum mögötti egyik rádióépületbe kerülne. Pakolnia kellene a Magyar Nemzeti Galériának és a Budapesti Történeti Múzeumnak is. Várhatóan néhány minisztérium is a Várba költözik majd. Emellett felújítanák az amerikaiaktól nemrégiben visszakapott, a köznyelvben Táncsics-börtönként ismert helytartótanácsi épületet, és mélygarázst is építenének a Vár alá.

Kétszázmilliárd. Több ezer milliárd. Ki-ki vérmérséklete szerint becsüli a két évtizedig tartó Vár-felújítás várható költségét.

Nemrégiben Csomay Zsófia építész, Lővei Pál művészettörténész és Schneller István építész-urbanista, Budapest volt főépítésze kiszállt a rekonstrukcióval foglalkozó Nemzeti Hauszmann Bizottságból, mert – mint Lázárnak megírták – károsnak tartják „a Horthy-korszak jelentés nélküli kulisszáinak száz- és ezermilliárdokat igénylő újraálmodását”.

Lázár János a volt Honvéd Főparancsnokság épületében történelem- és művészettörténet-órát tart újságíróknak. Azt mondja, a szakmával nem építészeti vitát folytatnak:
– Csupán a Vár leendő funkcióiban nem értünk egyet – állítja a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Több mint egy órán át elemez, emlékeztet, tudósít: már az ötvenes-hatvanas években, aztán a Gyurcsány-kormány idején gondolkodtak a Vár hasznosításáról. A szocializmus idején teljes felújítást akartak, Gyurcsányék meg kormányzati VIP- és Európa Központot terveztek a Szent György térre.

– Mi ennyire nem vagyunk bátrak – ironizál Lázár. Ők ötletpályázatot írnak ki a Sándor-palota és a karmelita épületegyüttes előtti tér rendezésére.

A miniszter arról megfeledkezik, hogy a Gyurcsány-kormány idején, 2008-ban a Honvéd Főparancsnokság átépítését éppen a fideszes vezetésű I. kerületi önkormányzat fúrta meg, változtatási tilalmat rendelve el az épületre.

Az első Orbán-kormány 1999-es határozattal adott szabad utat a Vár „bevételére”, a miniszterelnök rezidenciájának felújították a Sándor-palotát, de Medgyessy Péter és a szocialisták győzelme miatt meghiúsult a terv, és az államfő költözött az épületbe. 2011-ben aztán Orbán hozatott egy kormányhatározat arról, hogy a Kossuth tér rekonstrukciójával egy időben a végrehajtó hatalomnak ki kell költöznie a Parlamentből.

Úgy tűnik, a ’99-es terv nem változott, ugyanis Lázár szerint csak ideiglenesen lesz a miniszterelnök a karmelita kolostor felújított épületében. Ha a Vár-palotát renoválják, oda költözik az államfő, a miniszterelnök székhelye pedig a Sándor-palota lesz. Húsz év múlva. Mert a tervek szerint akkorra lesz kész minden. Addig Orbánnak, illetve az őt követő kormányfőknek más miniszterekkel kell az irodákon osztozniuk.

Hogy miért itt lesz a kormányzati negyed?

Felmerült a Vár turisztikai hasznosítása is, de elvetették, mivel a kormány úgy véli, a terület nehezen megközelíthető, még ha el is adná néhány épületét az állam, szállodákat ott nem létesítenének a befektetők. Meg amúgy is: 1540-ig kormányzati központ volt a Sándor-palota és a karmelita kolostor helyén. Az épületben a török hódoltság idején hárem működött, később színház, így – poénkodik Lázár – a politikához szükséges valamennyi szakma képviseltette itt magát.

Zoboki Gábor építész, a Vár-felújítást tervező iroda vezetője szerint nem épületrészek felújításáról kell beszélni, a paloták sorát, a hidak rendjét is figyelembe kell venni, és kortárs módon, a történelmi hitelességet nem sértve tervezni. „A magyar Akropolisz, Budapest szakrálisan legmagasabb pontja, a nemzet főtere” – Zoboki így beszél a Szent György tér környékéről.

– A Miniszterelnökség puritán lesz, nem urizál, alacsony belmagasságú belső tere lesz majd, kétszáz ember elhelyezésére tesszük alkalmassá – magyarázza Lázár. Az udvarán belső kert lesz, a Duna felőli oldalán meg egy másik, közepén szökőkúttal. Lázár ígérete szerint mindkét tér látogatható lesz. Emellett a kolostor templomrészét könyvtárként és rendezvényteremként újítják fel. A karmelita épületegyüttes átépítése csaknem 14 milliárd forintba kerül majd, és a tervek szerint 2017 novemberére készül el. Lázár szerint „rezeg a léc”, mert a régészeti feltárások – találtak Árpád-kori tálat, feltárták a török pasa palotakertjét, sírokat – és a statikai munkák miatt egy hónapos csúszásban vannak az építők.

Így éppen a választási kampány közepére lesznek kész.

A város másik pontján, egy újlipótvárosi klubban a szakma értékel. Kevesen vagyunk a Városért Egyesület rendezvényén. Kié a Vár? – kérdezik. Nem örülnek neki, de úgy fest: a kormányé.

– Gigantikus összegekért akarnak hamisított történeti tereket visszaállítani. Mielőtt tisztáztunk volna művészettörténeti alapkérdéseket, nekiláttak a munkának – magyarázza az a Csomai Zsófia, aki nemrég kilépett a Nemzeti Hauszmann Bizottságból.

György Péter esztéta kérdez, és rögtön válaszol:

– Miért használja a kormány politikája legitimációjára a historikus tereket? A neonacionalizmusnak és az etnicizmusnak szüksége van történelmi díszletekre.

Dévényi Tamás építészmérnök – ő még most is a Nemzeti Hauszmann Bizottság tagja – azt mondja, a politika működésének kellene megváltoznia, konszenzusokat kialakítania. L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár elhíresült mondatára – a Vár felújítása sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni – úgy reagál, hogy a döntéseknek többségi véleményt kellene tükröznie. Ha új kormány jön, félő, hogy a Várban csupán egy torzó valósul meg, amivel kénytelen lesz az utókor együtt élni.

Rezignáltak az építészek. Úgy érzik, nem adnak a szavukra.

Bojár Iván András művészettörténész szerint hamis történelemtudattal rendelkező társadalom csak hamis ruhát vehet magára. Állítja: hamis a Mátyás-templomunk, a Halászbástyánk, sőt a Hauszmann-féle budavári palotánk is. Csomai Zsófia erre úgy reagál, hogy Budapest tálcán kínálja a valódi identitástudat tereit, a körutat, a Kossuth Lajos utcát, aminek felújításán el lehetne gondolkodni.

Hogy akkor mégis mi legyen a Várban? Varga-Ötvös Béla városfejlesztő közgazdász szerint ott tágabb értelemben vett turisztikai központot kellene kialakítani. Úgy véli, minisztériumoknak nincs helyük a polgárházak között. György Péter ötletének – saját bevallása szerint – nulla százalék a megvalósulási esélye, de ő a pincétől a padlásig feltáratná a historikus épületeket, és külföldi példa alapján az építmények „bemetszésével” tenné kívülről is láthatóvá a történelem változásait. Csomai Zsófia szerint el kellene gondolkodni azon, mi az, amit érdemes megőrizni, szerinte a hatvanas évek nem minden tere tartozik ebbe a körbe.

– El kellene fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és óvakodni a történelemhamisítástól – mondja Dévényi Tamás építészmérnök. – Az mondtam a döntéshozóknak: rendben, épüljenek vissza a régi enteriőrök, de ne az eredeti formában, mivel nem tudjuk, pontosan milyenek voltak. Legyen minden homogén, épüljenek fából a belső terek, és a fennmaradt, eredeti tárgyakat helyezzük el ezekben a helyiségekben.
Kérésének nem lett foganatja.