A tanárok bérrendezése a következő kormányra maradhat

„Mi két éve folyamatosan pedagógus-életpályamodellről hallunk” – mondja a 168 Órának Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elnöke, aki szerint ennek lényege egy szigorú minősítéshez kötött előmeneteli rendszer, amelynek során a tanárok fizetése is fokozatosan emelkedik.

„A másik elem, amelyet a kormányzat nagyon elegánsan úgy fogalmaz meg, hogy a pedagógusnak »másfajta munkaszervezési formában« kell majd ezek után dolgoznia. Ez nem más, mint a tanár jelenlegi kötelező óraszámának megemelése, röviden: radikális munkateher-növekedés” – véli Galló Istvánné. Hozzáteszi, ennek következménye egy nagyméretű elbocsájtási hullám is, hiszen ha a tanárnak többet kell dolgoznia, akkor evidens, hogy kevesebb pedagógus kell a szakmába.

Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár cáfolja az elbocsájtások tervét, mondván, az csak a szakszervezetek agyszüleménye. Tény azonban, hogy a tárca nem ad ki olyan adatokat, amelyekből egyértelműen kiderülne, hány pedagógusnak kell munkába állnia 2013. szeptember 1-től. Jogos tehát a kirúgásoktól való félelem.

„A kollégák – bármennyire is szeretnének bízni abban, hogy fizetésemelést kapnak – azért tudják, hogy ezzel az esetleges béremeléssel magasabb kötelező óraszám, több kötelező bent tartózkodás és nyilvánvalóan álláshelyek megszűnése is együtt jár” – mondja a PSZ elnöke.

A szakszervezetnek az egész úgynevezett életpályamodellel problémái vannak – hab a tortán, hogy még ennek bevezetését is folyamatosan elnapolják. Az utolsó csepp a pohárban Matolcsy György október 5-i bejelentése volt.

Két írásos dokumentum is készült – magas helyen –, amelyben gyakorlatilag azt rögzítik, a tanárok bérrendezése a következő kormányra marad. Az egyik a túlzottdeficit-eljárás miatt Brüsszelbe megküldött dokumentum, a másik pedig a Magyar Közlöny 139. számában megjelent kormányhatározat, amely arra kötelezi az emberi erőforrások hosszú titulusú miniszterét, hogy dolgozza át a köznevelési törvény vonatkozó passzusait, mert az életpályamodell fizetésekre vonatkozó része bizony nem fog hatályba lépni.

A szó elszáll, az írás megmarad, ezek után hiába hiteget minket bárki – summáz lemondóan Galló Istvánné. Tapasztalatai szerint kollégái rendkívül elkeseredettek és becsapva érzik magukat. „Félreértés ne essék: a pedagógus-társadalom egyértelműen látja a jelenlegi gazdasági helyzetet, és nincsenek irreális követelései. Demagóg leszek, de mi a fontosabb, a focistadion-építés, a piaristák támogatása, vagy a pedagógus, akinek havi nettó 90-110 ezer forintból kell megélnie? Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács október 19-i ülésén mi 20 százalékos bértábla-emelést követeltünk a közszférában. Erre kategorikus nem volt a válasz. Ekkor döntöttünk úgy, hogy megalakítjuk a sztrájkbizottságot.”

„Globális felmelegedés idején elég snassznak tartom, hogy a közalkalmazotti bértábla be van fagyasztva” – ezt már Járai Attila, a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára mondja a 168 Órának. Szerinte egy darabig lehet a pedagógusok hivatástudatára apellálni, ám ezzel nem szabad visszaélni.

„Tapasztalatom szerint bármi is történjék az oktatáspolitikában, a pedagógusnak mindig a diák az első. Érzésem szerint ezzel a szemlélettel élnek ma vissza” – fogalmaz Járai, aki szerint a kép vegyes: tud olyan iskoláról, ahol sztrájkhangulat tapasztalható. Úgy látja, van félelem is az emberekben, ráadásul akad a sztrájknak egy pénzügyi vonatkozása is: munkabeszüntetés idejére ugyanis megállapodás hiányában nem jár bér, és ilyen alacsony fizetések mellett nagyon sok pedagógusnak még az egy-két órás sztrájk is meggondolandó.

Benkóné Turcsányi Ildikó, a kőbányai Harmat Általános Iskola tanára is úgy tapasztalja, kollégái meglehetősen hitetlenek. „Az oktatást a tehetetlenség törvénye viszi előbbre, a gyerek érdeke nem sérülhet” – mondja. Véleménye szerint az oktatáspolitikát ma őskáosz jellemzi, pedig a tanárok – és ebben a lapunk által megkérdezett pedagógusok egyetértenek – kiszámíthatóságra vágynak.

Félő, jó ideig hiába.