A szúrás biztonsága – Fleck Zoltán: Indulati bűncselekmények esetén nincs visszatartó ereje annak, ha keményebbek a törvények
Szinte még fel sem ocsúdtunk a Deák téri kettős gyilkosságból, újabb tragédiáról érkezett hír: egy 18 éves fiatal szinte minden előzmény nélkül halálra késelt egy idegen férfit Gyulán, majd a legjobb barátját is életveszélyesen megsebesítette. Különösen sokkoló a történet annak fényében, hogy a fiatal felnőtt rendészeti szakközépiskolában tanult, és rendőr akart lenni.
Ez persze csak egy eset a sok közül. Lassan minden hétre jut egy gyilkosságról szóló tudósítás. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón a 168 Óra kérdésére, a belügyminisztériumi statisztikákra hivatkozva azt mondta, az éves kitekintés nem támasztja alá, hogy több emberölés történt volna. Ezt a közlést erősítik meg a rendőrségi adatok is.
Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) által a 168 Óra részére megküldött adatokból kiderül, idén 44 esetben történt emberölés. 43 ügyben pedig már ismert a gyanúsított kiléte, csupán egy gyilkosságnál nem került még senki sem a hatóság látókörébe.
- 2015-ben 96
- 2016-ban 96
- 2017-ben 90
- 2018 -ben 78
- 2019-ben pedig 58
gyilkosság vált ismertté a hatóságok előtt.
"Kiemelkedően nem növekedett az emberölések száma az idei évben a többi évhez viszonyítva. Az elkövető és sértett viszonyában azonban jellemzően nőtt a hozzátartozók sérelmére elkövetett jogsértések száma." - jegyzi meg a rendőrség lapunknak megküldött tájékoztatásában.
Statisztika ide vagy oda, rengeteg brutális történetről olvasni manapság. Feltűnő az is, hogy az utóbbi időben leggyakrabban késsel ölnek az elkövetők. Mégpedig indulatból. Ez a viták rendezésének egyik módja, ha azokat szóban már nem sikerült elsimítani – mondta el az ORFK korábbi nyomozó osztályának volt életvédelmi szakirányítója a 168 Órának. (Jelenleg már nem így hívják az ilyen ügyekkel foglalkozó részleget. -A szerk.) Kátai Elek kifejtette, a társadalom többsége nem így rendezi el a nézeteltéréseit. Ugyanakkor akad egy bizonyos szellemi szintű réteg a társadalomban, akik, ha elfogynak az észérvek, akkor az ököljogot, illetve a "késsel vágok utat magamnak" elvét érvényesítik. Ha pedig indulatosak lesznek az ilyen személyek, akkor más gondolatnak nincs helye a fejükben, és mindenáron végig akarják vinni az akaratukat, amely szerintük szent és sérthetetlen.
Ami a késeket illeti: Kátai szerint néhány ember akkor érzi magát biztonságban, ha szúróeszközt tart magánál. Sok esetben olyan környezetből származik az illető, ahol ez egy szokás.
Az pedig kiszámíthatatlan, hogy a város mely pontján történik egy késeléses bűncselekmény. Minden attól függ, hol verődnek össze a hasonló társaságok. „Lehetne akár a Várban is, ha két csapat a szórakozásból hazafelé tartva ittas állapotban összeszólalkozik.”
Sajnos a galerik nemcsak egymásra veszélyesek, hanem a járókelőkre is. Dolgozik bennük a csordaszellem, és egymást is bátorítják. „Egy kívülálló, akit a villamoson vagy a buszon megtalálnak, egyedül van, ráadásul más a mentalitása, pillanatok alatt áldozat lehet, mert a társaság az erőfölényét azonnal érvényre tudja juttatni.” A volt nyomozó úgy fogalmazott, „olyanok, mint a G. I. Joe katonák, érthetetlenek, és bármit meg tudnak tenni, fejjel előre mennek a falnak”.
Ilyenkor még a kamera sem segít. Noha ma már egyre nagyobb a közterületek lefedettsége, abban szinte minden szakértő egyetért, hogy a berendezések nem segítenek teljeskörűen, mivel az indulati bűncselekmények elkövetőjét nem érdekli, ha rögzítik a tettét. A sajtóhírek szerint a Deák téren történt késelés helyszínét is kamera figyelte, ami szintén nem tartotta vissza a résztvevőket. A felvételek inkább a felderítésben, valamint az események rekonstruálásában segítenek.
A Deák téri kettős késeléshez hasonló nagy visszhangot talán csak az a több mint 11 éve történt eset kapott, amikor 2009-ben egy veszprémi szórakozóhely előtt halálra szúrták Marian Cozma kézilabdázót, társát pedig életveszélyesen megsebesítették. A kíméletlen mészárlás szintén nagy vitákat, indulatokat váltott ki, és noha folyamatosan csökken a befejezett emberölések száma Magyarországon, egy-egy brutálisabb utcai gyilkosság mégis negatív irányba tolja az emberek biztonságérzetét. Pedig az esetek nagyobb hányada nem is közterületen történik.
Kátai Elek emlékeztetett, a gyilkosságok többsége úgynevezett „háztartásbeli” bűncselekmény, vagyis egy lakótérbe összezárt emberek összetűzése zárul így. A motiváció esetenként változik. Példaként említett egy meghökkentő kiváltó okot: egyszer kínaiak vitatkoztak össze egy munkásszállón azon, hogy melyik népcsoport tud jobban dolgozni, s ez végződött késeléssel.
A kedvező tendenciák azonban könnyen változhatnak, és akkor emelkedni fog a befejezett emberölések száma. Ezt már Németh Zsolt kriminológus mondta a 168 Órának. A szakértő kifejtette, bár a karantén is felfokozott helyzetet idézett elő, de az évtizedek alatt a világ és a környezetünk is egyre erőszakosabb lett.
Ha pedig több lesz a gyilkosság, akkor kérdés, hogy a jogrendszer miképpen reagáljon a helyzetre. Az ELTE docense, Fleck Zoltán szerint az életellenes bűncselekmények esetében a magyar szabályozás európai szinten is kemény retorziókkal sújtja az elkövetőket, így „már nincs hová szigorítani”.
A jogszociológus úgy látja, indulati bűncselekmények esetén semmiféle visszatartó ereje nincs annak, ha keményebbek a törvények. Sőt, biztosan az ellenkező hatást érik el.
Feltűnő, hogy több alkalommal fiatal felnőttek az elkövetők, akik éppen betöltötték a 18. életévüket. Ők a hatályos jogszabályok alapján nem kaphatnak életfogytig tartó szabadságvesztést, csak határozott idejűt. Így többen közülük 40 éves korukban vagy még azelőtt szabadulnak hosszú büntetésükből. Ha pedig nem sikerül a reintegrációjuk, akkor adott esetben súlyos veszélyt jelenthetnek a társadalomra. Elég, ha arra a férfira gondolunk, aki április elején a főváros VIII. kerületében, a 28-as villamoson, szinte minden előzmény nélkül halálra szúrt egy fiatalembert. A feltételezett elkövető 43 éves, és korábban sok évet töltött rácsok mögött különféle bűncselekményekért. Januárban került feltételesen szabadlábra, és a gyilkosság idején is több büntetőeljárás folyt ellene.
Fleck ZoltánFleck Zoltán szerint a hosszú büntetésekből viszonylag fiatalon szabadulókra külön kellene figyelnie az intézményrendszernek. Emiatt szükség lenne egy nagyon erős reszocializációs intézményrendszerre, amelyben fokozatosan, a kapcsolatokat és a munkahelyet visszaépítve lehetne szabadon engedni embereket a rácsok mögül, nem pedig „ráengedve a volt bűnelkövetőket a társadalomra”. Szerinte az egykori elítéltekre ilyenkor rázúdul az összes probléma: a munkanélküliség, a kirekesztettség vagy éppen az előítéletesség.
„Egy komplex társadalmi kezelésmód jelenthet segítséget” – fogalmazott Fleck Zoltán. Hozzátette, erre már csak azért is szükség lenne, mivel minél hosszabb egy büntetés, annál reménytelenebb, hogy egészséges személyiségű ember hagyhatja el a börtön falait.
Sokkal jobb lenne, ha már fiatalkorban meg lehetne előzni, vagy legalábbis minimálisra lehetne csökkenteni a hasonló esetek kialakulásának esélyét. Németh Zsolt szerint az iskolai drogprevenciós beszélgetések mellett fel kellene hívni a fiatalok figyelmét, miért veszélyes, ha kést tartanak maguknál. Fleck Zoltán is hasonlóan látja a kérdést. Szerinte felmerül az iskolarendszer és a nevelés felelőssége is. Már csak emiatt sem a büntetőjogi oldalról kell a problémához közelíteni. Ha a kormány egyáltalán problémának látja ezt. Gulyás Gergely szavaiból ugyanis az derült ki, hogy a kabinet egyelőre nem kíván lépéseket tenni. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban – tekintve a Fidesz gyakorlatát –, ha történik is bármi, akkor törvényt fognak módosítani. A miniszter nem válaszolt a 168 Óra kérdésére, hogy akarnak-e változtatni a büntető törvénykönyvön.
Noha gyilkosságból egy is rettenetes, a rendőrség mindegyik esetben tette a dolgát. Németh Zsolt is arra hívta fel a figyelmet, hogy az életellenes bűncselekmények esetében a magyar hatóságok felderítése roppant eredményes.
Kátai Elek úgy véli, az azonnali lebukás veszélye az egyetlen visszatartó erő, amikor a cselekmény után órákkal kattan a gyanúsított csuklóján a bilincs.
Az utóbbi idők nagy visszhangot kiváltó eseteinél is kivétel nélkül gyorsan elfogták az elkövetőket, akik felett a bíróságok ítélkeznek. Kiszabhatnak azonban bármekkora szabadságvesztést, áldozataik életét a legkeményebb büntetés sem adja vissza.
