A szocialisták helyzetének drámai paradoxona

Mészáros Tamás a vezércikkben a szocialisták helyzetének drámai paradoxonát írja meg: Gyurcsány a párt legerőteljesebb szónoka, és mégsem volt szerencsés a mostani beszéd.

Buják Attila a fővárosi koalíció válásának stációit írta meg. Most „Demszky egyetlen célja robbanás nélkül földre tenni a zuhanó gépet.”

Bolgár György Hogy mi van? című rovatában ezúttal Balsai István, Navracsics Tibor, Orbán Viktor állításait szembesíti a tényekkel, valamint erős kritika tárgyává teszi a Fidesz propagandafüzetét.

Több milliós hallgatottságú rádiók szűnnek meg, sokan új médiaháborúról beszélnek, az éter átpolitizálódásáról. „A Fidesz-médiabirodalom hatalmas cirkálói mennek szembe néhány elsüllyedt bárkával” – állítja Vásárhelyi Mária szociológus. A 168 Óra on-line vitájában is arról folyt a szó: vajon politikai döntés volt-e a rádiófrekvenciák újraelosztása mögött?

Rekordszintre nőtt az álláskeresők száma a válság miatt. Ugyanakkor az internetes portálokon megjelentek a jó közérzet, a siker „receptjei”. A boldogságipart csúcsra járatják a „boldogságiparosok.”

Egy rendszerváltás kora körüli, ismeretlen dokumentumokat tartalmazó kötetből kiderül: az Egyesült Államok Hírszerző testületének lényegében fogalma sem volt a várható három-öt esztendő politikai változásainak üteméről és irányáról. Ennek alapján bátran elcsaphatók lettek volna az amerikai hírszerzés felelősei. Hiszen 1988-1993 között azt jósolták: Gorbacsov kizsigereli a szocialista tábor iparát, mezőgazdaság, kereskedelmét, a lázadásokat a szovjet hadsereg leveri, és mindezt még nem vezet ebben az időszakban „Moszkva kelet-európai birodalmának a felbomlásához.” Aki átélte: tudja. Aki nem élte át, vegye elő a történelemkönyveket, és nézze meg: a világ legerősebb birodalmának elemzői szinte minden lényeges kérdésben tévedtek.