A szegregáció pusztító erő – Iskolák százai analfabétákat képeznek
A gyöngyöspatai roma emberekkel, ahogy más cigányokkal is, nemzedékek óta most először történhetett meg, hogy a bíróság jogerős ítéletet hozott arról, igazuk van, jogsértően bántak velük. Zolnay János szociológus, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkatársa fogalmazott így a 168 Órának. Szerinte ezzel is indokolható a jogvédők határozott reakciója a kormányfő szavaira, persze azon a tényen túl, hogy legalábbis autokrata törekvés, ha a végrehajtó hatalom feje megkérdőjelez egy jogerős bírói ítéletet. Egyébként is nyilvánvaló, hogy a kártérítés nem munkabér – tette hozzá Zolnay, utalva arra, hogy Orbán Viktor szerint a bírósági határozatot a város többségi lakói úgy értékelhetik: „a velem egy közösségben élők nagy összeget fognak kapni munka nélkül”.
A gyöngyöspatai szegregáció ügyében két jogi eljárás jutott jogerős szakaszba. Az első egy közérdekű per volt, amelynek végén, 2015-ben a Kúria mondta ki, hogy a Heves megyei város iskolájában jogellenesen különítették el a nem roma iskolásoktól a cigány gyerekeket, és számukra alacsonyabb oktatási színvonalat biztosítottak. A romák például nem mehettek fel az emeleti szintre, ahol a többi gyerek tanult, és nem engedték be őket az uszodába sem. Tavaly a Debreceni Ítélőtábla egy újabb perben jogerős határozatot fogadott el arról is, hogy mindezért 63 magánszemélynek összesen 99 millió forint sérelemdíj jár. Az alperes önkormányzat és az állam felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely várhatóan áprilisban dönt majd.
A gyermekek etnikai alapú különválasztását valójában semmi sem indokolhatja, hiszen egyértelműen igazolt, hogy a romák nem teljesítenek rosszabbul, mint a velük azonos gazdasági és társadalmi státuszú, többségi társadalomból érkező gyerekek. Ám minthogy ők nagyobb arányban élnek mélyszegénységben, a teljesítményen alapuló elkülönítés eredménye maga az etnikai szelekció lesz. Amikor pedig rosszul teljesítő gyermekeket összezárnak egy iskolába vagy osztályba, ott a színvonal zuhanni fog, már csak azért is, mert a gyerekek elkülönítése kiváltja a tanárok szelekcióját is. Zolnay szerint a cigány gyerekek számára az, hogy hatéves korukban milyen iskolába kerülnek, egész sorsukat befolyásoló esemény. Ha valaki a többségi társadalom gyerekeivel egy osztályba járhat, az kinyitja előtte az esélyek ajtaját.
Ez az ajtó azonban a cigányok többsége számára ma zárva van. A csaknem százezer hazai roma általános iskolás gyerek közül 46 ezer, tehát majdnem minden második gettóiskolába jár, olyan osztályba, ahol a diákok több mint fele cigány. Tíz éve ez az arány még csak 35 százalék volt. Mindez azt is jelenti, hogy az oktatásra fordított erőforrásokat folyamatosan átcsoportosítják a szegényektől a gazdagabbak felé.
Kertesi Gábor oktatáskutató az Index portálnak adott interjúban utalt egy Tárki-felmérésre, amely szerint a többségi társadalomba született és a roma gyerekek közötti átlagos különbség szövegértésben és matematikai készségekben hasonló, mint a finn és a tunéziai gyerekek között. Pedig azt is kísérletek igazolják, hogy az integrált oktatás nem rontja a jobban teljesítő gyerekek teszteredményeit, miközben javítja a lemaradozókét. Igaz, ehhez az kell, hogy a lassabban haladók aránya ne haladja meg a 15 százalékot, és jól képzett szakemberek foglalkozzanak velük.
Magyarországon az érettségi az első olyan mérési pont, ahol a diákok teljesítményét az intézménytől független külső megfigyelők ítélik meg, ők ellenőrzik, hogy a diákok mit tudnak a különböző tárgyakból. Az általános iskolák esetében azonban úgy adják ki a végbizonyítványt, hogy ilyen mérést senki sem végez. A papír semmit sem bizonyít, csak azt, hogy a diák eltöltött nyolc esztendőt az intézményrendszerben, a Pisa-mérés tanúsága szerint több tízezer gyerek úgy, hogy semmiféle tudást nem szerzett. Zolnay szerint a szegregált iskolák jó része manapság olyan botrányosan teljesít, hogy azokat egy normálisan működő iskolarendszerben be kellene zárni, és a gyerekeket autóbusszal vinni a megfelelően működő iskolacentrumokba.
Ercse Kriszta, a Civil Közoktatási Platform szóvivője határozottan állítja, hogy az elkülönítéssel a társadalom, az iskolarendszer valójában a családokra hárít egy olyan felelősséget, amelyet magának kellene viselnie. Ma már ugyanis megvannak az oktatás eszközei arra, hogy a lemaradozó gyerekeket is motiválttá, a tanulásban érdekeltté tegyék. Nem szabad, hogy a társadalmi hátrány automatikusan tanulási hátányt is jelentsen. A pedagógiai problémákra pedagógiai választ kell adni. A szakember szerint ez a magyar iskolarendszer felelőssége, ha erre a rendszer szereplői nem képesek, mert nem készítették őket fel. A hazai oktatási kultúra megakadt a 150 évvel ezelőtti beidegződéseknél.
A jól működő, integrált iskolarendszer kialakítása nemcsak azért lenne fontos, mert a lemaradozó kisdiákok ott többet tanulnának, hanem azért is, mert az iskola nem csak az olvasásról, számolásról, az írókról és a periódusos rendszerről szól. Ercse Kriszta szerint a tényanyag elsajátításával egyenértékű, hogy a gyerekek megtanulják az egymással való kommunikáció, az együttműködés képességét. Hogy megértsék, a másik miben más, mint ők, fedezzék fel, hogy a sokféleség érték. A jelenlegi szegregált rendszerben azonban a gyerekek szó szerint csak hírből ismerik egymást, nem tanulják meg, hogy nem lehet valakinek csak egy csoporthoz tartozása alapján szándékot – méghozzá általában rossz szándékot – tulajdonítani. A szelektáló iskolarendszer tehát az egyik oldalon előítéletes felnőtteket termel, a másik oldalon pedig olyan képzetlen embereket, akiknek semmi esélyük sem lesz a minőségi életre, arra, hogy érdemben beleszóljanak saját életkörülményeik alakításába.
A kompetenciafejlesztésel foglalkozó szakember szerint a Nemzeti alaptanterv alapvető feladata éppen az lenne, hogy tisztázza a korszerű oktatás irányelveit. A kormány ezzel szemben ezt a meghatározó erejű dokumentumot arra használja, hogy megossza vele a társadalmat. A Fideszt támogató laikusoknak azt próbálja bebizonyítani, hogy nemzetellenes és hazaáruló az, aki nem fogadja el a NAT-ot, amelyben 607-szer szerepel a magyar szó, és 240-szer a nemzeti. Így a szakemberek hiába beszélnek arról, hogy milyen fejlesztési célokat kellene tartalmaznia a dokumentumnak. A NAT 2020 egyszerűen politikai termékké vált, célja az oktatás fejlesztése helyett a kormánypárt támogatásának erősítése. A vita szakmai érvelés helyett a nemzeti és nemzetietlen ellentétpár szajkózásává züllött.
Ercse Kriszta a romagyilkosságok évfordulóján arra is figyelmeztet: robbanásveszélyes helyzetet teremt, ha az emberek dühét úgy vezetik le, hogy azt a náluk is védtelenebbekre zúdítják. Az iskolákban egyre gyűlik és egyre nehezebben kezelhető az agresszió, ami az oktatási rendszer funkciózavarait, rossz minőségét is tükrözi. Nem tudjuk, hogy a kisebb vagy nagyobb településen élő embercsoportok mikor ugranak egymásnak, ami persze a szélsőségeseket önbíráskodó akciókra indíthatja. Eleve igazolva láthatják, hogy miért jogos, hogy megtámadják a romákat, hivatkozhatnak arra, hogy a cigányok a kormány szerint is olyan jogokat követelnek maguknak, amelyek nem illetik meg őket.
A szegregált oktatás fenntartásában azonban mindenki érdekeltnek hiszi magát. Mint L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy alapítvány alapítója és vezetője egy korábbi interjúban a 168 Órának elmondta, a többségi szülő nem akarja, hogy az ő gyermeke problémás kisdiák mellett üljön, aki túl hangos, koszos, vagy nincs uzsonnája. A tanárok eredményt szeretnének produkálni: azt mondják, nem arra szereztek diplomát, hogy motiválatlan, viselkedészavaros gyerekekkel vesződjenek. És valóban nem képezték ki őket arra, hogyan kezeljék azokat a kisdiákokat, akik a lakhatási szegénységből, esetleg uzsorásoknak kiszolgáltatott családokból érkeznek.
A szegregált rendszerben érdekelt a polgármester is, aki egy-két ciklusra akarja megerősíteni a pozícióját. Örül tehát, ha egyházi iskola működik a közösségében, ahonnan a magasabb támogatás, jobb feltételek eredményeként a gyerekek jobb tudással kerülnek ki. Csakhogy ezek a gyerekek továbbtanulni is messzebb mennek, a legjobbak főiskolákra, egyetemekre kerülnek. Szülőfalujukba pedig már sohasem térnek vissza, megszerzett szaktudásuknak megfelelő munka ott már nem akad. Ha szülei megöregszenek, magához veszi őket, üresen, gazdátlanul marad a szülői ház is. Közben a lepusztuló, szegregált állami iskolákból a gyerekek biztos alapkészségek nélkül kerülnek ki, sokan tizenhat évesen kiesnek az oktatásból, és a közmunka meg a szociális segélyek zsákutcájában keresik a túlélést. Hamar szülők lesznek, és akkor potom pénzért megveszik vagy egyszerűen csak elfoglalják az üres, elértéktelenedett házakat. Számos faluban így homogén cigány közösség alakul ki, a mélyszegénységhez alkalmazkodó szabályokkal, új értékrenddel.
Mindennek felelősségét nem lehet a családokra vagy akár az önkormányzatokra terhelni. Olyan állami feladatról van szó, aminek első lépése az oktatási rendszer fejlesztése, a szegregált oktatás megszüntetése kell hogy legyen.
