A szegénység és a politika

Az elmúlt hónapban a szokatlanul hideg időjárás apropójából a különféle médiák gyakran foglalkoztak olyan emberekkel, élethelyzetekkel, ahol nehézséget jelentett a fűtés, a meleg biztosítása. A helyi önkormányzatok próbáltak kapaszkodókat adni a kritikus körülmények között élőknek. De nem ez lehet a segítő megoldás, ha azzal kell számolni, hogy ez a társadalmi réteg, ahol az alapvető életszükségletekért vívandó küzdelem felemészti a jövedelem nagyobb részét, esetleg szélesedni fog. A politikának azért is kell küzdenie, gyakorlati megoldásokat találnia, hogy a szegénység csak átmeneti helyzet legyen.

Láthatjuk, a több mint két évtizedes politikai elit sincs a helyzet magaslatán, gondoljunk csak a nemzet tulajdonában lévő föld eladására vagy az állami cégekre, amelyeket vagy eladtak kényszerből, vagy elsorvasztottak érdekből.

Olyan gazdasági elit létrejöttében érdekelt az ország, amely nem a politikai pártok körül ólálkodik, udvarol, megrendelésre hűségnyilatkozatokat tesz, hanem valódi társadalmi haladást, felzárkózást akar elérni.

A rendszerváltás idején volt arra koncepció, hogy létrejöjjenek dolgozói tulajdonú vállalatok, gyárak. Ennek ma már bizonyítottan nagy jelentősége van. Mert ahol a dolgozó tulajdonosa, részvényese az üzemnek, ott nem csak a munkamorál, a termelékenység hatékonyabb, hanem a dolgozó egészségügyi állapota is jobb. Ezzel nem csak a társadalmi egyenlőtlenségek lennének kiegyenlítettebbek, de például nem lehetne egyik napról a másikra eladni és bezárni a vállalatokat, mivel a dolgozók tulajdonosi alapon, döntési joggal rendelkeznek. Ennek a megvalósítása a nemzetközi, globális tőkével szemben nagy és komoly munkát igényel. A jelenlegi könyörtelen gazdasági individualizációs légkör persze ellenzi, hogy az alkalmazott tulajdonosa legyen a munkahelyének. Viszont ha be akarunk fektetni a nemzetbe, társadalmi felemelkedést szeretnénk elérni, akkor talán ez az út is képes kiegyenlítettebb társadalmi egyensúlyt létrehozni, ahol mindenki előbb-utóbb azonos életesélyekkel rendelkezhet.

Ma már nem elég, és felelőtlenség csak tiltakozó politikát folytatni, vagy a régi sérelmek alapján keveseknek kedvező döntéseket hozni. Az anyagi egyenlőség felé haladás, a társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölése lehet a végső cél, mivel tény, hogy egyre inkább a jövedelem határozza meg mindenki esélyeit.

Kalmár Benedek, e-mail