A szegények hiába dolgoznak, csak a szerencsében és a kapcsolatokban látják a kitörés lehetőségét

Amilyen társadalmi rétegbe, azaz szegénynek vagy gazdagnak születik valaki, szinte teljesen biztos, hogy ő is ugyanabban a rétegben fog megmaradni felnőtt korára – derül ki az Abcúg írásából. A cikk egy részletes kutatáson alapszik, melyet az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja és az ELTE mellett a Debreceni Egyetem kutatói készítettek. A közös munkát a Mobilitás Kutatási Centrum fogta össze, ahol elsősorban a társadalmi integráció kérdésével foglalkoznak.

A társadalmi mobilitás annyit jelent, hogy az ország társadalmi szerkezete, oktatása, szociális hálója mennyire teszi lehetővé, hogy valaki energiabefektetéssel változtasson társadalmi helyzetén, azaz például kitörjön a szegénységből. Ha ez az érték alacsony, ott nagyon merevek ezek a leküzdendő akadályok, és

Magyarország napjainkban Európa egyik legzártabb társadalma

- derül ki a kutatásból. Ez igaz azokra is, akik a társadalmi ranglétra felsőbb fokain állnak: egy gazdag szülő gyereke jó eséllyel megtartja társadalmi pozícióját, jóval kevesebben vannak, akiknek szüleikhez képest rosszabb állásuk van. Az alábbi táblázaton látható, hogy mennyit keresnek az apák, és mennyit keresnek a gyermekeik.

Erre mondják, hogy "ragadós a plafon", illetve agyaglábúak, akik  a társadalmi létra alján helyezkednek el. A két társadalmi rétegről beszédes, hogy míg a gazdagabbak szerint a siker titka a sok munka, a szegényebbek ezt nem látják, szerintük inkább szerencsére és kapcsolatokra van szükség a boldoguláshoz, azaz hiába dolgoznak, nem abban látják a kitörést.

Volt-e előrelépés a két generáció között?

– ezt is elemezték a kutatók. A megkérdezettek jelentős aránya, 52 százalék először úgy nyilatkozott, hogy jobb az élete, mint a szüleinek volt, mindössze 18 százalék érezte, hogy rosszabb társadalmi helyzetbe került. A kutatók először nem értették ezt a látványos javulást, ugyanis a korábbi mérésekbe ez a tendencia nem illeszkedett, ezért rákérdeztek, hogy gazdasági válság kitörésének évéhez, 2008-hoz képest érzékelnek-e javulást. Itt már kibújt a szög a zsákból, az emberek 34 százaléka érzékelt előrelépést, 18 százalék pedig visszalépésként élte meg az eltelt tíz évet, a többiek pedig nem tapasztaltak változást.

 A kutatás egyik vezetője úgy összegezte a kormányzati politika hatásait, hogy

• a 2010 óta kialakított rendszer úgy állandósítja a társadalmi csoportviszonyokat, hogy közben nincs lehetőség tömeges előrelépésre,
• a stabilitással megnyugtatja az elesetteket, a többieket pedig igyekszik érdekeltté tenni a rendszer fenntartásában.

„A társadalom alsó harmadától jelentős forrásokat pumpálnak a középrétegekhez és feljebb, az alsó középosztály pedig annyit kap, hogy ne süllyedjen szegénységbe. De a közmunka miatt az elesettekhez is valamivel több pénz jutott, így az ő fogyasztásuk is nőtt” – mondta Kovách.