A szakszolgálatoknak tudniuk kellett a Kósa-szerződésekről
„Magunkfajta halandó nem is tudja ennek az összegnek a nagyságát felbecsülni” – mondta még hétfőn Orbán Viktor. Persze a kormányfő nem a Kósa-botrányra reagált, hanem arról beszélt, hogy a Mol 2030-ig 1300 milliárd forintnyi beruházást tervez a vegyiparban.
– A letelepedésiállamkötvény-piac, ha az egyszerűség kedvéért 6500 értékesített kötvénnyel és 300 ezer eurós kötvényárakkal számolunk, Magyarországnak 1 milliárd 784 millió eurót hozott, és a visszafizetési kötelezettség 1,975 milliárd euró lesz. Ismét csak az egyszerűség kedvéért napi, aktuálisan 310 forintos átváltási árfolyammal számolva a magyar adófizetők 612 milliárd forintot fizetnek a letelepedési államkötvények vásárlóinak 553 milliárd forintot kitevő befektetéseiért.
Magyarul: a Kósa-sztoriban feltűnt összeg (1350 milliárd forint) több mint a kétszerese annak, mint amit a sokat kritizált letelepedésikötvény-bizniszben emlegetni szokás – hívja fel a figyelmet a nagyságrendekre Ligeti Miklós.
Kósa Lajos és Szabó GábornéA Transparency International (TI) Magyarország jogi igazgatója szerint minden valóságvizsgálat nélkül is kiemelendő, hogy a pénz, amely Kósa Lajos neve mellett, az ő esetleges megbízásával elvileg Magyarországra juthatott (vagy juthatott volna, ha létezik), államháztartási léptékkel mérve is kiemelkedő nagyságú; a teljes éves állami közbeszerzési piac mintegy kétharmadáról lenne szó, vagy épp ötévnyi GDP-arányos állami egészségügyi kiadásról.
– Feltéve, de nem megengedve, hogy a történet igaz, és a mesebeli befektető valóban ekkora összeget hozott volna Magyarországra, az állami hatóságoknak mindenképpen lenne dolguk az üggyel – mondja Ligeti.
A szakember szerint egyfelől egyértelmű, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni 2017-es törvény értelmében a pénzügyi szolgáltató köteles átvilágítani az ügyfelet hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű ügyleti megbízás teljesítésekor. Ha van pénz, és arra vagy bármely részére számlát nyitottak Magyarországon, akkor ennek az átvilágításnak meg kellett történnie a jegybank ellenőrzése mellett működő pénzügyi szolgáltatónál.
Persze csak akkor, ha a kormányzó erők a pénzmosás és terrorfinanszírozás elleni szabályokat nem kizárólag arra használják, hogy „külföldről finanszírozott” szervezetként bélyegezzék meg azokat a civileket, akik az alapvető jogok sérelme és a korrupció ellen küzdenek.
Azon túl, hogy a 168 Óra információi szerint a Magyar Nemzeti Bank egy befektetői számlát annak megnyitásakor, vélhetően 2013-ban is megvizsgált volna ekkora nagyságrend esetében, a felügyeleti szerv – banktitokra hivatkozva – nyilván nem adhat tájékoztatást arról, mely pénzintézetet érinthette az ügylet. A napokban ugyanis szóba került egy ötmilliárd forintos összeg, amely a mesés örökség részleteként érkezett egy Erste Banknál vezetett számlára, de a hagyatéki vita nyomán később visszavették.
Csakhogy egyes forrásaink szerint forintszámla esetén a hagyatéki per során is legfeljebb zárolásról, nem pedig „visszavételről” lehetett szó, ráadásul az összeg ebben az esetben is akkora mértékű, hogy arról a magyar hatóságoknak – és nem csak a jegybanknak – tudniuk kellett. Nemhogy 1350 milliárd forintról, hiszen ez már egy kisebb bank mérlegfőösszegének sem lenne rossz summa – hívja fel a figyelmet Ligeti, majd arra is emlékeztet, hogy az állami szanálást követően az MKB Bank mérlege nagyjából 2000 milliárd forint volt. Hozzáteszi: az automatikus jelzőrendszerek révén minden pénzmozgásról tudniuk kell az állami hatóságoknak.
A dokumentumok azonban egyelőre nem a pénzmozgás megtörténtét, hanem azt bizonyították, hogy Kósa Lajos közjegyzőhöz fordult (többször is), s 2013-ban szerződést kötött – saját szavai szerint – a csengeri háztartásbelivel arról, hogy a „megbízó helyett és annak képviseletében a jelzett összegből magyar államkötvényeket vásároljon”, és azokat a „megbízó nevén vezetett befektetési számlán elhelyezze”.
Ligeti szerint már az is kétséges, hogy Kósa Lajos magán befektetési tanácsadóként vagy megbízottként közreműködhetett volna ilyen üzletben bármely politikai funkciója mellett.
Már csak azért is, mert állami vezető, és vonatkoznak rá a nemzetbiztonsági átvilágítás előírásai. Nemzetbiztonsági ellenőrzés még egyszerű közszolgák, kormánytisztviselők esetében is készül, ha például európai uniós források menedzselésében vesznek részt. Ezen tehát Kósa Lajosnak is át kellett esnie, hiszen 2014. május 6-tól az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke volt egészen 2017. októberi miniszteri kinevezéséig. Ebben a testületben is kötelező minden tag számára a nemzetbiztonsági átvilágítás, amit az Alkotmányvédelmi Hivatal vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat 2014-ben a fideszes politikus esetében is elvégzett.
Márpedig ekkor már élt a vagyon kezelésére szóló megbízási szerződése, így a szakszolgálatoknak biztosan tudniuk kellett a dologról.
Ligeti MiklósLigeti szerint szinte kizárható, hogy Kósa el tudjon titkolni egy ilyen közhiteles dokumentumot a titkosszolgálatok elől (ha tudna, az még nagyobb bajt jelezne). Fontos kérdés, hogy ha a hatóságoknak volt tudomásuk az ügyletről, mindez miért nem derült ki már akkor. Annak megválaszolása is megérne egy misét, hogy Kósa – nagy brókercégek éves megbízási állományát megszégyenítő összegekre vonatkozó – befektetéskezelési tevékenysége miért nem akadt fönn a politikusként rá is vonatkozó összeférhetetlenségi szűrőn.
– Választott képviselő esetében persze az átvilágításnak nincsen közvetlen hatása például a mandátumra, ám azt, hogy minősített adatokhoz hozzáférhet-e nemzetbiztonsági szempontból kockázatmentesen, vizsgálni kell – mondja a jogi szakértő. Ugyanakkor ma már nem kérhető számon, hogy mi történt 2014-ben, hiszen az átvilágítás mindig az aktuális funkcióra szól, nemzetbiztonsági kockázatok visszamenőleg nem tárhatók fel és nem is háríthatók el.
Ligeti Miklós szerint „nagyon sok fugázóanyag kellene ahhoz, hogy feltöltsük a hézagokat ebben az átláthatatlan történetben”, ám az tény, hogy ha a minisztert megvezették, akkor azért, ha viszont nem, akkor másért merül fel jogi és állami vezetői felelőssége.
Tény ugyanis, hogy Magyarország egyik vezető politikusával, a kormánypárt befolyásos emberével, egy komoly állami vezetővel szemben súlyos pénzmosás gyanúja vetődött fel.
Éppen ezért a Transparency azt várja, hogy a hatáskörüknél fogva erre köteles hatóságok vizsgálják ki a gyanút, s ebben Kósa Lajos érintettségét.
