A szabadság rendje

- Tudom, hogy önök szerint súlyosan sérülnek az emberi jogok, ha korlátlan ideig előzetesben tartható a gyanúsított, még akkor is, ha olyan brutális a bűncselekmény, mint az ároktői gyilkosság. Nem tartanak attól, hogy a halálbüntetéstől sem idegenkedő társadalom rossz néven veszi ezt, amivel csorbul az emberi jogvédelem presztízse?

– Nem a jogvédők presztízse, hanem az emberi jogok védelme, illetve a szabadság érvényesülése miatt fontos ez számunkra. Tudni kell, hogy az igazságszolgáltatásnak ebben az esetben is négy éve volt az elkövetők felkutatására, a bizonyítékok összegyűjtésére! Ha ez nem sikerült, arra nem az a megfelelő válasz, hogy egy egyedi eset „megoldása” miatt a törvényhozás lehetővé teszi a súlyos bűnökkel gyanúsítottak korlátlan fogva tartását. Ezzel azt üzeni ugyanis az ügyészségnek és a rendőrségnek, hogy tetszés szerint, ráérősen nyomozgathatnak, ameddig csak tetszik, miközben a gyanúsított nem állhat bírája elé. A személyes szabadság bizonyos határok között korlátozható, az emberi lények pedig nem tárgyak. A magyar politikusra az jellemző, hogy önmagát akarja fényezni. Én viszont már ombudsman korom óta tudom, hogy a jogvédő feladata az, hogy az egyén igazságát, méltóságát keresse és védje, adott esetben a sokasággal szemben is.

- A politika persze azért is reagált idegesen az ároktői gyanúsított szabadulására, mert egy gyilkossággal vádolható ember könnyen házi őrizetbe kerülhetett volna, ahonnan könnyű a szökés. Maradt más lehetősége a politikának, mint meghosszabbítani a fogva tartást?

– Olyan világban élünk, ahol nem kizárt, hogy a bűnüldözést politikai célra is felhasználják. És ha nem ez történik is, gondoljunk Kaiser Edére, akit a móri bankrablásért tévesen ítéltek el. Ennél drámaibb Pusoma Dénes esete, aki emberölésért ártatlanul ült, majd az édesapja sírján lett öngyilkos. Ahol ilyen hibák előfordulnak, ott az állam büntető hatalmával szembeni jogi garanciákat sokkal komolyabban kell venni, mint egy olyan jogállamban, ahol az alkotmányosságot az állam ritkábban veszélyezteti. Ezért is gondolom, hogy a politikának kötelessége lett volna más lehetőséget találni. Mert bár máshol is előfordul nem törvényben korlátozott tartamú előzetes letartóztatás, de ott a folyamatos bírói felügyelet talán hatékonyabb, mint nálunk. Magyarországon viszont egy garancia eltörlésével a magyar alkotmányosság követelményeit sértették meg.

- Szóval azt tekinti problémának, hogy a választási hajrá megkezdése előtt politikai megrendelésre, expressz gyorsasággal született egy önök szerint alkotmánysértő törvény. Nem azt kéne inkább támadniuk, hogy ma Magyarországon az igazságszolgáltatás négy év alatt képtelen egy ilyen ügyet lezárni?

– Ezt is bíráltuk! Véleményünk szerint tarthatatlan, hogy négy év ne legyen elég egy bűncselekmény felderítésére. Az pedig semmiképp nem járja, hogy vádemelés nélkül, korlátlan ideig őrizetben lehessen tartani embereket. Gondoljon arra, hogy az elmúlt időszakban számos politikus ellen is folytattak eljárást, ami nagyon hosszú fogva tartással járt, miközben a büntetőeljárások végén sok esetben a fogva tartott ártatlansága derült ki, vagy épp bagatell büntetést szabtak rá, ami nem állt arányban az előzetesben eltöltött idő hosszával. Ezért is érzem úgy, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem a jogok alanyaként és korlátozhatatlan méltóságú személyként, hanem eszközként tekint az emberekre, akiknek a méltóságát súlyosan megsértve, korlátozásokkal igyekszik biztosítani az állam zavartalan működését. Ez nem emberséges.

- Szóval az ároktői eset miatt korlátlanná tett előzetest a politikusok egymás ellen is kihasználhatják?

– Ez sem zárható ki. De ha nincs is a háttérben politika, mindig ott az eredményességi kényszer, tehát a hatóságoknak tettest kell találniuk. Ha nincs, akkor keresnek egyet. Ne felejtsük el, hogy a magyar hatóságok rendkívül előítéletesek például a romákkal szemben, és ez önmagában is óvatosságra int.

- Az előzetes letartóztatás korlátlan idejű meghosszabbításának alkotmányellenességét a sokszor módosított Alaptörvényből, vagy az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből vezették le?

– Az indokolatlanul hosszú előzetes fogva tartásért Magyarországot számos esetben elítélte már a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. A „lex Ároktő” esetében mi az alaptörvénnyel összhangban lévő alkotmánybírósági gyakorlatból vezettük le a törvény alkotmányellenességét, ezért arra kértük az alapjogi biztost, hogy kezdeményezze a törvény alkotmányos felülvizsgálatát.

- Azt tudjuk, hogy az Orbán-kormány hívei kedvéért számos esetben átírták a törvényt. Emlékezetes a lex Szapáry, a lex Borkai, a lex Járai, a lex CBA stb. Gondolja, hogy ha a kormány kezdeményezte lex Ároktő kerül az Alkotmánybíróság elé, akkor azt megsemmisítik?

– Azt állítom: ha az ombudsman indítványozza, sokkal több érv szól amellett, hogy az indítványunknak helyt adjanak, és ezzel
alkotmányellenesnek találják a korlátlanná vált előzetes letartóztatás intézményét.

- Ön nálam jobban tudja, hogy ma már az AB tagjai között többségben vannak azok, akikre csak a Fidesz és köre szavazott, akik eddigi döntéseikkel igazolták párthűségüket. Van így garancia arra, hogy elfogulatlanul ítélik meg a beadványukat?

– Örülnék, ha lenne. Az tesz szkeptikussá, hogy az Alkotmánybíróságnak eddig sem lett volna szabad elfogadnia azokat a „lexeket”, amelyeket meghatározott személyekre, politikai szituációkra írtak. A törvény ugyanis soha nem a pillanatnyi bosszúállást, de nem is az alkalmi kedvezményeket szolgálja. Ilyen legfeljebb zsarnoki rendszerekben fordulhat elő. De a baj már a 2010-es választások után, a jogállami alkotmány módosítgatásával elkezdődött. Akkor fogadták el a végkielégítések 98 százalékos, visszamenőleges hatályú megadóztatását, és akkor tiltották el az Alkotmánybíróságot a költségvetés felülvizsgálatától. Amikor pedig a testület megpróbált ellenállni, akkor az alkotmányellenes szabályokat beépítették az Alaptörvénybe. A jogszabályok egy részét tehát úgy vették ki a kontroll alól, hogy alkotmányellenes szabályokat hozhat „alkotmányosan” az Országgyűlés. Ez fából vaskarika, hisz épp azért van Alkotmánybíróság, hogy ne legyenek alkotmányellenes jogszabályok. Ezért vethető fel, hogy az alkotmányossághoz hű bíráknak rég le kellett volna már mondaniuk. Legutóbb talán akkor, amikor a 2006-os zavargásokkal kapcsolatos hatályos bírói ítéleteket rendes felülvizsgálat nélkül, törvénnyel semmisítette meg az Országgyűlés, ami egy civilizált jogállamban példa nélküli. Ehelyett az új törvényt mondták alkotmányosnak. Ezek után már ne mondjanak le, mert a gesztus értelmezhetetlen lenne.

- Persze nem könnyű lemondani...

– Dehogynem. Például én is lemondtam az ORTT elnöki posztjáról, amikor az MSZP és a Fidesz együtt csalták el a kereskedelmi rádiók frekvenciáját. Ezzel megsemmisült a hivatalom tekintélye, most viszont az alkotmányossággal történt hasonló.

- Igen, Sólyom László valószínűleg ezért mondta, hogy az alkotmányosság kiszolgáltatottja lett a jelenlegi hatalomnak. Érdekes, de a mai ellenzék a kampányban már ritkán beszél emberi jogokról, visszaállítandó jogállamról. Lehet, hogy mire a társadalom ráébred a jogfosztására, akkor már késő lesz?

– Véleményem szerint nem a társadalom bűne, ha a választások előtt a pártoktól nem kap a szabadság ügyében megfelelő ajánlatot. Ez a politika, azon belül az ellenzék hibája, mert nem képviseli megfelelő hitelességgel, kellően meggyőző erővel, elkötelezettséggel azt, amire a szavazóknak szükségük lenne; mert nem találják meg a szabadság szavait.

- Mert ezekkel nem lehet szavazatot gyűjteni...

– Politikusi babonának tartom, hogy a magyar társadalmat nem érdekli az alkotmányosság és a jog. Ez a tévhit talán a történelem ismeretének hiányából fakad, hisz a XIII. század óta az ország alapvető problémája volt a szabadság szükséglete. Mára viszont meg kellett tanulnunk, hogy nem idegen hatalmak, hanem a mieink fenyegetik a szabadságunkat. Ezzel szembe kell nézni.