A sors fricskája

2007 tavaszán a 168 Óra print kiadásában megírtuk: az akkori egészségügyi reform keretében a súlyponti intézménynek nyilvánított Szent János Kórházba terelték át a megszüntetésre ítélt Óbudai Szent Margit Kórház szülészetének és nőgyógyászatának pácienseit. Beszámoltuk a döntéssel járó anomáliákról is: a Szent János Kórház 55 szülészeti ágyán hirtelen 450 ezer embert kellett ellátni, 1000-1200-as szülésszámuk 4-5 ezerre emelkedett. A váltás kaotikus állapotokhoz vezetett. Állítólag voltak, akik a „súlypontintézmény” folyosójára kiterített matracon szülték meg gyermeküket. A kínosabb szituációk ugyan a János-kórház szülészetének későbbi korszerűsítése után megszűntek, de azért maradtak még gondok. Ám a történet idén nyáron hepienddel zárult: a Szent Margit Kórház visszanyerte önállóságát, megújult szülészeti-nőgyógyászati osztálya is ismét gőzerővel működik. A történtek kapcsán dr. Tűzkő Nándort, az új osztályvezető főorvost, valamint dr. Badacsonyi Szabolcsot, a Szent Margit Kórház megbízott főigazgatóját kérdeztük.

Dr. Tűzkő Nándor osztályvezető főorvos

– Mi a titka a „győzelemnek”?

– Fontos tény: szakmai szempontból értelmezhetetlen volt a Szent Margit Kórház osztályainak bezárása. Ezt nemcsak a kórház dolgozói látták át, hanem az intézmény körzetébe tartozó páciensek is. Ezért például nem is politikai szimpátiák, hanem az ésszerűség szempontjából kerestük a megoldást. Az újranyitás így széles körű összefogás és persze a szakmai szükségszerűség következménye volt. Óbuda-Békásmegyer és az agglomeráció lakói az orvosokkal egyetemben folyamatosan jelezték az illetékesek felé: szükségük van a száz éve működő kórházukra. Bőven akadt hivatkozási alapjuk. Hamar kiderült: a súlyponti intézménynek jelölt János-kórház nem bírja a terhelést. Ezért a Margit-kórház néhány osztálya nem sokkal a bezárás után részlegesen – a János-kórház „telephelyként” – újra megnyílt. Igaz, csak „takarék üzemmódban”. A szülészet például tíz ággyal, amelyre azonban töméntelen mennyiségben áramlottak a páciensek. Azok, akik korábban is ide jártak. Akkor már lehetett sejteni: a Szent Margit Kórház „leszázalékolt” osztályai előbb-utóbb ismét teljes értékű egészségügyi szolgáltatást nyújthatnak.

– Vagyis a politika számára elég meggyőzőerőt képviselt a lakossági nagykoalíció?

– Az is tény, hogy Óbuda egykori polgármestere, Tarlós István korábban ígéretet tett rá: mindent megtesz, hogy a Szent Margit Kórház visszakapja korábbi funkcióit. Az ő szerepe rendkívül fontos volt.

– Ő a Balettintézet Andrássy úti épületének ügyében is elkötelezte magát. Kevésbé volt jóízű történet.

– Nem szeretnék direkt politikát keverni az ügybe. Azon viszont érdemes elgondolkodni: ez esetben nem volt felhajtás a pozitív kicsengésű történet körül. Talán éppen azért, mert most valóban az történt: sokféle világnézetű polgár közös akaratának sikerült érvényt szerezni. Csakhogy az ilyesmi mifelénk ritkán kerül fókuszba. Márpedig vitathatatlan tény, hogy a politikai szándék és a lakosság érdeke együtt eredményezte az intézmény újraindítását. Ami több mint kétszázezer ember számára jelent biztonságosabb egészségügyi ellátást.

– A szolgáltatás színvonala változott?

– A Szent Margit Kórház bezárása fricska volt a sorstól, de végül előrébb léptünk. Az sem gondoltam volna, hogy osztályvezetőként térek majd vissza a Margitba. De ha már így történt, igyekszem kamatoztatni mindazt, amit időközben más intézményekben – például egy Németországi klinikán – pozitív példaként megtapasztalhattam. A finanszírozás, szponzoráció kapcsán is sokat tanultam. Ám azt is meg kell említenem: az előrelépésben igen nagy szerepük volt azoknak a kollégáknak, akik a két kórház összevonása után ott maradtak a megcsonkított osztályon, és megőrizték az értékeinket. Azokat a szakmai és morális alapokat, amelyekre építhettünk. Így vannak már olyan szolgáltatásaink is, amelyekkel szinte egyedülállóak vagyunk az országban.


Dr. Badacsonyi Szabolcs megbízott főigazgató

– Semmi ráció nem volt a Szent Margit Kórház osztályainak „annullálásában”?

– A józan ész szempontjából: szinte semmi. Politikai, ellátásszervezési megközelítésből persze lehet valamiféle magyarázatszerűséget találni. Tény, hogy Magyarországon sok a kórház, a kórházi ágy. Ugyanakkor nem kevés az olyan kisvárosi egészségügyi intézmény sem, ahol alig van orvos és szakszemélyzet. Ám ezek megszűnéséről azt gondolhatták: komolyabb politikai következményekkel járna, mint a sok egészségügyi intézménnyel rendelkező fővárosi régió kórházi osztályainak részleges – vagy esetenként teljes – bezárása. Valószínűleg ez magyarázza, hogy miért Budapest volt a legérintettebb területe a „racionalizálásnak”. Ám az élet azt bizonyítja: a betegek nem a politikai konstellációk vagy alkuk alapján választanak intézményt. Őket az érdekli, hol vannak megfelelő körülmények, hol érzik magukat biztonságban. A Szent Margit Kórház körzetének páciensei is folyamatosan jelezték: ragaszkodnak az intézményükhöz.

– A budai Szent János Kórház semmiképpen sem tudta volna átvenni a Szent Margit feladatait?

– A Szent Margit Kórház egy Nógrád megye nagyságú terület ellátásáért felelős. Az ezzel járó feladatokat nem lehet ad hoc átpasszolni egy távolabbi kórházra. Már csak közlekedési, infrastrukturális szempontok alapján sem.

– A nagypolitika, vagy pedig a lokálpatrióták győzelme a Szent Margit Kórház osztályainak újranyitása?

– A helyi közösség egy emberként állt ki a kórház és osztályainak fennmaradása mellett. Közvetlenül is készek voltak tenni az ügy érdekében, több tüntetés is volt a kórház bezárása ellen. A lakosság emellett képviselői útján is folyamatosan hangoztatta: szükségük van az intézményre. Egyébként helyi szinten a Szent Margit Kórház ügye mindig is pártsemleges kérdés volt. Az önkormányzaton belül is egyértelmű volt a konszenzus. Mindez összességében vezethetett odáig, hogy a Szent Margit Kórház újra önálló intézmény lett.