„A Securitate ma is mindenhol jelen van”

- Ma ugyanolyan élethalálharcot kell vívni bizonyos politikai erőkkel, mint annak idején. Legfeljebb annyi a különbség, hogy most nem akarnak eltenni láb alól, megkínozni vagy kidobni az állásomból – jelenti ki Tőkés László.

A Királyhágómelléki református püspök arra céloz, ma is a Securitate-s időkben érezhetjük magunkat, csak épp a módszerek finomodtak.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Molnár János egyháztörténész írt könyvet Tőkés László Secus meghurcoltatásának történetéről. A kötet bemutatóján járunk a Terror Házában. A terem első sorában Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke és bizarr módon Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának egykori titkára és az Országgyűlés korábbi elnöke foglal helyet.
Bevezetőt Demeter Szilárd, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és egyben Tőkés László irodavezetője tart.

– Ennek a könyvnek oka van. Túl azon, hogy 25 éve dőlt meg a kommunista diktatúra, azt érzékelem, hogy Romániában visszarendeződés tapasztalható. Mert mi megengedjük – jelenti ki.

Majd a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Központot 2005-2010 között irányító Marius Oprea 2011-es tusványosi beszédéből idéz. Eszerint a „Securitate 1990 után nem szűnt meg, csak privatizálták”. Demeter hozzáteszi: szakértők szerint a mai romániai titkosszolgálat a régi személyi állomány negyven százalékát átvette, és köszöni szépen, jól van.

– Romániában jelenleg négy titkosszolgálat működik, több ügynöke van, mint Caucescu idején. Költségvetési támogatása az egészségügyre fordított romén állami pénz kétszerese.

Működését a püspökökkel megesett példán világítja meg.

– Nyilván mindenki hallott Tőkés László 2009-es meghurcoltatásáról. Tusványoson tartott előadása után a román kétharmados szociálliberális hatalom feljelentette és lehazaárulózta. Javasolták, hogy vonják meg tőle a Románia Csillaga kitüntetést, amit a kommunizmus bukásának huszadik évfordulóján kapott. Össze is ült egy becsületbíróság nevű testület, amelyik a koncepciós perek minden jellemzőjét magán hordozta: tagjai maguk a feljelentők, egy pártból kerültek ki, a döntést pedig előre meghozták. Megfogalmaztak egy 19-20 oldalas vádiratot, ennek alapján javasolták az elismerés visszavonását. Döbbenetes volt, hogy ugyanazok szófordulatok, toposzok, nyelvezet és attitűd jött vissza. Mintha 1989 előtti secus iratot olvasnánk 2013 decemberében.

A könyv aktualitását tehát a romániai folyamatok is indokolják.

– A kommunizmusból megmaradt reflexek köztünk élnek, romániai magyar értelmiség ugyanazt teszi, mint 1989 előtt: megalkuszik és paktumot köt a hatalommal. Csak most nem épp a román kommunista párttal, hanem magyar pártokkal. Eltoljuk magunktól a felelősséget és azt várjuk, hogy a politika megoldja a mindennapi gondjainkat.
Molnár János egyháztörténész szerint könnyű annak a történésznek, aki a huszadik században a középkorral foglalkozik, mert így személyesen nem vett részt az eseményekben.

– És bár nyilván objektivitást szeretne, a jelenkori történészek nagy része automatikusan belekeveredik az általa kutatott témákba. A titkosszolgálati papírok ugyanis csak jelzik azokat az eseményeket, amelyekről szólnak. De meg sem próbálják visszaadni a tényleges cselekményeket és az elhangzott vallomásokat. Huszonegy órás kivizsgálás alatt háromoldalas jegyzőkönyv születik. Én személyes tapasztalatból ismerem az ilyesmit, érzem és értem, mit hallgatnak el a dokumentumok.

Demeter azt kérdezi, ha dekonspirál valakit, azt magában hogyan rendezi el?

– Változó. Sokszor sajnálom és empátia fogalmazódik meg bennem, amikor ennyi kényszerhelyzetben lévő szerencsétlen embert látok. Ritka, hogy azt gondoljam, na, ilyen gazemberrel még életlenben nem találkoztam. Sok ezer dokumentum megvizsgálása után az a benyomásom, sokkal kevesebb volt az elvetemült, karrierista besúgó, mint a „halállal szembenéző” ember.

Tőkés László kap szót. A helyszín, Schmidt Mária igazgató és a szerző méltatása után azt mondja, a könyvből többet tudott meg a saját helyzetéről, mint amennyinek a tudatában volt.

– Mikrofont közelebb, nem halljuk – szólnak be többen a közönség soraiból.

Demeter kiveszi az állványból és kezébe adja a mikrofont. Illetve adná.

– Nem fogom meg, nem szeretem ezt a mikrofonos világot – utasítja vissza a főnöke. – Kizökkentettél a gondolatmenetből – ad még egy virtuális taslit az irodavezetőnek.
– Tehát a könyv nem csupán tényfeltárás, hanem a közvélemény szempontjából is fontos. Oszlathatja azt a ködöt, amelyik ezt a kérdést véletlenül vagy szándékosan körbeveszi. Ezért nem csak öncélú forráskutatás, politikai jelentősége is rendkívül fontos. Megírását ugyanolyan harcnak tartom, mint annak idején a Securitate-val való konfrontációt. Mert a már említett Romániai Csillag kitüntetés visszavonásának esetében ugyanazokkal az ellenségekkel találjuk magunkat szembe, ugyanazokat a pókhálókat kell eltakarítani, amelyek behálózzák a mindennapjainkat. A titkosszolgálat a mai világban ugyanúgy jelen van, mint egykor. Masszív visszarendeződés zajlik. Bár semmilyen leleplezési vagy bosszúvágy nincs bennem, kétségtelen, hogy a Királyhágó Melléki Egyházkerület vagy az Erdélyi Református Egyház történetének jelentős részét csak úgy érthetem meg, ha tudatában vagyok, hol lapulnak a múlt szereplői, ki tartja őket sakkban és miért áll érdekükben hallgatni. Mert vannak árulók, ebben a könyvben is jó néhány cégéres gazember szerepel, hisz sokan túlélték a rendszert.

Egyik résztvevő kér szót.

– Bartha László vagyok. Nos, ezek szerint Romániában visszarendeződés történt, itt meg nincs előrehaladás – jelenti ki. – Az ügynökkérdés továbbra is csak maszatolás, össze-vissza beszél mindenki, történelmi bölcselkedések mennek a televízióban reggeltől estig... De a református egyház sem áll a helyzet magaslatán. Amikor Hegedüs Lóránt megtámadta a miniszterelnököt azzal, hogy szabadkőműves befolyás alá került a kormánya, levelet írtam Balog Zoltánnak és a püspök úrnak is. Balog nem válaszolt, püspök úr nagy nehezen annyit, hogy várjak türelemmel. Azóta a rózsabokor a Himaláját háromszor körbenőtte, de nem történt semmi. Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban alantas és mosdatlan stílusban megtámadta püspök urat, „minden segget megjárt erdélyi politikusnak” nevezte. Azonnal írtam Stefka István főszerkesztőnek, hogy Bayert vonják felelősségre és tiltsák el az írástól. Ő sem válaszolt. Az ilyen jelenséget, amikor a legjobb embereiket innen ilyen rakétatámadás éri, felháborítónak és tűrhetetlennek tartom. Félreértés ne essék, én továbbra is a Fideszre szavazok, de az egyház és a civil élet tele van besúgókkal. Ezt nem lehet tovább tolerálni, mert így hiteltelenség uralkodik.
Tőkés rezzenéstelen arccal hallgatja. Majd megjegyzi: több éve igénylik állhatatosan a kettős elszámoltatást. Nem csak kis Magyarországon, hanem határon túli viszonylatban is.

– Annak idején erre rengeteg pénz kaptak azok, akik a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszakban Bukarest csecsét is szopták, tehát két csecset szoptak. Így mondják ezt népiesen – véli Tőkés. – Ezeknek a pénzeknek a sorsát azóta sem tárták fel. Aztán jött Budai Gyula és beindult az átvilágítás és az elszámoltatás. Ekkor azt hittük, komolyan veszik. Persze komolyan veszik, csak elhúzódik a folyamat.

Múlt és jelen pedig – Tőkés szerint – összekapcsolódik.

– Szoros volt az együttműködés a magyar és a román titkosszolgálat között, sok erdélyi magyar ügynököt dobtak át ide. Többen egyenesen a zöld határon jöttek, hogy hitelesebb legyen a menekülésük. Magas rangú secus tisztek telepedtek le Magyarországon, és jó pár ügynök a mai napig a pályán van. Ezért ezt a szabadságharcot tovább kell folytatni. Az egyházkerületben vezető funkcióban lévő secus kollaboránsok vannak. 17 év nem volt elég, hogy rendet teremtsek a püspökségemen. Ma újra kiegyensúlyozott lett a küzdelem. Annak idején mindenki hódolni jött hozzám, vállukra vettek aztán leejtettek. Majd megfordult a menet, és kiegyenlítetté vált a harc Bukarest és egyes budapesti körök, jómagam, az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az egyházkerület és néhány egyházi kör között. Az egész tisztátalan politikai harc, de sajnos nem lehet kivonulni belőle.

Lomnici azt kérdezi, a Securitate-nak milyen szerepe volt a román váltásban, a pártok kialakulásában és az ottani rendszerváltásban.

– Nehéz ebbe belelátni – mondja Molnár János. – Romániában a politikai élet alakításában sokkal hangsúlyosabbak személyes, baráti és rokoni szálak. Épp a könyv kapcsán néztem utána néhány magas rangú vezető mai foglalkozásának. Érdekes és meglepő volt, hogy a belügyminisztérium felügyelete alatt volt tisztekből álló egész szervezet létezik. A magas rangú secus vezetők közül sokan a szakmában maradtak.

Tőkés egyetért.

– A Securitate hamar észbe kapott és együttműködött a rendszerváltásnak nevezett puccsban. Marosvásárhely ugródeszka volt a titkosszolgálat újjászervezésének. Most is jelen van mindenhol, ez nem is kérdés. Ezt a bőrömön érzem, a módszereikből, a napi folyamatokból tudom. De üzennek is olykor. Ezért félelmetes a rendszer, ráadásul ennek a háttérhatalomnak a felfogása, magatartása és ideológiája az egykorihoz képest nem sokat változott.