A propaganda naponta mantrázza a V4 fontosságát és sikerét. De mi a valóság?
A négy visegrádi ország főleg szavakban létező együttműködését meghatározza, hogy a csehek és a szlovákok – reformokkal ugyan, de – határozottan igénylik az EU-t, míg a lengyel és a magyar kormány szembeszáll vele. Orbán rendszere nem demokrácia: „liberális autokrácia”, amelynek egyetlen féke éppen az Unió, bár annak nincsenek igazi eszközei támadói ellen. Neves hazai és külföldi szakemberek beszéltek erről pénteken a Political Capital és az SPD Ebert-Alapítványának tanácskozásán. A résztvevők: Bozóki András a CEU, Arató Krisztina az ELTE tanára, Gyévai Zoltán, a Bruxinfo, Feledy Botond, a Társadalmi Reflexió Intézet vezetője, Mitrovits Miklós történész, Krekó Péter és Zgut Edit (PC) mellett Vit Dostal, a cseh Külpolitikai Kutatóközpont és Wojciech Przybylski a lengyel Res Publica kutatójának véleményéből idéztünk – azok sok tekintetben egybehangzottak.
A V4 együttműködésnek csak az Unión belül van értelme, de nyílt kérdés, lesz-e valaha igazi kooperáció. Valóban van szükség ilyen, kisebb országcsoportokra, hogy ellensúlyozni tudják a meghatározó német-francia befolyást, előkészítsék a döntéseket, ám a Négyek biztonság- és gazdaságpolitikai elvárásai különböznek.
Friss felmérés szerint a „mi a legjobb az Unióban” kérdésre a lengyelek és a magyarok a pénzforrásokat tették első helyre, a csehek és a szlovákok viszont az óriás piac adta lehetőségeket.
A magyar kormánnyal ellentétben a lengyel is az Unió fontosságát hangsúlyozza és nincs lengyel párt, amely EU-ellenes lenne. Egyébként Lengyelország – méretei miatt is – más szerepet játszhat, mint három társa, s Csehország is többfelé is keres partnereket, így Szlovákiával az Ausztriát is magában foglaló „Slavkovi háromszögben.” A képhez tartozik, hogy Prága eleve szembenáll a lengyelek vezető szerepre való törekvésével a közép-európai térségben. Az új helyzetben nem várható változás a cseh külpolitikában – ez a terület az új kormányfőt, Andrej Babist nem is érdekli. Magyar V4-stratégia egyébként nem észlelhető, azt élénk kommunikáció helyettesíti.
Az oroszországi rendszerhez való viszony ugyancsak megkülönbözteti a Négyeket – hangzott el a tanácskozáson. A közvetlen szomszédságukban lévő jelentős orosz katonai erők tükrében egészen más a lengyel hozzáállás, mint a magyar. A felszólalók cáfolták az Orbán és Putyin „barátságáról” terjengő nézeteket: az orosz elnök nyilván pontosan ismeri partnere keményen antikommunista nézeteit, így barátkozás helyett „csendes kompromisszumok” jellemzik a viszonyt – azzal persze, hogy a paksi bővítés alkujának hátterét nem ismerjük. Ugyanakkor
a magyar kormánypolitika, a tájékoztatás rendszere nagyobb teret enged az orosz propagandának, a dezinformációnak, mint a V4-partnereknél.
Az EU anyagi támogatásával jelentősen hozzájárul a két autoriter rendszer fenntartásához és legitimálja azokat – hallhattuk. Az óriási összegek nem az eredeti célt, a leszakadt régiók felzárkóztatását szolgálják, hanem a kormányzó elitet, ám a számonkérésnél az Orbán-rendszer (szakmailag Brüsszelben is elismert) jogászai ügyesen találják meg a kiutakat.
Meghatározó, hogy az Unió, ahol a pragmatikus döntéshozók gyakran nem ismerik térségünk országainak történetét, a lakosság hangulatát, eleve nem számolt tagjainak ilyenfajta fellépésével, így nincsenek is igazi eszközei a támadások visszaverésére. Az elgondolás, hogy vonják meg ilyen államok szavazati jogát, kétélű fegyver – az adott ország gyorsan még jobban radikalizálódna. A szakértők szerint egyébként Orbánról (akinek fékentartásával az Európai Néppártot bízták meg), tudják, hogy nem megy el a falig és adott esetben lehet jobb belátásra kényszeríteni – mint legutóbb a CEU ügyében –, míg a lengyelekkel ez lehetetlen.
Szó esett Szíjártó Péter külügyminiszter sajátos fellépéseiről is a kritikai hangokkal szemben. Személye nem játszik szerepet: nyilvánvalóan a kormányfő utasítása, hogy külföldi diplomaták bírálatát is azonnal, a legkeményebben utasítsák vissza.
