A nyóckertől a felhőkarcolókig – A pénzvilág pozitív üzenete
A budai villa mintha múzeum lenne: olajfestmények, szobrok mindenütt. Kovács Nimród borász vezet a termeken át. A falakon a Rákóczi család történelmi portréi, odébb az Egyesült Államok elnökei: Washington, Lincoln és Reagan festett arcképei. Eredeti fegyverek az amerikai polgárháborúból. E tárgyak is elárulják, házigazdánk egyaránt otthon van tengeren innen és túl.
Kovács Nimród elegáns hatvanas úriember: „Tegeződjünk”, mondja enyhe amerikai akcentussal. Idén őt választották meg az év legjobb hazai gasztroborászának, Michelin-csillagos éttermek is rá szavaztak.
Ám a borászat csak az egyik mestersége, egyébként nemzetközi hírű reklám- és médiaszakember, részt vett a világ kábeltelevíziózásának megteremtésében. Nehéz elhinni, hogy e pazar villa lakója egykor a nyóckerben élt. De kezdjük a történetet az elején.
Fotó: Hermann Ildi
Nimród Budapesten született 1949-ben, és egy Rákóczi úti bérházban nőtt fel. Anyai ágon felmenői ózdi munkásemberek voltak, édesanyja varrónő. Édesapja viszont ügyvédként doktorált.
– Otthonról hoztam a kétkezi munka becsületét és az értelmiségi pálya felelősségét is.
Nimród édesapja azonban csak egyre több alkohollal bírta elviselni a történelem megpróbáltatásait. Átélte annak idején a világháborút, az orosz hadifogságot, a Rákosi-rendszerben eltiltották az ügyvédi praxistól, köszörűsként melózott. Felesége babákat varrt, hogy megéljenek. Kamaszodó fiuknak nem nagyon volt otthon helye, egész nap csavargott. Több gimnáziumból kicsapták, s félő volt, kisiklik az élete. Nimród végül megemberelte magát, és jelesre érettségizett. Jogi egyetemre jelentkezett, de mivel nem volt KISZ-tag, nem vették fel. Pincértanonc lett, majd a margitszigeti Nagyszállóban szolgálta fel a pezsgőt, kaviárt a „legvidámabb barakk” luxusvendégeinek. Jól keresett, mégis boldogtalan volt. Magányos. Legjobb barátai disszidáltak, s Nimród úgy érezte: itthon nincs perspektíva.
1971 nyarán eldöntötte, ő is elhagyja az országot. Amerikába vágyott, a rock and roll és a hollywoodi álmok hazájába. Otthon csupán annyit mondott: szabadságot vett ki, elutazik egy hétre. Mivel nyugati útlevelet nem kapott, vonattal a szlovén tengerpartig juthatott el. Onnan – másfél kilométerre – már látszottak a hívogató olasz partok. Csillagfényes éjszaka volt, senki nem látta. Nimród begyalogolt a tengerbe, és egyenletes karcsapásokkal átúszott a szabad világba.
– Azt hiszem, ez volt életem legjobb döntése. Politikai menedékjogot kaptam Olaszországban. Mindenki segítőkész volt.
Egy olasz gyűjtőtáborból hívta fel a szüleit, és megmondta nekik: ne várják haza. Édesanyja zokogott a telefonban. Apja csendesen szólt, de a hangjában büszkeség érződött: fia megtette azt, amihez neki sohasem volt bátorsága.
Fotó: Hermann Ildi
Néhány hónappal később Olaszországból repülőgép vitte a politikai emigránsokat Amerikába. Köztük volt Kovács Nimród is. 1972 januárjában egy szál bőrönddel, egyetlen dollár nélkül érkezett meg New Yorkba, a felhőkarcolók közé. Egy ottani segélyszervezet szállásolta el a bevándorlókat, hatan szorongtak egy szobában, de Nimród boldog volt. Hamarosan munkát kapott egy New York-i magyar étteremben. Élhetett volna a kinti magyarok között, de ő másra vágyott: igazi amerikaivá akart válni. Pedig akkor még egy szót sem tudott angolul. Édesanyjának egyik ismerőse, Megyesy Jenő Oklahomában lakott, amerikai telepesek közt. Repülőjegyet küldött Nimródnak: látogassa meg. Jenő bácsi annyira megkedvelte a pesti fiút, hogy befogadta, mindenben támogatta. Éjjelente sokat beszélgettek az amerikai mentalitásról, pozitív gondolkodásról. A srác angolkurzusra járt, és mosogatással kereste a kenyerét. Legjobb barátja Jenő bácsi fia lett, aki akkoriban fejezte be a jogi egyetemet Denverben. Nimród átköltözött hozzá, pincérként dolgozott, mellette üzleti főiskolára járt, és éjjel-nappal biflázta az angol szavakat. Kemény időszak volt, de végül sikerült lediplomáznia, és a reklámiparban helyezkedett el. Marketingmenedzserként gyorsan ívelt felfelé a karrierje. Idővel saját lakásra is futotta. Megnősült, amerikai nőt vett feleségül.
A nyolcvanas évek elején Kovács Nimród már marketingigazgató volt a United Cable Television Corporation kábeltelevíziós cégnél. Elképesztően fejlődött akkoriban ez az ágazat: mindenki arra vágyott, hogy minél több szórakoztató tévécsatornát nézhessen otthon. Amerikát behálózták a kábelcsatornák, rengeteg új tévéadóra volt szükség. Kiderült, Nimródnak a befektetésekhez is kiváló érzéke van. Ő mentette meg a Discovery Channelt, s ez lett az amerikai médiatörténet egyik legnagyobb sikersztorija.
A történet 1983-ban kezdődött: John Hendrix, az alabamai egyetem vizuális eszközökkel foglalkozó munkatársa oktató videokazettákat vásárolt: történelmi eseményekről, állatok életéről szóló filmeket. Arra gondolt, ezekből akár olcsó ismeretterjesztő tévécsatornát is elindíthatna. Támogatást szerzett az ötletéhez, és diákjaival – tízezer dollárból – megcsinálta a Discovery Channelt. A családbarát tévét minden korosztály imádta. Csakhogy Hendrix az üzlethez nem értett, s cége egy év múlva tönkrement. Ekkor jött a képbe Kovács Nimród: kábeltelevíziós partnereit meggyőzte, hogy a Discovery Channelt meg kell menteni.
– Az amerikai tévékben mindenütt gagyi akciófilmek mentek. Úgy gondoltam, szükség lenne olyan csatornákra is, amelyek valódi értékeket közvetítenek. Ezért láttam nagy fantáziát a Discoveryben.
Sok pénzt fektettek be az ismeretterjesztő adóba, és 1985-től újraindult. Kovács Nimród átszervezte a tévé gazdálkodását, és a reklámbevételekből, sugárzási díjakból hatalmas nyereségük lett. A Discovery Channel ma már 40-50 milliárd dollárt érő világvállalkozás.
Az amerikai kábeltársaságok Európában is terjeszkedtek, és 1990-ben Kovács Nimród már Londonban dolgozott. Hétvégeken gyakran hazarepült édesanyjához Budapestre. A rendszerváltás idején fedezte fel újra Magyarországot. Amerikai anyacége beruházni akart a kelet-közép-európai térségben, és a magyar kirendeltség vezetőjének Kovács Nimródot nevezte ki. Az egykori pincér harminc év után újra a hazájában dolgozhatott. Külföldi partnerekkel létrehozták itthon a UPC-t, ő lett az elnöke. A vasfüggöny leomlása után a magyaroknak is kinyílt a világ, látni akarták azokat a nyugati mozifilmeket, amelyeket addig sosem mutattak be itthon. Kovács Nimród elsőként az Egyesült Államokban már működő mozicsatornát, az HBO-t hozatta be Magyarországra. Azután a Spektrumot.
De nem csak a munka kötötte ide. Személyi asszisztensként dolgozott vele Szalay Dorottya. Munkakapcsolatuk barátsággá, majd szerelemmé alakult át. Mindketten családosak voltak. Nimródnak akkor már három gyereke volt Denverben. Dorottyával azonban úgy döntöttek, nyíltan vállalják a kapcsolatukat. Házastársaiktól elváltak, és örökre összekötötték az életüket. Nimród a két fiát és a lányát sohasem hagyta el, ma is rendszeresen találkoznak hol Denverben, hol Budapesten.
– A gyerekeim egyszer összeszámolták az utazásaimat: legalább két évet töltöttem el repülőgépeken.
A világ vezető menedzsereinek élete nem éppen átlagos: magánrepülők, limuzinok várják őket, ötcsillagos szállodák. Ám a fényűzés mögött iszonyatos a hajsza. Dollármilliókban mérik a sikert. Ugyanakkor Kovács Nimród a társadalmi felelősségvállalást is nagyon fontosnak tartja.
– Amíg a UPC-t vezettem, évente több mint egymillió eurót költöttünk a magyar kultúra támogatására és jótékonysági célokra.
Szerinte a pénzvilágban is pozitív üzeneteket kell közvetíteni: a minőség tiszteletét. Rossz szolgáltatást, silány árut is el lehet adni, de csak egyszer, azután többé nem jön vissza a vevő. Amerikában megtanulta, azok az üzletek sikeresek hosszú távon, amelyekkel mindenki jól jár.
– Az ügyfél örül, hogy jó minőségi termékhez jut, a befektető is örül, hiszen nő a nyeresége. De számomra ugyanilyen fontos volt, hogy a munkatársaim is elégedettek legyenek. Az emberek akkor képesek jól teljesíteni, ha anyagilag, erkölcsileg is megbecsülik őket. Kiszolgáltatott, megfélemlített alkalmazottakkal nem lehet eredményeket elérni. A csapatmunka alapvető. Amerikában kezdettől fogva együttműködésre, közösségi szellemre nevelik a fiatalokat. A bizalom mindenkit megillet. Enélkül sem a társadalom, sem a gazdaság nem működhet. Amikor itthon a UPC vezetője lettem, vettünk Pesten egy irodaházat. Kicsi, elszeparált szobák voltak benne. Lebontattam a falakat, a helyükre átlátszó üvegfalak kerültek. A kollégáim először megrémültek, posztereket tettek ki, hogy senki ne lásson be. Elmagyaráztam nekik: én a nyitottságban hiszek. Ebben a cégben nem lesznek zárt ajtók, mindenki mindenkivel kommunikálhat. A vezérigazgatói irodámba bárki bejöhetett.
Kovács Nimród huszonhét év után, 2009-ben fejezte be a kábeltelevíziózást. Elmehetett volna nyugdíjba, luxusüdülésekkel tölthetné a napjait. De a semmittevést nem neki találták ki. Hatvankét évesen kezdett új szakmát tanulni, feleségével aranykalászosgazda-tanfolyamot végeztek, és a férfi megalapította saját borászatát. Egerben vett szőlészetet, Kaliforniából hívatott borszakértőket, hogy tőlük sajátítsa el a szőlőnemesítés legmodernebb technikáit. A borászatban is a világszínvonal a célja. Úgy tervezi, még három évet szán a borbizniszre, azután megint valami újba kezd. Alapelve: az életben sohasem szabad megállni. Bár nagyon szeret Budapesten lakni, nem tagadja, az amerikai mentalitás közelebb áll hozzá. Úgy látja, nálunk a bizalomhiány az egyik legnagyobb baj, túl sok a szólójátékos és túl kevesen gondolkodnak csapatban. Pedig Kovács Nimród azt vallja: minden ember egy márka, mindenkiben ott az érték, a lehetőség. És közös értékeinket felfedezni a lehető legjobb befektetés.
