A nők bora

A mátrai borvidék mindig is a könnyed, üde italt adó szőlőfajtáknak kedvezett. Ám megesik – mesélik a „lányok” –, hogy egyes szőlészek ellene mennek a természet rendjének. Piaci trendeket követve kísérleteznek újabb zamatokkal. Azzal sem törődve: mire a tőkéken évek alatt bornak való termés lesz, megváltozhat a kereslet iránya. Arról nem is szólva: a térséghez nem passzoló fajta megszenvedi a kényszerű lakhelyváltást. Mondhatni: kínlódik a növény.

Nyilas Ilona és Nóra lánya azokra a fajtákra koncentrál, amelyek a Mátra-vidéken érzik otthonosan magukat. Bármi a divat: nekik nem az jelöl utat.

Baktól Nyilasig

Másfelől a szőlőtőkék, kvázi a flóra iránti szokatlan empátiájuk azt sejteti: borászatuk imidzsében joggal érvényesülnek a női lét esszenciái. Erre épül marketingjük, bár végeztek korábban némi levéltári munkát is. Leltek historikus epizódokat a családi almanachban, de úgy találták: bús-borús sztoriknál saját valójuk virulensebb márkajegy.

Hajdani, bajszos gazdáknak amúgy sem jutna eszébe csillagjegyekről elnevezni sorozatnyi palackos bort. Nyilas Ilona pár éve saját termésű szürkebarátot kóstolva megérezte a bor habitusában a Mérleg meghatározó jegyeit: „Érzékeny volt, kifinomultan elegáns, mégis karakteres.” Utóbb más boraikat is asztrológiai szempontból kezdte tesztelni. Felismerte: Baktól Nyilasig párosítható minden fajtával egy-egy csillagjegy.

Mindezzel együtt: a Nyilas Pincészet sajátos női univerzumában hangsúly van az értelem és érzelem viszonylatában. Mutatja egyebek mellett az is: például a Skorpió jellemzőit a vörös cabernet sauvignonban lehet felfedezni. Miközben a Mátra nem csupán a könnyű borok, de hagyományosan a fehér szőlő vidéke. Ráadásul az üzem más termékei közt is akad vöröslő ital. Nem is csak a horoszkóp okán. Volt, hogy a vásárlók kötötték az ebet a karóhoz: akkor viszik csak a fehéret, ha színesebbet is kaphatnak.

De ez ügyben sem esett erőszak az elveken: ahogy melegszik a földgolyó – amiről szőlészek igazán nem tehetnek –, úgy tolódnak északabbra a vörös termésű tőkék termőhatárai. Néhány fajta tehát azokból is ültethető.

A tudás pedig, amely mindehhez kell, évek alatt gyűlt. Előbb inkább szükségből, ám hamar szándékká lett.

Nyilas Ilona agráregyetemre járt, gazdasági szakra, gondolta, könyvelőként dogozik majd. Csak az nagyon „ülős” munka volt. Másrészt a minapi történelem is más feladatot diktált.

Édesapja, dr. Nyilas János volt a Mátra Tsz. elnöke, amikor kezdett világossá válni: a téeszvilágnak lassan annyi. A család akkor döntötte el: familiáris pincéjüket üzemi szintre emelik.

Önerősen

A környék szőlészeti adottságaiból kiindulva döntöttek a reduktív – „technológiai” – termelés mellett, szemben a hordós érleléssel. Évek alatt hozták össze a környék szétszórt, szőlészetre alkalmas parcelláiból a Solybor Kft. mai kétszázötven hektár körüli termőterületét. Önerősen működik a borászat.

A tőkék sorai rendezett seregben nyúlnak a hegy felé. A feldolgozóüzem csarnokainak hatalmas acéltartályai futurisztikus metropoliszt idéznek. A borászat harminc-negyven embernek ad állandó munkát. Szezonban száz fő is talál itt megélhetést. Beszélik a környéken: csúcsra járatva is családi hangnem jellemzi a „lányok” borászatát.

Egyébként Nyilas Ilona időközben szőlészetből és borászatból is szakvizsgát tett. Nóra lánya közgázon szerzett diplomát, majd marketingből kapott mesterképzést. Jövőre Franciaországban kap speciális képzést: a frank központból indulva húsz ország szőlészeteit, borászatait is végiglátogatják.

Nyilas János pedig a sok évtizednyi tapasztalatával segíti a „lányokat”. Erre is komoly szükség van ott, ahol vagy a tőkeirtást vagy éppen a telepítést forszírozza támogatásával az adott hatalom.

A Solybor Kft. mindenesetre jól veszi az akadályokat. Pincészetük tizenhatféle bort termel. Tizennyolcezer mázsa szőlőt maguk gondoznak, tízezret felvásárolnak. Ez adja ki az évi húszezer hektoliter bort. Termékeik elsősorban Németországban, Olaszországban, Kanadában és az USA-ban kerülnek a vevők elé.

Ami az értékesítést illeti: kezdetben üzletkötőket is alkalmaztak, de ma már ez is saját üzletág. Valójában a téeszidőkből megmaradt csehszlovák kapcsolatok jelentették az ugródeszkát a nyugati piacra, a lendületet meg boraik minősége adta hozzá. Amúgy arra is volt már példa: acéltartályban született ital győzte le külhoni borverseny „vaktesztjén” a hordós erjesztésű, „kézműves bort”.

A Solybor Kft. szőlői abban is egyediek: tavasszal rózsabokrok bimbóznak a tőkesorok előtt. Lehetne puszta szimbólum is, de haszna is van a virágnak. Bizonyos kórokozók előbb ennek leveleit támadják, csak aztán mozdulnának rá a szőlőre, ha nem riasztana időben a színes jelzőrendszer.

Magánsikerek mellett persze kérdés az is: összességében miként tartják számon a világban az ország legnagyobb hegyvidéki szőlőterületét.

Megye, vidék

Nyilas János, a Solybor Kft. háttérbe húzódó pátriárkája annyit mond erre: az ország huszonkét borvidéke – vidékenként több tucatnyi saját víziójú termelővel – rendesen kirajzolja a hétköznapjainkat jellemző sajátos viszonyokat is. Franciaországban például csak hét „bormegye” van. A bordeaux-it majd kétszer akkora területen termelik, mint az összmagyar szőlőterület, mégis egyetlen fajtaként él a fejekben.

Magyarán: ez esetben nem a sok kicsi erősíti az országimázst, hanem néhány komoly bor adna neki erős karaktert. Pincészetekben poharazva persze gyakran esik szó a honi gazdák között is összefogásról. Arról, miként lehetne ésszerűen szűkíteni a sokféle fajtát. De aztán hamar szalad ezer irányba a közös gondolat. Addig is dolgozni kell, amíg végleg összefutnak.

Mikor végre? Talán megmondják a csillagok.