A Nemzet Tolla ír - Az elnök és az alkotmány

A lecsófőzés Kötcsén elmaradt. Pedig a meghívón szeptemberben jelezték: a közéleti műsoros est séfje Schmitt Pál köztársasági elnök (lecsó), háziasszonya Makray Katalin. De ezt már túlzásnak ítélték kormánykörökben is. Pali elegáns, Pali kellemes, de ő már közméltóság. Mi több – mint kiderült –, konzervatív gondolkodó, nemzetformáló elme. A politikai szórakoztatóipar része.

Szóval az elnök nem léphetett fel Kötcsén. Igaz, akkor már komoly restanciái voltak. Nem jutott el – az ígéretek ellenére – az Alkotmánybíróságig (AB), a Legfelsőbb Bíróságig (LB). Kifutott az időből. Mentségére szóljon: a kormányülés látogatása, a „változások segítése”, a törvényalkotás eszeveszett tempója igénybe vette minden idejét. A nyár forró volt, az ősz zavaros: az elnököt ezerfelé utaztatták Erdélytől Kolontárig.

Írásra, elmélyült alkotómunkára, alkotmányszerkesztésre alig maradt idő. Schmitt az új, „mobil elnöki” modell megtestesítője. Nem ücsörög a Sándor-palotában, aláírandó törvényanyagra várva. Kéznél van, ha szólítják. Házhoz (Házba) megy, átolvas és szignál. Öntudatosan aláírta az összes, alkotmányos szempontból aggályos (vagy utóbb megbukott) törvényt a 98 százalékos büntetőadótól az AB jogkörének kurtításáig. Legutóbb, a nyugdíjpénztári törvény villámratifikálásakor az Országgyűlés apparátusa is zavarba jött. Hol fogadják a betoppanó elnököt? Mégsem ültethetik le a folyosón. Végül Kövér László házelnöki szobájába invitálták. Schmitt nem csinált nagy ügyet a dologból, öt percig tartott az egész. A Nemzet Tolla sebesen aláírt, s ruganyos léptekkel távozott, mintha csak autogramot osztana.

De állásfoglalásai is frissek, nyomdakészek. Amikor a volt elnök, Sólyom László kért kihallgatást Schmitt-től, figyelmeztetve, hogy az AB jogainak puccsszerű korlátozása „aggályos”, gyorsinterjúban reagált. (Fürgébb, mint valaha a páston.) „Bizonyos régi szabályok nehezítik az előrejutást” – mondta, és nemzetjobbító munkájába temetkezett. Szobájában az éji lámpa ég, a város alszik, az elnök alkotmányoz.

Igaz, az interneten közzétett ötpontos javaslatcsomag nem az ő keze munkáját dicséri. A szöveget dr. Cservák Csaba, az elnöki hivatal jogi, alkotmányossági és közigazgatási hivatalvezetője jegyzi. A teoretikus mag, az „eszme” nyilván Schmitté. Maga a mű kissé aránytalan. Valláserkölcsi, történeti passzusai tizenhét oldalra rúgnak. MOB-főtitkár korában nem sejtettük, hogy ennyire erős a kultúrtörténeti érdeklődése.

A bevezető tíz oldal („a keresztény gyökerekre való utalás”) kétezer év történelmét öleli fel Szent Páltól Diocletianus császáron át Romolus Augustulusig, Nagy Szent Gergelyig s természetesen II. János Pálig. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a „Relum Novarum” enciklika „Rerum Novarum” (első blikkre), de a gépíró is hibázhat. Schmitt a sólyomi garnitúrát kilenctized részt ambiciózus fideszes káderekre cserélte, osztályvezetőtől a kávéskisasszonyig. Akad pár tucat elütés.

S mivel a hibáktól hemzsegő szöveg törlés előtt „fennakadt” a Google-on, ma már kordokumentum. Épp így, a maga nyerseségében, fésületlenségében (zavarosságában) megejtő. Kis Pippin és Nagy Károly szerepét a kereszténység történetében még értjük, Danténál elveszítjük a fonalat, hogy eljussunk a végkövetkeztetésig. A kereszténység nemzetünk megtartója. Keresztény gyökerekre hivatkozni az alkotmányban fontos.

Természetesen Schmitt (dr. Cservák) is beáll a Szent Korona-tan híveinek sorába. Az eszeveszett koronadömping ma már kissé ernyesztő, s az érvelés is egyre bizonytalanabb. Zavarukban a szerzők röviden le is zárják: a Szent Korona-tan „nem csupán jogtörténeti, de gyakorlati aspektusból is fontos”. És slussz.

A lapok kritikusai bírálják a szöveg tikkasztóan fűrészporos (néhol mégis dagályos) stílusát. Mi vérpezsdítőnek, vibrálónak, fordulatosnak (és szórakoztatónak) látjuk. Schmitt már beiktatási beszédében megígérte: védeni fogja a magyar nyelvet az „idegen behatásoktól”, s pártolja majd a választékos beszédet. Ez alkotmányos feladat.

De Grétsy László se mondta volna szebben, miért fontos a nyelvőri hevület. Mert az „anyanyelv érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között”. A „forraszték” szó ma már politikai sláger, de vigyázat, ez csali. Kossuthtól származik. Leleplező, ha valaki lépre megy, s magamutogató nyelvi különcségnek mondja. Az elnök nyelvőri szemlélete etatista. Az állam éberségét szorgalmazza. „Bizonyos szerveknek és személyeknek elkerülhetetlenül a magyar nyelv oltalmazóivá kell válniuk.”

S máris a családvédő, alkotmányozó elnök nézeteihez értünk.

„A gyermekek alkotmányos alapjogainak elemzése két csapásirányba ágazik.” Az elemzés az alapokkal indul: „ki tekinthető gyermeknek?” – töpreng a hivatal. A válasz homályban marad. Elbizonytalanodunk.

A mű lendülete már-már megtörik, a szöveg ellaposodik, szerencse, hogy az elnök kedvenc témájához, „a sport alkotmányos tárgyköréhez” érünk. A felütés is sokkoló. „A sport sokkal több egyszerű testedzésnél.” „Az egészséges életmód előmozdítása, a betegségek elkerülése mellett... az egymás iránti alázat és összetartozás kovásza” – írják, s letesszük a fegyvert. Az elnökből kijött a költő. „Az egymás mellett küzdők a csapatszellem és a közös küzdelem erejét gyakorolhatják be...”

Na és a pókert, az éjszakai ulticsatákat, a csajozást, a harmincdolláros napidíjat – tesszük hozzá, édes ifjúságunkat idézve. De ez nem alkotmányos kategória, s elnöki korba érve mindenki megkomolyodik.

A szurkolókat is teoretikusan látja. „A sporthoz való jog magában foglalja a szurkoláshoz való jogot” – szögezi le. Ami elsőre nyilván marhaság. De az elnöki hivatal megtalálja benne a honfiúi morált.

„A honfitárs sikere kapcsán (sic) felbuzdult gyermekek nagyobb valószínűséggel kezdik elsajátítani egy-egy sportág szépségeit...” És ennek konkrét haszna van. Mert „feleslegessé [teszi] a kórházi kezeléseket”.

Ezen a ponton fejet kell hajtanunk alkotmányozó elnökünk előtt. Műve kiteljesedik, s le is zárul. Sajnos. Mert utóbb közleményben jelzik: mindez káprázat, tévedés, baki volt. Munkapéldányt tettek fel a netre.

A hivatal tovább munkálkodik a végleges alkotmány tervein. Amit láttunk, torzóként is nagyszerű, pláne ha fogalmunk sincs arról, mi áll majd a márciusi alkotmányban.

Elnökünk pályája biztatóan indul. Az aláírás már nem okozhat gondot. Előbb-utóbb az írás is menni fog.