A nemzet főorvosa eret vágott a Fideszen
Mikola doktor újra a láthatáron, „Horváth Zsolt” hegyezi a tollát, Orbán levelet írt Egerbe. Röviden így foglalhatók össze az elmúlt hetek egészségügyi forradalmának történései. Mivel a kezdeményezés a márciusi népszavazás és a koalíció felbomlása óta egyértelműen a jobboldal kezében van, a „szakma” őt figyeli. Mit hoz a jövő? Van is tolongás, zajgás és zsibongás. Mint egy színházban, öt perccel csengetés előtt, ha váratlanul leszakad a függöny, és a sápadt félvilágításban megjelennek a szereplő személyek. A bonvivánról hiányzik a vendéghaj, a szubrettről a míder, a súgó szendvicset zabál. Oda az illúzió.
Történt ugyanis, hogy a zabolátlan Mikola doktor, a nemzet főorvosa Kökény Mihállyal egyetemben Semmelweis napi túrára indult Kiskunhalasra, ahol a HospInvest nevű magáncég nemrég sikeres, „funkcionális és egzisztenciális privatizációt” hajtott végre, átvéve a kórház működtetését. Ezzel egyébként nem áll egyedül. A körmendi példát követve fél tucat fideszes önkormányzat (köztük Tapolca, Mezőtúr, Heves városa) lépett a „nyakló nélküli, profithajhász magánosítás” útjára. Két „rendelővel üzletelő” hevesi funkcionáriust ki is csaptak a pártból, míg Egerben a megyei kórház dolgozói vívják hősi harcukat a HospInvest tőkehéjái ellen. Az idők során menetrendszerűen érkeztek a vezető fideszes egészségpolitikusok Egerbe, hogy a nemzeti ellenállás tüzét szítsák a műtőasztalok körül. Mikolát hiába hívták. Ő Kökénnyel utazott Halasra, ahol kollégájára kacsintva kijelentette: „Ma ünnepelünk, egészségpolitikai csatározásainkat más fórumokon vívjuk.” Majd egy váratlan piruettel a HospInvest oldalára siklott. „Továbbra is azt mondom, amit miniszterként is képviseltem: helye van az egészségügyben a magántőke bevonásának szakmai vállalkozásokon keresztül...” Kökény doktor megerősítette ebben.
Lett is zajgás, tolongás. Akár egy színház, ha leszakad a függöny becsengetés előtt, s látható, ahogy Hamlet Claudiusszal ultizik a bástyakapunál.
„Mert az egészségügy az nem kettő meg kettő az négy, hanem spirituális, lelki tevékenység is” – fordította a szót kedvenc témájára a doktor, a „demográfiai tudat” fogalmának magyarországi meghonosítója. De már késő volt, leadták a drótot. Világgá kürtölték a lapok: Mikola doktor, a kormányzat egészségügyi ámokfutásának jókedvű ostorozója, a „nemzeti kockázatközösség” eszméjének védnöke „bizonyos helyzetekben” pártolja a privatizációt. Arról pedig nem is tud, hogy Egerben szabadságharc folyna.
Rögvest több értelmezés látott napvilágot. Az egyik szerint mindig is ez volt a Fidesz álláspontja. Akkor is, amikor két népszavazás nehéz katlancsatáin keresztülverekedve magát elsöpörte a koalíciós reformpiszmogást. De ezt ne vegyük olyan komolyan.
A másik, nyomósabb érv szerint nem minden magánosítás ördögtől való. Létezik „jó privatizáció”, amikor nemes szándékú, munkájukból megélni kívánó szakemberek privatizálnak. És létezik idegenszerű, nép- és magyarságellenes vagyonkiárusítás. Jó privatizáció akkor történik, amikor gondoktól emésztett honfiak vállalják a nagyléptékű tulajdonszerzés hazafias és emésztő terhét. A gonosz, amikor a kormánypártok fizetett ügynökei lényegében a csontjainkkal üzletelnek. Még inkább pontosítva: „jó privatizáció” az, amit a mi barátaink csinálnak, s elfogadhatatlan az, amit nem a mi barátaink csinálnak. Lényeges különbség. Mert azért nem árt ám tudni, ha a tévében egészségpolitikust látunk, hogy mindegyiknek kiterjedt társasága, „szakmai csapata”, orvostábora van. Tele tervekkel, ötletekkel, még így a nyugdíjig. Mondjunk építő példát. Kékessy Dezső bácsi (az Orbán család barátja, nejének egykori tokaji gazdatársa) mindig is felelősen házalt diagnosztikai eljárásaival. És ami régiókra osztva erkölcstelen felzabálás, az csemegézve, kis falatokban még erkölcsösen nyelhető. Mikola miniszter elődje, Gógl Árpád mutatott erre példát (felmentése után, de még hivatalában), amikor hajszál híján a Nemzeti Egészség Közhasznú Társaság nevű formációba szervezte ki tárcája legmutatósabb darabjait, a füredi szívkórháztól az aligai üdülőig. Ám a terv kiszivárgott, a doktor megbukott. Lehet, hogy megelőzte korát?
Mintha a függöny szakadt volna le, s Volponét látnánk szaladni a pénzzel...
A Fideszben persze nagy a zajgás. Képviselők, pártharcosok követelik a doktor megbüntetését, amúgy is szeretik. De nem is Mikola a tét. Lázadása történelmi dilemma: a populista, völkisch mozgalmak viszszatérő, „osztályharcos” gyomorgörcse. A diadalmas peronizmusoké. Amikor már mindenkit megszerveztünk, mindent megígértünk, meghódítottunk szegényt, gazdagot, értelmiségit, rohamosztagost, főorvost és tüntetőt, mit kezdjünk a felkorbácsolt, aktív „népi energiákkal”? Komolyan vehetik-e a tervet, amellyel házaltunk? Például az európai színvonalon működő állami egészségügy utópiáját? Kinek a szava számítson? A népi harcosé vagy az arrogáns doktoroké?
A „szakma” vagy az „eszme” kerekedjen felül?
Orbán ezt érti is. Ezért gyorsan levelet írt az egri polgármesternek, akinek (mivel a kórház a megye felügyelete alá tartozik) nagyjából semmi köze az egészhez. Neki címezte, Mikolának írta, kórháza megvédésére szólítva népét. „Annak idején csúnyán írtam. Kaptam egy körmöst. Aztán szépen írtam” – deklamálta 2006-ban a komor doktor, amikor a gyermekdiszgráfia gyógyításának módjáról kérdezték. Most hallgat. Politikai nyaralásra távozott. Pedig mondhatná úgy is: „Pályám elején sokat nyilatkoztam. Kaptam egy körmöst, aztán már nem nyilatkoztam.”
