A nagy magyar fizukamu, avagy ezért csak álom az európai szintű bérezés

Tele van az ország olyan plakátokkal, amelyek a béruniót hirdetik, s azt, hogy mi magyarok is nyugat-európai béreket szeretnénk. A bérunió témája ahhoz az állampolgári kezdeményezéshez köthető, amelynek közép-európai pártokból, szakszervezetekből, magánszemélyekből álló úgynevezett polgári bizottsága

egymillió aláírást próbál összegyűjteni, hogy az Európai Bizottságnak (EB) kötelező legyen napirendre vennie az ügyet.

– Az Európai Unióban nem olyan egy népi kezdeményezés, mint amihez mi Magyarországon hozzászoktunk – mondta a 168 Órának Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IIR) vezető kutatója. A dokumentum, amelyet az Európai Bizottság elé terjesztettek a bérek ügyében, valójában arról szól, hogy milyen célkitűzései vannak a kezdeményezőknek, s nem konkrét kérdéseket tartalmaznak, amelyeket feltennének az európai polgároknak. – A cél nem egy népszavazás, hanem az, hogy az EB uniós szintű jogalkotást kezdeményezzen a témában. A testület engedélyezte az egymillió aláírás összegyűjtését, de rögtön ebben a határozatban tisztázta, mi az, amiről nem szólhat a kezdeményezés, mert nem az unió döntési jogkörébe tartozik.

Az EB első helyen a fizetéseket nevezte meg, utána következett a szervezkedéshez való jog, a sztrájkjog és a munkáltatói sztrájkjog. Lattmann Tamás szerint annak, hogy nem fojtották el a dolgot, alapvetően az az oka, hogy az EU-ban jelenleg az egyik központi kérdés a közösség szociális pillérének újrafogalmazása, s ehhez a munkához akár hozzá is járulhat a kezdeményezés.

Fotó: Bazánth Ivola

– A munkabér piaci kategória, teljesítmény függvénye, egyúttal egy költségelem a cégek kiadásaiban. Mint ilyen, nagyon nehéz függetleníteni a termelékenységtől és a hatékonyságtól – mondta a 168 Órának Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Példaként hozta, hogy

a nyolc és fél millió lakosú Ausztria három és félszer több GDP-t termel évente, mint a magyarok, vagyis durva közelítéssel amíg egy magyar munkás egy egységnyit termel adott időn belül, addig az osztrák több mint hármat

(ez nyilván függ az aktív korú népesség és azon belül a foglalkoztatottak arányától is).

Az uniós átlagnál rosszabb termelékenység egyik fő oka, hogy a munkavállalók 70 százalékát a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják, amelyeknek nincs pénzük innová cióra.

– Nincs szíve a magyar gazdaságnak, nincs meg az a hazai tulajdonban lévő termelő tőke, ami nagyüzemi szinten, versenyképesen tudna termelni, s a technológiai fejlesztést alapvető fontosságúnak tartaná.

Négy-öt fős családi vállalkozásokkal nem tudunk előrejutni – tette hozzá a főtitkár.

Dávid Ferec szerint a kormányzatnak kielégíthetetlen az étvágya, az élőmunkát terhelő elvonásokban továbbra is az unió dobogóján állunk. A nettó jövedelmek, munkabérek javításában természetesen lenne szerepe az államnak, de nem úgy, ahogyan az nálunk történik. Az idei, irreálisan magas minimálbér-emelés sem józan megfontolásból, hanem politikai érdekek mentén történt – mondta a főtitkár. – Ahhoz, hogy a bérek nyugat-európai szintűek legyenek, előbb az adó- és járulékrendszert, valamint a szociális rendszert kellene európai szintre fejleszteni – folytatta Dávid Ferenc.

– Amíg a jövedelemszabályozás és -elosztás alapelemei nem egyformák, a fizetések sem lehetnek azok. Szkeptikus vagyok. A bérkérdéssel még Németország is nehezen boldogul, hiába egyesítették évtizedekkel ezelőtt az NDK-t és az NSZK-t, a keleti országrészben még mindig alacsonyabbak a fizetések. Természetesen örülnék, ha a hazai bérek szintje a fejlett európai országok nívójának közelében lehetne, mégis azt mondom, hogy rövid és középtávon a bérunió megvalósításának nincsenek meg az alapfeltételei. Jelenleg elképzelhetetlennek tart bármiféle béruniót Pogátsa Zoltán közgazdász is. – Egy nagyon jó hazai gazdaságpolitika és kedvező nemzetközi környezet is legfeljebb arra lenne elég, hogy a magyar bérek közelítsenek a nyugati fizetésekhez, ám utolérni nem tudnák azokat. Ez eddig egyedül Írországnak sikerült – mondta.

A bérekkel kapcsolatban nagyon sok mutatót lehet elővenni, de bárhonnan is nézzük, szembetűnők a különbségek. Az egyik ilyen, hogy a multinacionális vállalatok ötödannyit fizetnek egy magyar munkásnak, mint egy nyugat-európainak. Ám Pogátsa Zoltán szerint az sem igaz, hogy a bérek megfelelnek a termelékenységnek. Idézi Galgóczi Bélának, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet munkatársának tanulmányát: egy német munkás 100 eurónyi bérből 130 euró értéket állít elő, egy magyar pedig 222 eurót, vagyis ugyanazért a bérért a magyarok jóval többet dolgoznak. Hogy nemzetközi összehasonlításban mennyire alacsonyak a magyar bérek, mutatják az adóbevételek is: míg Nyugat-Európában a GDP 14 százalékát teszik ki az szja-bevételek, nálunk csak 5 százalék ez az arány – emlékeztetett a közgazdász.

– Az alacsony bérek nemcsak azért károsak, mert képtelenség belőlük megélni, hanem mert gátját jelentik a fejlődésnek, hiszen akadályozzák a kereslet növekedését, ha pedig nem vásárolnak az emberek, mert nincs miből, akkor nincs szükség még több munkahelyre sem. Ha nincs több munkahely, nem nő a termelés, s ha nem nő a termelés, nincs kereslet az innováció elterjedésére, ami viszont a termelékenységet növelné.

Fotó: Bazánth Ivola

Magyarországon a technológiát még mindig az olcsóbb élőmunkával helyettesítik – mondta Pogátsa Zoltán. Hozzátette, ha az EU-nak van szerepe a bérkérdésben, akkor az az, hogy a minimálbérek esetében ajánlást tehetne a kötelező és valódi érdekegyeztetésre.

– Magyarországon 2012 után indult be a reálbérek emelkedése, közben a termelékenység szinten maradt. Négy év alatt az egy dolgozóra jutó termelékenység mindössze 0,8 százalékkal emelkedett, miközben ugyanebben az időszakban 10 százalékkal nőttek a munkavállalói jövedelmek – mondta kérdésünkre Oblath Gábor közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A kormány rosszkor avatkozott be a túlzott mértékű minimálbéremeléssel, ráerősített egy lendületben lévő folyamatra, amikor maguktól is nőttek a bérek – tette hozzá. Ez szerinte alapvetően nem most okoz komoly gondokat, ám előfordulhat, hogy a bérek túlszaladnak a gazdaság teljesítőképességén. Ami az európai összehasonlítást illeti, Oblath Gábor azt mondja, a bérek nagyjából arányban vannak a termelékenységgel. Vagyis, ahogyan a munkánk átlagos hatékonysága elmarad az európai átlagtól, úgy a bérünk szintje is. A magyar bérköltség reálértéke – az alacsonyabb hazai árszint hatását kiszűrve – az uniós átlag 58 százaléka, a termelékenység pedig a 64 százaléka, vagyis a számok szerint reálisak a hazai keresetek.

– Azokban az országokban magasabbak a munkabérek, amelyekben a nagyobb tőkeállomány és a fejlettebb technológia miatt jobb a gépekkel dolgozók teljesítménye. Az általuk megtermelt nagyobb nemzeti jövedelemből többet lehet visszaosztani. Ezért kereshet háromszor többet egy osztrák fodrász, mint egy magyar

– tette hozzá Oblath Gábor. Egy másik nézőpontból: Magyarországon az uniós átlaghoz képest kissé alacsonyabb a GDP-n belül a bérek aránya, miközben a profit és az úgynevezett vegyes jövedelmek (utóbbinak egy része valójában szintén bér) hányada uniós szintű. Abban különbözünk, hogy az állam jóval nagyobb szeletet hasít ki az elsődleges jövedelmekből: az uniós átlag a GDP 11,5 százaléka, a magyar pedig a 16 százaléka. Az OECD összehasonlítása szerint a munkára rakódó terhek mutatója, az úgynevezett adóék, Belgium után Magyarországon a legmagasabb az OECD-államok között. Az OECD-átlag 36 százalék, a magyar adóék pedig 48,3 százalék volt 2016-ban.

– Látszik, hogy a munkát érintő témákat jól kommunikálhatónak tartják a pártok, akad, amelyik a négynapos munkahéttel kampányol, más az alapjövedelemmel, állampolgári nyugdíjjal vagy megalapozatlan béremeléssel.

Szakmailag egyik sem működik. Bérügyben azonban lépni kell, a munkaerő-kivándorlás mértéke kritikus szintre emelkedett.

Komoly megrendeléseket nem tudnak teljesíteni a vállalkozások, mert nincs, aki dolgozzon – mondta Dávid Ferenc.

– Arra viszont

senki se számítson, hogy az uniós kezdeményezés hatására Magyarországon elérhető egy európai szintű bérezés,

hiszen amellett, hogy a bérek kérdését eleve kizárta az Európai Bizottság, van egy másik gyenge pont is – figyelmeztetett Lattmann Tamás. – Optimális esetben egy vagy több uniós jogszabályjavaslat kerülhet az Európai Parlament és az Európa Unió Tanácsa elé, ezeket nem kötelező elfogadniuk, de ha elfogadják is, a konkrét intézkedésig még évek telhetnek el. A bérunió kérdése nem más, mint kampánytéma.