A nagy dobás

Az bizony 2008-ban volt, amikor a mohó pénzvilág átdobta, átverte a palánkon a bő hitel korának lakóit, amikor szinte gáttalanul lehetett pénzt kapni lakásunk, házunk betáblázása után. És ezeket a hitelcsomagokat különböző összeállításokban elkezdték a másodlagos piacokon is forgalmazni, de az ingatlanok értéke már nem volt képes kiegyensúlyozni a tartozásokat, s világossá vált, hogy a felfújt lufik kidurranás előtt állnak. Hiába vicsorított a Wall Street farkasa, hiába csapkodtak a kapzsi tőzsdecápák, a krach már itt kopogtatott a kapuknál.

Néhány pénzember, bróker, bankár, befektető korábban felismerte a közelgő összeroppanás lehetséges voltát, és elkezdett a hitelbiztosítók ellen spekulálni. Aki közülük lelkiismeretesen, a szakmája szabályai szerint járt el, talán nem is volt tisztában azzal, mennyire tragikus kimenetelű lehet ez a játék. Milyen sok áldozata lehet a veszélyes fordulónak. A tulajdonukat, majd munkájukat elvesztőket aligha kárpótolta a ravaszkodás diadala, a kockáztatás szépsége, a könnyű kezű szakmai biztonság, amivel a feladatot „megoldották”.

A nagy elismeréseket bezsebelő alkotás a dokumentumfilmek hűvösségét a vászonról való kibeszélés néhol meglepően ironikus fordulataival vegyíti, ám végül a mű érzelmi hatását gyengíti, hogy a cselekményszövésben megérezzük a „kimatekozás” számításait.

Érdekes film, bár én némileg kimaradtam a vonzásköréből, pedig igencsak igyekeztem.

(Rendezte: Adam McKay. Játssza: Christian Bale, Ryan Gosling, Steve Carell, Brad Pitt. Összesen öt Oscar-díjra nominálva.)

Bölcs István