A multik emlékezni fognak

– A cégnél általános az elképedés, mindenki azt a cseh újságcikket emlegeti, amely szerint ilyet még Zimbabwéban sem szokás csinálni – mondta egy multinacionális cég felelős beosztású munkatársa, amikor a válságadóról kérdeztük. Majd hozzátette: – Le fogják nyelni a békát, ahogy a többiek is. Ilyen konfliktusban egy kétharmados támogatású miniszterelnök látszólag csak nyerhet. Ám a győzelem csak átmeneti és látszólagos. A nagybefektetők ugyanis folyamatosan óriási táblázatokban foglalják össze, hová érdemes vinni a pénzüket. Magyarország pedig most túl sok pontot veszít a jogbiztonság kategóriájában.

A kormány nem utal

Gyors és éles hangú nyilatkozatokkal reagáltak a magánnyugdíjpénztárak vezetői, amikor Orbán Viktor nyilatkozatából megtudták: a kormány a jövőben nem utalja át a nekik járó havi 30 milliárd forintot.

– Ez az intézkedés az ötvenes éveket idéző burkolt államosítás – mondta Juhász Istvánné, a magánnyugdíjpénztárakat tömörítő Stabilitás főtitkára.

A szövetség népszavazási aláírásgyűjtést kezdeményezett, és bejelentette: indítványozni fogja, hogy az Európai Tanács vizsgálja meg: összeegyeztethető-e az unió alapelveivel a lépés.

– Ez a pénz átmenetileg sem volt az államé – mondta a 168 Órának Bába Julianna, a Stabilitás elnökségének tagja, az AXA nyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöke.

A kormány arra készül, hogy megszegje azt a háromoldalú szerződést, amelyet az állampolgárokkal és a pénztárakkal kötött. A személyes megtakarítások veszélyeztetése az elnök asszony szerint még akkor is alkotmányossági aggályokat vet fel, ha kétség sem fér ahhoz: a kétharmados parlamenti többség sietve megváltoztatja majd a megfelelő törvényeket. Bába Julianna úgy véli, itt két gazdaságfilozófia ütközik egymással: az egyik abban bízik, hogy a totális állam mindig képes lesz gondoskodni a polgárairól, míg a másik abból indul ki, hogy az elöregedő társadalmakban az egyre kevesebb keresőképes befizetéseiből egyre nehezebb lesz eltartani a mind több nyugdíjast. Ezért van szükség öngondoskodásra is. Álláspontja: a realitások számbevétele itt olyan álmokkal csap össze, amelyek mögött nem látni a gazdaságpolitikát, a reformokat.

Adózik a veszteség?

A válságadó legmagasabb idei tételének befizetése 70 milliárd forinttal az energetikai szektorra várna, ám éppen ez az ágazat fogadta a legcsendesebben a hírt. Kutas István, az Eon szóvivője kérdésünkre azt felelte: várnak, amíg ki nem derül, hogy milyen tevékenységek megadóztatására készül az állam. Érthető. Cége egyike annak a négy gázszolgáltatónak, amelyeknek a nyeresége a válság és az ármoratórium miatt egyre csökken, hatmilliárdos ágazati veszteségüket pedig nehéz lenne adóztatni. Ezek a cégek abban bíznak, hogy az adó nagy részét a Mol fizeti majd. Hernádi Zsolt, a magyar multicég első embere sztoikusan reagált: tudomásul kell venni, hogy válsághelyzetben mindenkinek ki kell vennie a részét a terhek viseléséből.

A Telenor hamar kiadott harcos nyilatkozatával nyitott a 61 milliárddal érintett telekommunikációs szektor: a cég kénytelen lesz felülvizsgálni Magyarországra tervezett beruházásait. Tartalmában hasonlóan, de formáját tekintve óvatosabban nyilatkozott Christopher Mattheisen, a neve ellenére is német érdekeltségű Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója: az új adó befolyásolhatja befektetési vagy osztalékpolitikájukat, de akár mind a kettőt is.

Lakonikus reakciók ahhoz képest, hogy már a válságadó előszelére is fenyegető morgással reagált az ágazat, pedig október elején még csak 30 milliárd szerepelt a hírekben. A Vodafone a széles sávú mobilinternet-hálózat kiépítésének ellehetetlenülését vizionálta. A Telenor ezt azzal toldotta meg, hogy az internet-hozzáférés kiterjesztése 2020-ra akár 88 ezer új munkahelyet is teremthetne, 805 milliárdos adóbevétellel. Persze csak akkor, ha az új adók nem állítják meg a hálózatfejlesztést.

Az Orbán-kormány második akcióterve az állam és a magánszektor együttműködésén alapuló, úgynevezett PPP-beruházások berekesztését is tartalmazta. Demján Sándor VOSZ-elnök, aki a válságadó ügyében a kormány védelmére kelt, a PPP ügyében különvéleményt fogalmazott meg: szerinte annak teljes elutasítása nem helyes. Érthető: Demján cégének még évtizeden át ketyeg az első Orbán-kormánnyal kötött PPP-szerződés alapján épített MüPa-épület lízingdíja.

– Nem találunk semmi kivetnivalót abban, ha egy új kormány ismét átvizsgál minden korábbi szerződést – mondta a 168 Órának Fényi Tibor, a számos PPP-konstrukciójú autópályát építő Strabag Hungária kommunikációs igazgatója. – Ha azonban ezeket a szerződéseket rendben találják, abból minden demokratikus országban csak egy dolog következhet: azokat be kell tartani.
Kétségtelenül a Strabag nincs is abban a helyzetben, hogy egyedül árengedményeket adjon: az útépítések mögött bonyolult banki hitelmegállapodások állnak, tehát valójában azokkal a bankokkal kellene dűlőre jutni, amelyek már amúgy is nyögik a bankadót.

Bár az Orbán-kabinet „csak” 31 milliárdot vár tőlük, a válságadóval sújtott ágazatok közül a kereskedők reagáltak legélesebben.

– Valójában a munkahelyteremtést és a beruházásokat adóztatná meg a hipermarketekre kivetni tervezett adó – erősítette meg a Tesco álláspontját lapunknak Iglódi-Csató Judit kommunikációs igazgató. – Az ilyen rövid határidővel, egyeztetés nélkül bevezetett extra adó nagyon hátrányosan hat az ország megítélésére.

A kereskedelmi láncokat tömörítő Országos Kereskedelmi Szövetség a hét végén kiadott közleményében arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy az APEH adatai szerint a kiskereskedelem tavaly 33 milliárd forint veszteséggel zárta az évet, miközben az ágazat 549 ezer embert foglalkoztat.

Lassú lecsúszás

Egy nagy kereskedelmi láncnál felelős beosztásban dolgozó forrásunk úgy tudja: ha muszáj, cége természetesen fizet, és persze hogy nem vonul vissza abból, amit Magyarországon már elért. Ám a munkahelyteremtő új beruházásokat inkább oda viszi majd, ahol zavartalanul növekedhet. Kétes értékűnek tartja ugyanakkor a gazdasági miniszternek azt a nyilatkozatát, hogy a költségeket nem lehet áthárítani. Ugyan ki tudná ellenőrizni, hogy egy hálózat mikor, milyen termékek árusításával ér el átlagosan egyszázalékos árnövekedést? Amit pedig a leginkább nehezményeznek, az adó szelektív volta. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az nagyobbat üt a külföldi tulajdonú cégeken, mint a magyar hálózatokon.

Hasonló aggályt fogalmazott meg a bevezetőben is idézett beszélgetőtársunk. Szerinte visszaüthet a szándék, hogy a kormány előnyöket kíván adni a magyar tőkének. Szerinte a vörösiszap-katasztrófa ékesen bizonyítja: attól, hogy egy vállalatcsoport magyar, semmivel sem vigyáz jobban a környezetre, semmivel sem tartja be jobban az előírásokat, mint a multik. Nem ad magasabb fizetést, nem óvja jobban az embereket, és nem megbízhatóbb adófizető. Sőt, versenytársainál kisebb tőkeereje, innovációs lemaradása miatt gyakran végül csak kiszorul a piacról. Így az előnyök politikája a fokozódó nemzetközi bizalomvesztés, a lassú lecsúszás egyik tényezője lehet.