A médiához fordul a Népesedési Kerekasztal

Az egyik lap úgy értelmezte, hogy hamarosan korhatáros karika kerülhet a „családellenes” filmekre is, a másik elégedetten így nyugtázta: Vége a rombolásnak, törvényi védelmet kaphatnak a családok. Hogy mi is a Népesedési Kerekasztal 8. munkacsoportjának a célja, hogyan szeretné megnyerni vagy netán szabályozni a médiát – minderről Dr. Kopp Máriát, a Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettesét, Népesedési Kerekasztal fő szervezőjét kérdeztük.

Gondolják, hogy médiaszabályozással befolyásolni lehet a családok sorsát?

– A munkacsoport azzal foglalkozik, hogyan lehet a társadalmi hangulatot úgy alakítani, hogy a gyermeket vállaló családok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Hogy a társadalmi közhangulat ne olyan mintákat sugalljon, amelyek árthatnak az emberi együttélésünk alapvető törvényszerűségeinek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a médiában dolgozók nagyon is érzik a saját életükön, hogy mennyire fontos volna, hogy a társadalom segítse a gyermeket vállaló fiatalokat, a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket. Ugyanakkor nap mint nap tapasztaljuk, főleg a reklámokban vagy a kereskedelmi adókon, hogy hamis képet mutatnak a fiataloknak az életről. Szeretnénk egy hálózatot létrehozni azokból a médiában dolgozó szakemberekből, akik megértik ennek a kérdéskörnek a fontosságát, és igyekszenek reális képet bemutatni a gyermekvállalásról, a családról és ennek az objektív értékeiről.

A reklámokat a reklámtörvény szabályozza, nem hinném, hogy azon ilyen szempontból is lehetne változtatni.

– A reklámtörvény például igen szigorúan rendelkezik a dohánytermékek vagy az alkohol reklámjáról. Ugyanúgy elő kellene írni, hogy ne mutassák be hamis színben az emberi személyiség számára ugyanennyire káros jelenségeket. Már minden nagy, hosszú távú követéses vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy a férfiak esetében két és félszer, a nőknél kétszer nagyobb valószínűsége van annak, hogy megélik a 65. évüket azok, akik házasságban élnek, mint akik magányosok. Mindezek tudatában nagyon komoly károkat okozhat, ha a reklámok fogékony korban lévő gyerekeknek vagy fiataloknak olyan képet mutatnak be, amelyik a társas kapcsolatok vagy a gyermekvállalás értékét próbálják aláásni.

Nem akarom a reklámokat védeni, mert néhány üdítő, szellemes kivételtől eltekintve a többségük meglehetősen primitív. De nem hinném, hogy ekkora hatást gyakorolnának a családalapítási kedvre.

– Ez nem hit kérdése. Sajnos én orvos és pszichológus vagyok, ezért pontosan tudom, hogy a pszichológiában micsoda fantasztikus módszereket dolgoztak ki arra, hogy tudat alatt befolyásolják az embereket, különösen a gyerekeket. Aki ezekről a módszerekről nem tanult, fel sem tudja fogni, hogy mennyire hatása alatt vagyunk mindannak, amivel sajnos körülvesz minket a mai világ. Nagyon fontos volna, hogy a közszolgálati média értékeiben is a közt szolgálja – reális ábrázolással, természetesen. Szó sincs arról, hogy valamiféle idealizált képet mutassanak be. De ne állítsák be például úgy, hogy a válás az valamilyen könnyed váltás, ami az embernek jót tesz. Van olyan helyzet, amikor nem lehet más megoldást találni. De sokkal fontosabb volna, bemutassák, hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat, megoldani a nehézségeket.

A konfliktusmegoldást az ember elsősorban, otthon, a családban sajátítja el. Ha ott nem sikerül, akkor hosszas pszichés fejlődés után, sokszor szakember segítségével. Szerintem nem a reklám az oka, ha valaki nem alapít családot, hanem talán épp egy otthonról hozott rossz kapcsolatépítési minta.

– Nyilvánvaló, hogy elsősorban a családon belül tanuljuk meg az ilyesmit, és egy rossz mintával a család rengeteget árthat. De ha azt nézzük, hogy a mai világban mik hatnak a fiatalokra, akkor azt látjuk, hogy az agyonhajszolt szülők, akik este éppen csak beesnek az ágyba, bizony elég keveset tudnak adni a gyereknek, miközben ő folyamatosan él az őt körülvevő virtuális világban.

Ez tény, de nem látom, hol lehet ezen a médiában segíteni. A reklámok is nemzetköziek. De ha mondana példát, hogy mely reklámok azok, amelyek kifejezetten családellenesek, jobban megérteném.

– Amit mi szeretnénk, az éppen ennek a fordítottja. Nem kipécézni egy-egy reklámot, hanem a jót reklámozni. Pályázatot szeretnénk kiírni, hogy jelenjenek meg példák a médiában arra, hogyan lehet a társas kapcsolatokat építeni, hisz mindez a mai világban egyáltalán nem nyilvánvaló, mintát sem kapnak erre a fiatalok. Úgy látom, a média egy részében nagy a fogadókészség erre. Jó lenne, ha ismét lennének olyan szappanoperák, mint régen például a Szabó család volt, amit mindenki boldogan hallgatott, és egy jó, természetes családot mutatott. Ma már ilyesmit kevesebbszer látni-hallani. Vannak azért jó példák, ezekre egyébként vevők is az emberek. Már a hollywoodi filmgyártás is felismerte, hogy a legjobb reklám a gyerek és a gyerekkel való jó kapcsolat, úgyhogy most sorozatban hozzák kis az ilyesfajta filmeket.

Bevallom, nem nagyon ismerem a szappanoperákat, de így felületesen nézve úgy tűnik, hogy a többségében család szerepel.

– Csak nagyon sok bennük a válás. Úgy tudom, hogy a valóságshow-knak is hihetetlen komoly romboló hatása van.

De hinném, hogy specifikusan a családra nézve romboló hatásúak, inkább úgy mondhatni: sok műsor általában az emberi méltóságot rombolja.

– Ez így van. Nem véletlenül vannak reklámok, azért csinálják, fektetnek bele óriási pénzeket, mert a reklámokkal szinte mindent el lehet adni. Kérdem: miért ne lehetne eladni ily módon az embereknek az értékeket, akárha amit mond, az emberi méltóságot? Hiszen ma sokkal nagyobb hatása van egy ember személyiségfejlődésére a televízió, mint az őt körülvevő tényleges világ. A régi meséknek nagyon komoly személyiségformáló szerepe volt. A megbeszéléseinkre meghívott meseterapeuták elmondták, hogy a televízióban látható mai mesék többsége másféleképpen hat, mint az emberiségnek azon ősi bölcsességei, melyek a régi mesékben szerepelnek. A régi mesékben végül is a jó győz nagy nehézségek árán, komoly próbákat kell kiállnia annak, aki a kitűzött célt el akarja érni. Ez bizony nagyon hat egy gyereknek a korai fejlődésére, nem szólva arról, hogy mennyire fontos és jó lenne, ha gondolnának arra is, hogy ne kész képeket kapjon, hanem a szülők meséljenek neki.

Igen, de ismét családfüggő. Nem a tévéműsortól függ, hogy leülnek-e mesét olvasni a gyerekeknek. Én nem tudok olyan gyermekeknek szóló filmről, amelyik a rossz győzelmével végződik, még a kereskedelmi tévék műsorán sem.

– No de elég sok agresszivitás van a mostani gyermekfilmekben. Nekem régen voltak kicsik a gyerekeim, én csak a terapeutáktól hallottam, hogy kutya-macska harcol, veszekszenek, másfajta világ, mint amikor a királyfinak el kellett nyernie a királylány kezét, miközben ki tudja hány próbát állt ki, és megmentette az országot. Sok amerikai filmben megvan ez a meseelem ma is, de éppen a gyerekmesék között ritka. Az a megdöbbentő Magyarországon, hogy az emberek többségének határozottan jók az értékelvárásai, ennek ellenére nagyon sok szempontból a legrosszabb helyzetben vagyunk, hiszen itt születik meg a legkevesebb kívánt, tervezett gyerek, és most már a házasságok több mint a fele válással végződik, amiről azért mindenki tudja, hogy nagyon nem jó így. A célunk az, hogy rájöjjünk, hogyan lehetne ezen változtatni, és ebben milyen szerepe lehet a médiában dolgozóknak.

Egyébként nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában is hasonlóak a trendek.

– De azért nagy különbségek vannak. Az Egyesült Államokban pedig igencsak próbálnak tenni a negatív tendenciák ellen.

Én csak úgy gondolom, hogy attól nem válik el senki, mert olyan filmeket lát, amelyben válás van. És attól nem tud jól, boldogan élni valaki, nem tud jól nevelni, mert olyan filmet lát, amelyben családok vannak.

– Ez nem így van. Ha valaki azt hiszi, hogy attól lesz boldog, amit a filmek, reklámok sugallnak, hogy csak a pénz és a hírnév számít, hogy természetesnek tartja, hogy lecseréli a megunt partnerét, miközben a valóságban pontosan az ellenkezője az, amitől az ember egészségesebb és boldogabb lesz – akkor előbb-utóbb csalódni fog. A reklámpszichológiának nagyon jól kidolgozott módszerei vannak arra, hogyan lehet elérni: az ember azt higgye, attól boldogabb lesz, hogyha rohan és megveszi a reklámozott a dolgokat.

Ugyanaz a reklámpszichológia erősen operál az idilli család bemutatásával is. Fitt és deres halántékú nagyszülők, sportos apu és ránctalan anyu valamint bűbájos gyermekek majszolják a képernyőn, azt a terméket, ami megvédi a család egészségét. Göndör csemete kacag a játékszeren: tanulj, cseperedj, zúgja a reklám, az a szülő, akinek meg nincs pénze megvenni mindezt, süllyedjen el szégyenében: hát hogyan fog felnőni a gyermeke enélkül?

– Ezért mondom azt, hogy reális képet kell mutatni. Az aztán a legsötétebb manipuláció, amikor úgy akarnak nekünk eladni mindenféle bóvlit, hogy közben bevonnak ezekkel az érzelmi motívumokkal, amelyek az emberre a legmélyebben hatnak. Itt szó sincs arról, hogy bármivel túllépnénk azon, többet követelnénk, mint ami egy médiatörvény vagy egy reklámtörvény hatásköre. A lényeg: az emberi kapcsolatok. Az emberi kapcsolatok építésének egy teljesen új világa alakult ki a 20. század második felében, és ez a világ alakul a mi századunkban is. Erre az új világra egyáltalán nem készülnek fel a fiatalok. Nekem van olyan kurzusom, amelyre orvostanhallgatók járnak. Azt mondják, az életben nem hallottak arról, hogy lehet egy kapcsolatot megőrizni, pedig hát mindenki arra vágyna.