A Magyar Hírlap túllépett egy határt

Az

említett cikkben a szerzőrendkívül sértő hangnemben beszél a nyugállományú hivatásos kollégáinkról. A kormányzati párt propagandája hosszú ideje hangolja a közvéleményt a hivatásos állomány ellen. Teszi ezt annak ellenére, hogy a hivatásos fegyveres (katonai, rendvédelmi) szolgálatot világszerte többletjuttatásokkal és kedvezményes nyugdíjjal ismerik el – ellentételezve a jelentős korlátozásokat, melyek ezzel a szolgálattal járnak. Teszi ezt annak ellenére, hogy tárgyalni érdemben nem tárgyal, javaslatot nem tesz, és a közvéleményt folyamatosan dezinformációkkal látja el ebben a tekintetben, sőt, a fegyveresek jogosultságainak csökkentéséhez is tőlünk, érdekképviseletektől várja a javaslatot (a kérdés már csak az, hogy mihez…?). A Magyar Hírlap vélemény rovatában megjelent cikk viszont átlépett egy határt - közölte lapunkkal a Rendőr Szakszervezetek Védegylete. A továbbiakban változtatás nélkül közöljük a rendvédelmi dolgozók válaszát.

Tisztességes becsületes emberekről, akik éveken át védték a rendet, a határt, oltották a tüzet, katasztrófák elhárításában vettek részt, árvizeknél, belvizeknél éjt nappallá téve dolgoztak, majd vagy egészségük megroppanása vagy beosztásuk megszűnése miatt a hatályos jogszabályok adta keretek között nyugállományba vonultak, ilyen hangnemben beszélni, rájuk ilyen jelzőket alkalmazni megbocsáthatatlan bűn. Mert a politika felelőssége nagy. Nem úgy működnek a dolgok, hogy Kovács XII. őrmester egy hajnalon rádöbben arra, hogy Ő már éppen 25 éve lépett szolgálatba és akkor reggel be is megy a parancsnokához azzal, hogy mennék én főnök nyugdíjba havi kétszázezerrel, ahogy a politikusok mondják. Nem. Hiába érte el a 25 évet, nem tud elmenni. Csak és kizárólag abban az esetben, amikor főnöke szól, gyere be, átszervezés lesz, nincs beosztás, nem tudunk neked felajánlani semmit, de szerencséd van, mert megvan 25 leszolgált éved, ezért felajánljuk a nyugdíj lehetőségét. És ezzel éltek is az érintettek, ha nem akartak az utcára kerülni. Ki miatt? A politikusaink miatt, akik átszervezést átszervezésre gyártottak, nyugdíjba kényszerítve sok munkáját szerető és annak élő, életerős kollégát. Ezek az emberek kialakították egzisztenciájukat, munkát vállaltak. Élik életüket, és nem havi kétszázezerből, ahogy mondják politikusaink, hanem sokkal kevesebből. Megkérdezte valaki nyugdíjasainktól, hogy dolgoztál volna tovább? Nem kérdezte meg senki, csak átszervezés és nyugdíj. A FÜV eljárással nyugállományba került kollégák esetében pedig az egészségükben való romlás beállása miatt következett be az aktív állományból való kikerülésük.

Rátérve ismételten a szolgálati nyugdíjra. A hatályos jogszabályok értelmében egy fegyveres negyvenéves kora körül csak két esetben megy nyugdíjba: az egyik az, ha további szolgálatra alkalmatlan (nem csak az adott beosztásra, hanem általában a rendőri munkára), a másik az, ha megszűnik a munkahelye és részére más beosztást nem biztosítanak és nem helyezik rendelkezési állományba sem (1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, 52.§, 182-184.§). Egyébként a korkedvezményes nyugdíjunk az a mindenkori nyugdíjkorhatár mínusz 5 év.

Álláspontunk szerint sem az alkalmatlanná válás nem róható fel a rendőrnek, sem az, hogy a rendőrség, a rendvédelmi szakma – általában politikai nyomásra vagy vezetői érdekből, ritkább esetben szakmai alapon – szinte évente hajt végre átszervezést a rendőrség valamelyik szervénél és ilyenkor a megszűnő egységektől nyugdíjba mehet az, akinek megvan a 25 év szolgálati viszonya. Az egyik legnagyobb ilyen átszervezés a közelmúltban történt, amikor a Határőrséget 2008. január 01-én összevonták a Rendőrséggel. Az összevonást az akkori kormányzó pártok (MSZP-SZDSZ) és az ellenzék (FIDESZ-KDNP) is támogatta. Hiába mondták szakmai körök, hogy az összevonás korai még és nem így kell végrehajtani, senki nem hallgatott ránk. Az eredmény az, hogy 25 év szolgálati viszonnyal, beosztása megszűnése miatt elment nyugdíjba 3000 olyan határőr, akik többsége tényleges végrehajtói feladatokat látott el, néhány évre rá pedig meglepetten pislogtak a politikusok, hogy nincs elég rendőr az utcán. Hát persze hogy nincs, mert közben csak az unió külső határának őrizetére 9000 embernek kell a határokon állnia! Ezek az emberek maradni akartak! De nem volt nekik hely, azt fenntartották „a fiataloknak”, hogy ne kerüljenek az utcára, ami egyébként szerintünk is humánus és bölcs döntés volt. Mégis, a mai napig nem felejtjük el, ahogy a frissen nyugdíjba küldött kollégától az igazgatóság kapuja előtti rozzant vasúti átjáróban búcsúzkodtunk. Könnyekkel a szemében, kezében régi zöld sapkáját zavartan gyűrögetve mondta, hogy bárcsak adnánk még egy szolgálatot együtt… hiszen eddig megvolt a helye a világban, most meg mi lesz vele, mihez fog kezdeni magával? Ezek a szavak így hangzottak el 2008-ban, de akkor nem kellettek ők senkinek, még 2009-ben is minden rendőri vezető azon dolgozott, hogyan hajtson végre létszámcsökkentést, hogyan szabaduljon meg a „létszám feletti” kollégáktól. Erre akkor konkrét programot, tervek, intézkedések és tájékoztatások születtek.

Éppen a fentiek miatt, a tisztességesen, becsületesen hosszú éveken át helytállt kollégák nevében kell visszautasítani a Magyar Hírlap cikkének hangnemét. Már a cikk címe is sértő. Kitartottak. A cikk további jelzői még felháborítóbbak: „akik duzzadnak az erőtől, és bármikor munkába állhatnának, ehelyett azonban szívják az állami emlőt, mert úgy szocializálódtak, hogy a közösből lopni nem szégyen” vagy „És aki lusta, dologtalan, vagy éppen semmihez sem ért, esetleg megunta a reggeli kelést, miért is ne csippentené fel a maga 120 ezer forintját” vagy „A korkedvezménnyel bűvészkedők nemcsak az államot, de az egyszerű átlagembereket is megkárosították” vagy „évtizedek óta kitartjuk a magyar társadalom lustáit”. Sajnos a cikk – sok valótlan állítás és sértő megjegyzés mellett – jó adag demagógiát is tartalmaz: „És mert azt a kérdést mintha senki nem merné feltenni, hogy azért, mert valaki rendőr vagy tűzoltó, miért használódna el jobban az évek, évtizedek alatt, mint az óvónő, a hidegburkoló vagy az újságíró?”. Az utóbbira a legkönnyebb a válasz. A hivatásos állomány tagja azért használódik el jobban az évek alatt, mert az újságíróval ellentétben éjjel nappal, ünnepnapokon, mínusz húsz fokban és plusz 40 fokban védik a közbiztonságot, a közrendet, az államhatárokat, oltják tüzet, mentik a balesetek, katasztrófák sérültjeit, miközben a Tisztelt újságíró kényelmes szerkesztőségben, kávéházakban írja hozzá nem értő, demagógiától hemzsegő, minden szakmai alapot nélkülöző cikkeit a hatalom kiszolgálása és saját egzisztenciája érdekében. Egyébként – ha egészségi állapota megengedte – ő előtte, mint bárki előtt is nyitva állt és áll a fegyveres szolgálati pálya…

A Magyar Hírlap mai cikke minden jóérzésű embernél kiverte a biztosítékot, átlépte azt a határt, ami elfogadható sajtókritika lenne a szolgálati nyugdíj rendszerével szemben, emiatt komoly jogi lépéseket fontolgatunk annak „elkövetője” ellen. Komolyan úgy gondolta, Tisztelt Főszerkesztő-helyettes Úr, hogy azok, akik adott esetben minden szolgálatban kockára tették az életüket Önért, az állampolgárokért és az államért: bűnözőket üldöztek 50-es évek szintű századi munkakörülmények között, mínusz húsz fokban napokig figyeltek majd gyorsan és szakszerűen elfogtak Hazánkba illegálisan bejutni igyekvő embereket, vagy égő házból mentették ki az állampolgárokat és családjukat, javaikat, esetleg embereket vágtak ki égő autóroncsból vagy őrizték az életfogytiglan elítéltet – akinek már nincs vesztenivalója és nem fél megtenni semmit – azért, hogy többé ne követhesse el a szörnyű bűntettét és még sorolhatnám. Ezek az emberek nem mondhatták azt, hogy nem, nekem ehhez nincs kedvem, mert veszélyes, mert börtönbe küldik. A legtöbb esetben nem is hibázhatott a szolgálatban levő határőr és rendőr, mert akkor is leültetik (vagy pénzbüntetésre ítélik, ma már nem is tudjuk melyik rosszabb) katonai bűncselekmény miatt. Nem léphetett be pártba, hogy esetleg integrált formában nyilváníthasson véleményt, kialakítsa politikai akaratát. Komolyan gondolja, hogy ezek az emberek ingyenélő naplopók lennének?

Gondolja a fentieket kicsit át és hozza meg az Ön által szükségesnek tartott lépéseket. De legalább hallgattasson meg a másik fél is, mert hát ez lenne a média szerepe, úgy gondoljuk. Megjegyezzük, Ők például nem írtak még sosem naplopó vagy vérszívó újságírókról, csak tették a dolgukat, amikor kellett… Ön is azt tehetné - írta a lapunkhoz eljuttatott közleményében az

RSZV KKI.