A lista élén
Bajnai Gordon és Mesterházy Attila megállapodott, hogy nem tudni, melyikük lesz a miniszterelnök-jelölt. Pártjaik ugyan hivatalosan még nem helyezték egyiküket sem e pozícióba, de már az is valami, hogy ők tárgyalnak – a semmiről. Várományosok voltak korábban is szép számmal 1990 óta. Közülük sorakoztat fel néhányat BÁNYAI GYÖRGY.
A miniszterelnöki posztra pályázók – leszámítva persze a ciklus közben történt hirtelen változásokat – általában pártjuk és az országos lista vezetői. Az 1990-ben győztes Magyar Demokrata Fórumét az elnök, Antall József fémjelezte, s nyilvánvaló volt, hogy egyben ő a kormányfőjelölt is. Azok voltak az akkori „természetes szövetségesek” vezérei is, noha előre látható volt, hogy az FKGP és a KDNP nem rúg majd ez ügyben labdába. A kereszténydemokraták csapatkapitánya, Keresztes Sándor – utóbb vatikáni nagykövet –, a kisgazdáké, Vörös Vince, az országgyűlés egyik alelnöke lett. A realitások talaján állva pártjaik nem is nagyon keresgéltek a kormányfői tisztségre esetleg alkalmasabbakat. Egyébként is: történelmi időket éltünk, nem kis részt történelmi pártokkal: Vörös az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, Keresztes az 1947-es parlamentnek volt tagja, ezen érdemeik elismeréséül lettek pártjaik elnökei, s mint ilyenek, első számú képviselőjelöltjei is.
A rendszerváltáskor még aléltan kóválygó MSZP – mint kiderült – abszolút esélytelen volt. Érdekes módon – történelmi idők, ugye – elnökük, Nyers Rezső csak a második volt országos lajstromukon, amelynek élén a Pozsgay Imre húzó-, majd elhúzónév állt. (Németh Miklós exminiszterelnök függetlenként szerzett mandátumot.)
Antall József kihívója szabad demokrata lehetett volna. Az SZDSZ akkori elnöke, Kis János azonban nem indult a választáson; a párt listáját Tölgyessy Péter vezette. Az akkor szintén liberális Fidesz listavezetője Orbán Viktor volt. Rajta kívül ezt a pozíciót 1994-re az országgyűlési választásokon négy évvel korábban is indulók közül csak ketten őrizték meg: az Agrárszövetség elnöke, Nagy Tamás, és a Munkáspárt vezére, Thürmer Gyula. (Antall József 1993 decemberében elhunyt.)
Az Agrárszövetség 1990-ben küldhetett képviselőt az országgyűlésbe, és 1993-ben, egy időközi választás eredményeként Nagy is bekerült a parlamentbe, Thürmer és többször változott nevű alakulata azonban sosem. A legközelebb ehhez 1990-ben volt, 3,68 százalékos eredménnyel (a küszöb akkor még nem öt, hanem négy százalék volt). A másik emlékezetes lemaradó (3,6-del) a kudarcot könnyezve bejelentő Petrasovits Anna és az általa vezetett Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt. Persze ha sikerül is, nevezettek legfeljebb pro forma lehettek volna kormányfőjelöltek.
Palotás János, az MDF-frakcióból az első ciklusban függetlenedett honatya azonban nyilván komolyan számolt azzal, hogy előbb-utóbb az általa is gründolt Köztársaság Párt és listájuk vezetőjeként miniszterelnök lehet. Ám már az első lépésnél, 1994-ben megbotlott, mégpedig a parlamenti küszöbben. Ugyancsak kipottyant a parlamentből 1994-ben az egyéni státusa szerint kormányfőként is számításba vehető Pozsgay Imre – noha ő az államfői pozíciót kultiválta –, aki immár a Nemzeti Demokrata Szövetség elnök-listavezetőjeként próbált ismét bejutni. A MIÉP is kizuhant Csurka István társelnökkel az élen. (Elnöktársa az a Horváth Lajos volt, aki úgy állt ellen a Kádár-rendszerben, hogy egy szovjet katonát, útba igazítva őt, szándékosan az ellenkező irányba induló vonatra ültetett fel...)
(A teljes cikket elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
