A köztársaság megsemmisítése

- Egy bíró akkor sem szólhat politikusan, ha szakmáját kezdi ki egy politikai döntés?

– Ez a politika értelmezésétől függ. Ha az a hatalomgyakorlás területe és eszköze, akkor a bíró „örökké politizál”. Másrészt: sokan hajlamosak a politizálást a pártpolitizálás gyakorlataként értelmezni. Baka András nem ezt tette, hanem – feladatát végezve – felemelte a szavát, amikor azt látta: az egyik hatalmi ág képviselői bele akarnak szólni a másik hatalmi ág működésébe. A Legfelsőbb Bíróság elnöke akkor mulasztott volna, ha hallgat.

- Zlinszky János volt alkotmánybíró viszont úgy véli: a parlament a semmisségi törvénnyel nem bírálta felül a bírói ítéleteket. Csupán megnyitotta az utat a felülvizsgálatukhoz.

– Konkrétan: kötelezték erre a bíróságot. A törvény az önkényuralmi rendszerek bírósági ítéleteinek megsemmisítésére alkalmas. Vagyis azt az üzenetet hordozza: 2006 egy adott időszakában Magyarországon önkényuralmi rendszer volt, és a legutóbbi választással nem kormány-, hanem rendszerváltás történt. Mindez nem igaz. Ugyanakkor a semmisségi törvény azt a véleményt is magában hordozza, hogy a törvényhozás és a rendőrség tagjai hazugok. Ez sem igaz. A közelmúlt történetében példátlan az ilyen üzenetű törvény.

- Mindenesetre a Magyar Hírlap pártkatonának nevezte Baka Andrást. Írták azt is: a Legfelsőbb Bíróság elnökének „visszadumálás” helyett maradéktalanul végre kellene hajtania az Országgyűlés törvényeit. Amit – a jobboldali orgánum főszerkesztő-helyettese szerint – a „pártállam mocsarából átvedlett bírói kar húsz éve képtelen megtenni”.

– A mocskolódásoktól, személyeskedéstől függetlenül ennek a fajta jogalkotásnak az a legnagyobb vétke, hogy a hatalmi ágak átnyúlnak egymás területére. Márpedig demokratikus államban elsődlegesen a hatalom megosztásának struktúrája biztosítja a kiegyensúlyozottságot, egymás ellenőrizhetőségét.

- Időközben napvilágra kerültek az alkotmánytervezet részletei is. Kolláth György alkotmányjogász szerint az lényegében egy „Orbán-pátens”, az abszolút hatalom által kiadott törvény. Amelyből az is kitűnik: valójában az állam a legfőbb ítélethozó. Kolláth azt is mondja: az egész lényegében politikai blődli.

– A jogalkotási rend szerint kétségkívül nehezen minősíthető a tervezet. Annyi biztos: valamiféle normaszöveg-szerűség. Persze nem tudhatjuk, milyen változásokon ment keresztül csak az elmúlt pár napban is. Úgy hírlik, három ember írja – kizárólag a kormánypárt képviseletében. Amely metódus már önmagában hitelteleníti a majdani alkotmányt. Ráadásul elindít egy rossz irányba sodró spirált: minden következő kormány magának vindikálhatja a jogot, hogy a most készülő pártalkotmány ellenében megcsinálja a magáét. Pedig az alkotmánynak túl kellene élnie a kormányváltásokat. Így viszont a kormányváltások játékszerévé válik.

- Kivéve, ha a majdani kormányoknak nem lesz meg a kétharmados többségük.

– A politika az ilyen problémákat mindig megoldja valahogy. A tervezett alkotmányos konstrukción belül persze nem lesz rá képes. De népszavazással vagy máshonnan származtatott politikai legitimációval már igen. Ugyanakkor tény az is: a következő politikai hatalomnak a most kialakított alkotmányos rend megsértésével kell majd létrehoznia egy új alkotmányt. Holott az alaptörvénynek az a dolga, hogy – mintegy tőkesúlyként – biztosítsa a stabilitást, kiszámíthatóságot.

- Vagyis a jelenlegi alkotmánytervezet magában foglalja a majdani káosz lehetőségét.

– Felidézi a veszélyét. Másik kérdés, hogy azonfelül mit mond. Preambuluma, hitvallása – például – nem a múlt, a hagyományok helyénvaló tiszteletét tükrözi, hanem túldimenzionál egy képzelt múltat. Az a vágy érződik belőle, hogy a hatalom Magyarországot politikai és jogi skanzenné akarja változtatni.

- Hozzáteszem: elég sajátos logika mentén. Például az alkotmány gyakorlatilag semmisnek tekintené az 1949 és 1989 közötti időszakot.

– Felvetődik a kérdés: vajon miért nem tekinti annak a török hódoltság vagy az Osztrák–Magyar Monarchia korszakát is? Ezekben az időszakokban Magyarország ugyancsak kényszerűen nélkülözte az önállóságát vagy annak jó részét. Amikor az alkotmánytervezet csak egy adott korszakot bélyegez meg, egyben történelmet hamisít.

- Alapvetése kimondja: minden rendelkezését a preambulum „nemzeti hitvallásával” összhangban kell értelmezni, márpedig a kereszténységet nevezi „a nemzet megtartó erejének”. A szövegből kiderül az is: csak a gyermekes család az igazi család. Másutt a honi kisebbségeket degradálja nyelvük védelmének feladásával. Korlátozza az állami polgári jogokat az ombudsmanrendszer lecserélésével. Sokak szerint a tervezet legfőbb hibája: nem értéksemleges. Egyes konzervatív jogértelmezők viszont arra hivatkoznak: egy alaptörvény eleve nem lehet értéksemleges, hiszen az alkotmányok éppen arról szólnak, hogy értéket jelenítenek meg.

– Ezen nincs mit ragozni: egy alkotmánynak a demokratikus alapelvek folytonosságát kell biztosítania. Nem pedig bármiféle ideológiát tükröznie. Nem hirdetheti sem a keresztények, sem mások felsőbbrendűségét. Az alkotmány nem oszthatja meg a társadalmat.

- Józan ésszel: egy ilyen alkotmány kontraproduktív is lehet. Ellehetetleníti a rendszer normális működését, ami hosszabb távon azoknak sem jó, akik kitalálták a dolgot.

– Ám egy alkotmány megalkotása önmagában is sikertörténetnek könyvelhető. Magyarországon 1989 óta minden kormányzati ciklusban „le akarták váltani” az 1949-es, úgynevezett ideiglenes alkotmányt. Folyamatosan születtek alkotmánytervezetek. A Horn-kormány idején meg is valósíthatták volna a kétharmad birtokában. De az akkori kormány türelmet tanúsítva úgy döntött: csak négyötödös többséggel változtatnának, épp azért, hogy az ellenzék akarata is demonstráltan megjelenjen az alkotmány kidolgozásában. A dolog így nem jött létre. A jelenlegi kormány viszont igyekszik kiküszöbölni minden más, az övétől eltérő szándékot, jogi megoldást. A mostani alkotmány tényleg nem lesz más, mint egyetlen politikai erő akaratérvényesítése. De a túlzott hatalomkoncentráció mindig azt hozza, ami a forró sparheltre kitett edénnyel történik, ha rászorul a fedő. Felrobban, és csak győzzük takarítani a maradványokat.

Megkerestük a Legfelsőbb Bíróságot, s kértük, reagáljanak a Magyar Hírlap cikkére. Szűcs Péter szóvivő lapunknak annyit mondott: válaszukat elsőként a Magyar Hírlapban kívánják nyilvánosságra hozni, hiszen ott jelent meg az adott írás.