A kis pártok hiába lökdösődnek a küszöbnél, most csak a Fidesz és az MSZP jutna be

Korábban ha egy pártnak legalább két cikluson át parlamenti képviselőcsoportja volt, alapítványa is kaphatott állami támogatást. Így közvetve az MSZP-nek idén több mint 500 millió, a Fidesznek 400 millió forint jutott, a parlamenten kívüli szervezeteknek viszont semmi. A Védegylet az Alkotmánybíróságon támadta meg az erről szóló törvényt. Szerinte ez a passzus a jelenlegi status quo megőrzését szolgálja, és akadályozza a pártrendszer megújulását. Az AB egyetértett az érveléssel, és megsemmisítette a rendelkezést. A parlament szeptember végén módosította a jogszabályt, így a választáson az egy százaléknál többet elért pártok (Jobbik, MIÉP) alapítványai is kaphatnak támogatást.

– Nehéz országgyűlési mandátumhoz jutniuk a parlamenten kívüli szervezetnek. Még akkor is, ha nagy a médiatámogatásuk – állítja Gyulai Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese.

Pedig sok jelentkező van a törvényhozói székekért.

Már építgeti önálló arculatát a Jobbik, az MDF-től elvált Tisztelet Társasága és a Védegyletből kiszakadt Lehet Más a Politika elnevezésű szerveződés. Velük együtt több mint 170 kispárt álmodozik a parlamenti szerepről, ám jelentős részük a voksolás előtt még elegendő aspiránst sem tud felmutatni. Vagy ha mégis, előre borítékolható a bukás.

A felkészülési idő kevés? Vagy a pártfinanszírozás rendszere a gát, ami a parlamenti erőknek kedvez? Feltehetőleg mindkettő. Mindenesetre rendre eltűnnek a próbálkozók a kudarc után.

Két éve indult és alulmaradt a választásokon a Magyar Vidék és Polgári Párt. Azóta nem hallani róla. Megmérettette magát a Magyarok Egymásért Szövetsége is, de egyetlen képviselője sem jutott be a parlamentbe. Csak elnökük sorsáról tudunk: vádat emelt az ügyészség Földesi-Szabó László, az Egymásért–Egy Másért Alapítvány vezetője ellen több mint egymilliárd forintos csempészet, illetve jelentős értékre elkövetett sikkasztás miatt. Tikosszolgálati szál is tarkította a botrányt, így nehéz lesz felállni a padlóról.

2002-ben a Centrum Párt igyekezett átugrani a lécet. Mindenki úgy tekintett a szervezetre, simán veszi majd az akadályt, mégis elbotlott. Azóta nem hallatják a hangjukat. Legutóbb az Élőlánc elnevezésű formáció próbálkozott a parlamentbe jutással. A Védegyletből jött Lányi András és társai azonban alulmaradtak a versenyben.

A parlamenten kívüliek közül eddig csak a MIÉP-nek sikerült önállóan az Országgyűlésbe beverekednie magát, igaz, elsőre neki sem. Az MDF-ből kivált Csurka István tíz hónapos pártja 1994-ben gyenge, alig több mint egyszázalékos eredményt produkált a választásokon. Négy évvel később már áttörték a falat: több mint egy tucat törvényhozót küldhettek az Országgyűlésbe.

Miért tűnik szélmalomharcnak egy új szervezet elfogadtatása?

A Political Capital elemzője szerint a választók jobban bíznak azokban a pártokban, amelyek a „komolysági”, vagyis a parlamenti küszöböt már átlépték. Megosztják szavazataikat a bizonytalanok: a leghangosabb parlamenti erőkre (most az MSZP és a Fidesz) adják a voksukat.

Márkahűség? Okos számítás?

A választók nagy része valamelyik erő hatalomra jutása ellen voksol. Ügyel arra, hogy szavazata ne vesszen kárba. Ennek ellenére az LMP ökopolitikai párttá szerveződik, és várhatóan indul az uniós és az országgyűlési választásokon.

Magabiztos a Jobbik: már hétszázalékos eredményt jósol magának. Elkönyvelték: uniós listavezetőjük, Morvai Krisztina 2009-től Brüsszelben „magukfajtázhat”.

Igazuk lesz? Nem tudni. „Rejtőzködnek” a közvélemény-kutatók elől a szélsőjobbos szavazók. Szakértők 100-200 ezerre becsülik a Jobbik-szimpatizánsok számát. A szervezet elfoglalta az eltűnőben lévő MIÉP helyét. Közösen indultak az előző választásokon, de mára erősebbek lettek „testvérüknél”.

Az MDF mankójaként elkönyvelt, állítólag milliárdos gardedámmal bíró Tisztelet Társasága novemberben határoz arról, hogy pártokhoz csatlakozva képviseli-e a jövőben a nyugdíjasok érdekeit, vagy önállóan. Egyik sem egyszerű.

– Érdekképviselők akarunk lenni, nem politikai erő – állítja Vas János, aki korábban az MDF frakciójában ült, ma pedig független törvényhozó.

– Hogyan küzd egyedüli TT-tagként a nyugdíjasok érdekeiért?

– Nehezen – kapjuk a választ.

Vas szerint az MDF-fel sem volt könnyű dolguk. Vállalta a fórum a társaság által képviselt célokat: a tisztelet-kreditrendszer bevezetését (az állami felsőoktatásban tanuló fiatalok közmunkával segítsék a nyugdíjasokat), a nyugdíjak egységes, háromszázalékos emelésének ügyét, valamint a kegyeleti járandóság elfogadtatását, mégsem lett e javaslatokból semmi.

Patthelyzet: se párthoz csapódva, se anélkül nem megy.

– Az élet majd eldönti, van-e esélyünk. Ilyet előttünk még nem csinált senki. Nem az a stratégiánk, hogy néhány hónappal a választások előtt, milliárdosokkal a hátunk mögött látunk neki a kampánynak – bizakodik Rauschenberger Péter, az LMP egyik alapítója.

Állítja, nem áll mögöttük gazdasági lobbi. A szervezet változtatna a mai politizálás stílusán, tartalmán. Hogyan? Nem mondanak olyat, amiben nem hisznek. Pontosan közlik, miféle változást szeretnének.

– Nem azért csináljuk, hogy politikusokká váljunk és egzisztenciát szerezzünk. Jól érezzük magunkat a szakmánkban. Sok olyan problémája van az országnak, amire nem ad megoldást a politika – állítja Rauschenberger.

A többi párttól eltérően nem hierarchikus felépítésű szervezet az LMP: nincs elnökük, csak választmányuk. A svéd zöldekhez hasonlóan szóvivőket jelölnek majd ki, akik üzeneteiket továbbítják.
Akár a rendszerváltó SZDSZ. De a liberálisok is hamar „kitermelték” saját elnöküket.

A kívülről ácsingózók közös vonása: meglovagolják az elittel szembeni általános ellenérzést. Gyulai Attila szerint érveikre a voksolás előtt fogékonyak a választók.

A Jobbik nemcsak az uniót, hanem a magyar parlamentet is kárhoztatja. Radikálisan és populistán.

„Van egy kormány, amelynek az élén egy antiszociális személy, egy kalandor áll, aki, ha úgy hozza a helyzet, kész önmagával együtt a szakadékba vetni az egész országot. [...] És van egy ellenzékünk, amelyik olyan, mint egy kiskutya a kerítés mögött. Ugat hangosan, borzolja a szőrét, vicsorít is nagyon, de ki nem jönne a kerítés mögül a világért sem” – írja Vona Gábor Jobbik-vezér Magyarország össze fog omlani című cikkében.
Ehhez képest vele szemben igazán mérsékelt az LMP:

„Ma a demokratikus politika hitelvesztése a társadalmi szolidaritás alapjait és a demokráciába vetett bizalmat veszélyezteti” – írják bemutatkozó füzetükben.

Rauschenberger Péter szerint ahelyett, hogy távlatos programokat alkotnának, a rövid távú szavazatmaximálás jellemzi a mai pártstratégiákat.

Visszavághatnak a kritikáért a „nagyok”:

– Blokkolják a parlamenti erők az újak programjait. Ha ökopárt lesz az LMP, zöldprogramját elhomályosítják a többiek környezetvédő céljai – magyarázza a PC elemezője.

Reménytelen lenne a „kicsik” helyzete?

Gyulai Attila szerint az uniós választás lesz a főpróba. Ha ott egy új párt jól szerepel, megalapozhatja 2010-es sikerét is.

Hiú ábránd: a közvélemény-kutatások szerint most csak az MSZP és a Fidesz jutna be a parlamentbe.