A kerekítés veszélyeiről

Del Medico Imre úr, aki a drága emlékű Hegedüs Gézáéra emlékeztető műveltségével és közérdekű munkásságával kiérdemelt tekintélye okán minden bizonnyal az „újságba író” levelezők tiszteletbeli elnöke, a 168 Órában Mennyi az annyi? címmel a tőle szokatlan pontatlansággal azt írta, hogy régen Felvidék földrajzi néven nevezett, ma szlovák terület 50 ezer négyzetkilométer. Folytatta azzal, hogy „a gyűjtőnéven ma Erdélynek nevezett, a történelmi Erdélyen kívül a Partiumot, az Alföld keleti peremét és a Bánát keleti felét magába foglaló, Romániához tartozó terület nagysága pedig 105 ezer négyzetkilométer”.

Del Medico úrnak – szinte bocsánatot kérve – ezúttal ellentmondok. „Adatait” helytelenítem. Az első világháborút lezáró, a versailles-i Trianon-palotában Magyarország és az antant (Szövetséges és Társult Hatalmak) képviselői által 1920. június 4-én aláírt és az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel a magyar törvények közé beemelt békeszerződés 14 részből, ezen belül 364 cikkből, több függelékből áll. A II. rész írja le Magyarország új határait, amelynek következtében leválasztotta (kimondhatjuk: elvette) az ún. történeti Magyarország korábbi területének 71,5 százalékát, a szűkebb értelemben vett Magyarországnak pedig a 67,2 százalékát. A történeti Magyarország lakosságának 63,6, míg az ún. anyaországénak 58,3 százaléka került a szomszéd államok fennhatósága alá. (Fiume és környéke helyzetét az 1920. november 12-ei rapallói szerződés rendezte, Sopron hovatartozásáról az 1921. október 13-ai velencei jegyzőkönyv alapján népszavazással döntöttek 1921. december 14–16-án.)

A szerződés legsúlyosabb következménye az volt, hogy az antant, a nemzeti önrendelkezés jogát sértve, 3,4 millió magyart (a nemzet 34,1 százalékát) kényszerített az új, ugyancsak többnemzetiségű szomszédos országokba.

Ha a „Magyarországnak maradt” sor adatait összesítjük, láthatjuk, hogy a („Trianon előtti”) történeti Magyarország területe 232 458 négyzetkilométer volt, amelyen 20 931 467 főnyi népesség élt. A mai Szlovákia (Szlovák Köztársaság) területe: 49 034 négyzetkilométer. Népessége (2004-es cenzus szerint): 5 381 200 fő. Ezen belüli népcsoportok: szlovák 81 százalék, magyar 12 százalék (kb. 645-646 ezer fő), cigány 4 százalék, cseh 1 százalék, ukrán (ruszin) 1 százalék, egyéb (pl. német) 1 százalék.

Azért, hogy a ’47-es párizsi békeszerződést ne keverjék többé a „Párizs környéki békék” közé, ezúttal is megemlítem: a második világháború győztes hatalmai és Magyarország képviselői által 1947. február 10-én aláírt és a magyar törvénytárba 1947. július 16-án becikkelyezett okmány a magyar reményekre rácáfolva visszaállította az 1920-as ún. trianoni határokat, sőt Pozsonnyal szemben további három falut (43 négyzetkilométer) adott Csehszlovákiának.

A „mennyi az annyi?” kérdésre az a válaszom, hogy Szlovákia esetében nem 50 ezer, hanem 49 034 négyzetkilométer, Romániáéban pedig nem 105 ezer, hanem 102 813 négyzetkilométer. Az elnagyolt kerekítésből (Szlovákiánál +966 négyzetkilométer, Románia esetében +2187 négyzetkilométer) „kihozott” 3153 négyzetkilométeren tágasan elférne Luxembourg (2586 négyzetkilométer), Liechtenstein (160 négyzetkilométer) és Málta (316 négyzetkilométer).

Semmiben sem mindegy, hogy milyen s mennyi az a bizonyos „annyi”.

Györky Zoltán
Kaposvár