A kekec elsírta magát

Ön harminc éve televíziózik. Gondolom, felköszöntötték.

Nem, dehogy. De én nem is számolom az éveket, s nem is igénylem a „megemlékezést”. Egy biztos, ez idő alatt tényleg nem csak az MTV-nél, hanem – önhibámon kívül – az ATV-nél is dolgoztam.

Előzőleg napilapoknál és a rádiónál is…

Igen, a Népszavánál, a Magyar Hírlapnál és a rádió Krónika rovatánál. A tévénél először a gazdaságpolitikai rovatnál kaptam helyet, de ez tulajdonképpen a belpolitikai volt, csak így hívták. De csináltam mindent. A '72-es müncheni, vagy a '80-as moszkvai olimpia idején például bedolgoztam a Sport rovatnál. Aztán jött a Belépés csak tévénézőknek és a Híradó. Akkor pörögtek fel körülöttem az események.

Az események Ön körül általában fel szoktak pörögni.

Ez így van, és sok a kitérőm is emiatt. A rádiónál is volt néhány „csattanásom”, pedig nagyon szerettem a Krónikának és a 168 órának is dolgozni, Sajnos ez a műfaj számomra beteljesületlen szerelem maradt. Mindig kicsit többet szerettem volna, mint amennyit lehetett. Erről persze mindig én tehettem. Nem minden esetben veszem tudomásul, hogy éppen hol vannak a sorompók, a falak. Ezeknek a helye mindig változott, mindig mentek arrébb, de talán azért, mert mindig arrébb toltuk őket. Csak néha nagyobb vehemenciával mentem nekik, mint kellett volna.

Ön vehemens egyéniség?

Igen. Vannak pillanatok, amikor az érzelmeimnek nem tudok parancsolni. A TV ügyvédje szeptember 15-i adásában például a libatömésről is szó volt, és nem a megszokott műsorvezetői figurát hoztam, hanem akaratomon is kívül állást foglaltam az ötezer család mellett, akik a libatömésből élnek, akiket most az állatvédők ellehetetleníthetnek. Meggyőződésem, hogy ebben az esetben alaptalan az akció. A beérkezett levelek többsége is azt igazolja, hogy butaság, amit Négy mancs nevű szervezet csinál. Az állatvédelem helyett mintha inkább a külföldi érdekeket képviselné. Hogy ebbe a történetbe pártpolitikai szálakat lehessen belehúzni, az már egyszerűen nevetséges, de a levélírók egy részének még ez is sikerült.

Az azt megelőző adásban a Kaya Ibrahim ügyet vette elő, amelyből pedig politikai csattanás lett. A Fidesz úgymond berágott. Cser-Palkovics András helyettes szóvivő szó szerint ezt mondta: „Juszt Lászlónak közpénzen azt sikerült "felfedeznie", ami hatósági iratokból évek óta ismert, és amelyek alapján a hatóságok semmilyen felelősségre vonást nem tartottak indokoltnak.” És hozzátette, ez valójában a szocialisták mocskolódó kampányának része, amelyhez Önt használták fel.

Erre szokták azt mondani, hogy savanyú a szőlő. Lehet, hogy az interjú nem sokkal többet adott annál, mint amit eddig is sejtettünk, de egy alapvető dologban többet adott. Egy eddig fantomizált arcot megmutatott, akárcsak a hozzá kapcsolódó fantomizált tételt. Megértem persze, hogy a Fidesz embere próbálja mindezt negligálni, de ha a hatalom elkapja ezt a feldobott labdát, és végignézi a mintegy száz cég listáját, melyek az ügyben érintettek, akkor megkockáztatom, hogy arra is választ kap, miért is volt az úgynevezett „Hosszú bite-ok éjszakája”.

Önnek sokféle műsora volt és van. Sok néző inkább a kulturális oldalát szereti.

Nagyon sok mindent csináltam. Van, amit nagyon szerettem. A Halhatatlanok társulatát és a Magánbeszélgetéseket is, de a legnagyobb szerelmem a Híradó volt és A hét, a régi. Nagyon szerettem a Nyitott szájat, amely A TV ügyvédje elődjének is tekinthető. De szívesen emlékszem vissza az első bulvár jellegű híradóra, amely szombatonként jelentkezett, és a Kriminálisra is.

Szerencsére a Magánbeszélgetések most is műsoron van. Ugye, ebbe a sorozatba nem lehet belekötni?

Az élő fába is bele lehet kötni. A Magánbeszélgetésekben pár hete volt a vendég Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, akinek volt egy fél mondata arról, hogy milyen volt az 1956 utáni gazdasági helyzet. Azt mondta: „már túl voltunk a zűrön és itt álltunk egy vas nélkül.” Utána azonnal feljelentettek az ORTT-nél, mondván megsértettem a közszolgálatiság követelményeit azzal, hogy nem szóltam közbe azonnal, hogy a forradalmat nem lehet zűrnek nevezni. A rendszerváltás előtt is voltak ilyen gyengeelméjű feljelentők, akik írták a hülyébbnél hülyébb leveleiket. Rájuk néztünk és már a kézírásról lehetett tudni, hogy akkor ez mehet az „archívumba”.

A szemétkosárba?

Oda.

És most?

Ma ezek az emberek – tisztelet a kivételnek – különböző kuratóriumokban ülnek, hatalmat kaptak a hülyeségükhöz.

Önt már államtitoksértéssel is megvádolták.

Igen, akkor kellett távoznom az MTV-től. A történetet megírtam A Juszt-ügy (avagy a kormányzati pánikbetegség anatómiája) című könyvben, amelyet százhúszezer példányban adtunk el.

Ön úgymond egy „kekec” műsorvezető, aki ugyanakkor érzelmes is tud lenni. Igaz, hogy A TV ügyvédjében egyszer elsírta magát?

Egy kéz és láb nélküli férfi kálváriáját mutattuk be. Nagyon csúnyán, nagyon durván átverték őt. Egy elektromos székre elment az összes pénze. Ott hagyták őt a bajban, kifosztottan, egyedül.

Úgy tanítják: a nézőnek kell elsírnia magát, nem a műsorvezetőnek.

Ezt a műsort, és talán semmilyen műsort nem lehet indulatok és érzelmek nélkül készíteni.