A katolikus egyház lepusztulásának valódi okai

– A magyar katolicizmus szellemi kiüresedése a rendszerváltással lett igazán szembetűnő. 1990 előtt sok mindent ráfoghattunk az egyházra nehezedő pártállami nyomásra. Riasztó, hogy a Nyugaton terjedő reformáramlatok a magyar egyházat meg sem érintették. „A szocializmust túléltük valahogy, most a rendszerváltást kellene megúszni” – mintha ez lett volna a klérus célja.

– Ha Magyarországot váratlanul érte a rendszer összeomlása, az egyházi vezetést kétszeresen is megviselte a változás. Mondhatni, addigra berendezkedtek, és akivel lehetett, békét kötöttek. Fel sem mérték, milyen kihívásokkal kell szembesülniük, nem tudták, milyen anyagi, spirituális, morális erőforrásokkal rendelkeznek. Ez nem csak a katolikusokat érintette, az összes történelmi egyház ezzel küszködött.

– Magától értetődő, hogy a jobboldali kormányok meg akarnak felelni az egyházak politikai és vagyoni igényeinek?

– Az első perctől felbukkantak azok a politikusok, akik ezzel – több-kevesebb sikerrel – kísérletezni kezdtek. A Kádár-rendszer is sokat tett azért, hogy a II. vatikáni zsinat szellemisége Magyarországra el se jusson. Az egyház teológiailag légüres térbe került, ez az elszigeteltség ma is érezteti a romboló hatását. Azok az egyházi vezetők, akik a kilencvenes években és a közelmúltban kerültek pozícióba, szegényes szellemi táplálékhoz jutottak. Az a szomorú igazság, hogy a stagnálás, a lepusztulás igazi oka nem is a politika, hanem az ókonzervatív miliő, az idejétmúlt egyházmodell továbbélése.

– Az az ember érzése, hogy maga a szervezet a felsőpapság vékony rétegéből és a fásult egyházi adminisztrátorokból áll.

– Ez szintén a „zsinat előtti” teológia hatása. Az elképzelt „klerikális népegyházban” mindent a klérus dönt el, a hívő vakon engedelmeskedik. Nem véletlen, hogy Ferenc pápa folyamatosan hangsúlyozza: jobban fél a klerikalizmustól, mint azoktól a lehetséges hibáktól, amelyeket egy megújuló egyház törvényszerűen elkövet.

– Semjén Zsolt önmeghatározását – miszerint a KDNP az egyház lándzsájának hegye – a katolikus vezetők is elfogadják? Nem hallottam a cáfolatokat.

– Először talán tisztázni kellene, mit is értünk egyház alatt. A püspököket? Az alsópapságot? A híveket? Nem minden katolikus érti ezt a harcias szellemet, miközben az egyházi vezetés döntő része, a hívek nem csekély hányada végül is ráállt erre a hullámhosszra. Bomlasztónak, önnön fészkébe piszkítónak tart mindenkit, aki tisztázást, például egyházi átvilágítást követel.

–  Az egyházi törvény és annak strasbourgi elbukása megviselte a klérust?

– A nagy egyházaknak a máig hatályban lévő törvény semmiféle gondot nem okozott. Hozzá kell tenni, itt rendkívül ügyes szereplők vannak, akik tökélyre vitték, miként lehet az egyházakat megosztani és a politika kiszolgálóivá tenni. Ennek is van teológiai háttere. A II. vatikáni zsinat előtti egyház szorosan összefonódott az államszervezettel, amitől nem állt távol mindaz, amit Orbán is képvisel: a kereszténység történelmi képződmény, a keresztény Európát meg kell védeni. Még II. János Pál is kitüntette Orbánt mint a keresztény Európa védelmezőjét. A historizáló kereszténység megtestesítői ők, amivel szemben áll az evangélium, a zsinat szelleme s mindaz, amit Ferenc pápa is képvisel. A jelenlegi pápa a kereszténységben nem a történelmi képződményre helyezi a hangsúlyt, hanem az ember istenképűségére, az emberi méltóságra, a szuverén döntésre, a szabadságra.

– Nem nyomasztotta a magyar egyházat a hatalmas ingatlanvagyon és a mellé járó apanázs, ami a rendszerváltás után zúdult a nyakukba?

– Nem nagyon. Katolikus tükör című könyvemben Endreffy Zoltán a rendszerváltás utáni egyház első bukásának nevezi a pénz- és ingatlanszerzésre irányuló szívós törekvéseket. Mégis úgy gondolom, ezt eleinte úgy-ahogy kezelték, próbálták moderálni. Tíz évre elhúzták. A pénz, a vagyonosodás, az államtól való függés mégis a mai egyház egyik legfőbb morális gondja. A törekvés tán érthető lett volna, ha az iskolák átvétele egy természetes folyamat része. De nem így történt, politikai akarat állt mögötte. Mintha az a cél mozgatta volna a kormányt, hogy klientúrateremtésről gondoskodjon, maga mellé állítsa a hívek tömegeit. Kevés vezető látja a veszélyt, hogy a jótétemény révén egyházuk a hatalom foglya lesz, és elérkezik addig a pontig, amikor nehéz a halálos ölelésből szabadulni.

–  A menekültválság olyan kérdés, amelyben a katolikus püspököknek visszavonhatatlanul színt kellett vallaniuk. A klérus látványosan csődöt mondott: összevissza beszélt vagy hallgatott.

– Ebből látszik a legtisztábban, mennyire idegen tőlük a zsinati teológia. Némelyek közvetve vagy közvetlenül Ferenc pápával is szembefordultak. Neves egyházi személyek, például Kiss-Rigó László vagy Bábel Balázs püspökök vállaltak szerepet ebben. Márfi Gyula veszprémi érsek azt is kijelentette: a pápához is elmegy, hogy bebizonyítsa, neki van igaza. Nem mondom, hogy ezek a deklarációk menekültellenesek lettek volna, ám mégis egybevágtak az Orbán-kormány szándékaival. A többség kivárt, hallgatott. Beer Miklós váci püspök azon kivételek közé tartozik, akik a pápa védelmére keltek. Beer korábban is kritikus volt, szót emelt például az állam és az egyház túl szoros szövetsége, a hatalmaskodó egyház ellen.

– A legmegdöbbentőbb Erdő Péter bíboros „jogias magyarázkodása” volt.

– Ha valami, ez megmutatta, hogy a jelenlegi felsőpapság a „történelmi kereszténység” doktrínáját követi. Nehéz úgy emberségesen cselekedni, hogy egyszerre tegyünk eleget a Szentírásnak és a napi politikának. Más a diplomáciai érzék és más a prófétai küldetés. A fellengzős lózungok, mint a keresztény európázás vagy a keresztény magyarországozás az egyszerű hívőt, a kisközösségek tagjait is megtévesztik. Az Orbán-rezsim felismerte, hogy az egyházaknak pusztán a pénzügyi csali nem elég, ideológiai körítés is kell hozzá. Ezt mondjuk politikai kereszténységnek.

– Nagy a lemorzsolódás a hazai egyházak soraiban?

– Az utolsó népszámlálás eredményéből úgy tűnik, nagyjából másfél-kétmillió ember fordult el az egyházaktól. Ez földcsuszamlásszerű változás. Ennek már kevés köze van a hazai egyházpolitikához, hiszen több európai országban is hasonló a helyzet.

Wildmann János

(1954), a közgazdasági diploma megszerzése után katolikus teológiát tanult, de politikai okokból Magyarországon nem szerezhetett oklevelet. Luzernben diplomázott, Bécsben teológiából doktorált. Publikációi miatt a hazai hatóságok nemkívánatos személynek nyilvánították, csak a rendszerváltozás után térhetett haza. Paul M. Zulehner bécsi professzorral közösen 1986-ban alapította a reformszellemű Egyházfórum című folyóiratot, amelynek döntő szerepe volt a Pécsi Egyházmegye visszaéléseinek leleplezésében. A botrány 2010-ben az egyházmegye vezetésének bukásához vezetett.

Jelenleg egyetemi docens, a Wesley János Lelkészképző Főiskola oktatója, kutatási területe a gyakorlati teológia. Magyar és svájci állampolgár. Főbb művei: a Katolikus tükör és az Egy reformzsinat üzenete.