A jószolgálat motorosai
Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője évek óta szervez különböző társadalmi megmozdulásokat. Ő indította el 2011-ben az Ezer Lámpás Éjszakája Programot, amelynek részeként eltűnt gyerekek fényképeit nyomtatják tejesdobozokra, ásványvizes palackokra s más élelmiszerekre. Tevékenységükért két nemzetközi s egy hazai díjat kaptak. A televíziós minden évben új segítő akciókat indít, nemrég például megalakította a Motoros Familyt. A jószolgálati motoros akciókban sztárok vállalták a tiszteletbeli nagykövetek szerepét. Máris több mint ötszázan csatlakoztak hozzájuk. Kárász Róbert azt is elmondta, szerinte miért olyan fontos másoknak segíteni. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.
– A televíziózás mellett fontos társadalmi célokat vállal fel, országos segítő akciókat szervez az eltűnt gyerekekért, a fogyatékkal élőkért, a pályakezdő fiatalokért. Műsorvezetőként úgy érzi: a képernyő nem elég?
– Szerintem minden közszereplőnek el kellene jutnia odáig, hogy közösségi ügyek mellé álljon. Nekünk ugyanis kiterjedtebb a kapcsolati rendszerünk, mint egy átlagembernek, s így a lehetőségünk is több arra, hogy segíthessünk. A nagyobb ismertség nagyobb felelősséggel jár. A segítő szándék habitustól is függ. Én mindig úgy gondoltam, nem elég csupán beszélni a problémákról, meg kell próbálni tenni is valamit a szociális gondok enyhítéséért. Még akkor is, ha ez nem mindig könnyű.
– Említene sikereket?
– Három éve indítottuk el az Ezer Lámpás Éjszakája Programunkat az ORFK-val együttműködve. Eltűnt gyerekek fényképeit nyomtatjuk tejesdobozokra, ásványvizes palackokra, szeletelt toastkenyerek fóliáira is. A rendőrség kimutatásai szerint akcióinkkal eddig tizenhárom gyereket sikerült megtalálni. Ez óriási eredmény! Ezenkívül minden évben május 25-én, az Eltűnt Gyerek Világnapján rendezvényeket tartunk. Idén Budapesten kívül tíz vidéki városban szervezünk felvilágosító programokat, jótékonysági koncerteket. A nap végén, emblematikus záróeseményként több ezer világító lufi emelkedik a magasba az eltűnt gyerekért.
– Úgy tudom, ilyen esemény máshol nincs a világon.
– Ez így van. Ezért idén, az európai parlamenti választások után kivisszük a programot Brüsszelbe is. Szeretnénk, ha más országok is bekapcsolódnának majd a szervezésbe. Célunk az is, hogy felhívjuk a figyelmet egy-egy súlyos társadalmi jelenségre, hátrányos helyzetű csoportok nehézségeire. Például létrehoztuk Törőcsik Marival a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványt. A fogyatékkal élőknek szeretnénk munkalehetőségeket teremteni. Neves közszereplőket kértünk arra, hogy ajánljanak fel egy plüssmacit és bármilyen személyes tárgyat árverezésre. Már több aukciónk volt, s a befolyt pénzből olyan kávézót nyitnánk, ahol különböző fogyatékkal élők dolgoznának együtt épekkel. Hasonló kezdeményezések sikeresen működnek Nyugat-Európában: Hollandiában, Spanyolországban is. Nálunk ez lesz az első ilyen különleges kávézó, amely a társadalmi integráció és tolerancia szimbolikus helye is lesz.
– Plüssmacikból finanszírozva?
– Egyelőre tárgyalások folynak az alapítvány és Tarlós István főpolgármester, valamint Rogán Antal, az V. kerület polgármestere között arról, hol tudnánk pályázat útján hozzájutni egy üresen álló helyiséghez. Ebben az évben nyitunk, de még nagyon sok szponzorációs tárgyalás vár rám. A cél az, hogy a kávézó később önfenntartóvá váljon. A fogyatékkal élők pedig bebizonyíthassák: épp olyan minőségi munkára képesek, mint bárki más. Csak lehetőséget kell adni nekik, hogy megmutassák képességeiket, értékeiket. A belvárosi kávézó kulturális szalonként is működne. Itt bemutatkozhatnak olyan fogyatékkal élő tehetséges művészek – zenészek, költők, képzőművészek –, akiket eddig nem ismerhetett meg a közönség.
– Tavaly újabb társadalmi programba kezdett: az ELTE Bölcsészkarán szervezte meg az első Kapunyitási Pánik Konferenciát. Miért foglalkoztatják ennyire a fiatalok problémái?
– Nekem is vannak gyerekeim, s tudjuk jól, mennyire nehéz itthon a fiataloknak önálló életet, pályát kezdeni. A kapunyitási pánik a pszichológiában ismert jelenség, de a hazai közbeszédben alig esik erről szó. A tavalyi rendezvényünkre meghívtuk előadónak Tari Annamária pszichológust. A diákok sikeres fiatal vállalkozókkal, nagy cégek vezetőivel találkozhattak. Állásbörzét rendeztünk a végzős hallgatóknak. Kulturális fesztivált is rendeztünk nekik.
– Úgy érezte, ennyi feladat is kevés? Nemrég Motoros Family névvel újabb programba kezdett.
– A segítő akciók szervezésében szerencsére már sok önkéntes segítőm akad. Például az Ezer Lámpás-rendezvényekben a városok egyre aktívabban vesznek részt, s ezzel komoly terhet vesznek le rólunk. Érzékelhető a hazai vállalatok szemléletváltozása is. Kezdik felismerni: ma már a társadalmi szerepvállalás is hozzátartozik egy cég imázsához, elismertségéhez. Hajlandók áldozni közhasznú célokra is. Például a Motoros Family Programunkhoz a Mol Magyarország nyújt támogatást.
– Mit tehetnek a motorosok a társadalomért?
– Múlt évben, a dunai árvíz idején jutott eszembe az ötlet. Két napig önkéntes munkásként dolgoztam, több százan cipeltük a homokzsákokat. Hatalmas élmény volt látni: összefogással mennyi mindenre képesek vagyunk. Én pár éve robogóval közlekedem, megismertem belülről a motorosok társadalmát. Ez egy összetartó közösség, számíthatunk egymásra. Arra gondoltam, megalakíthatnánk a motorosok segítő hálózatát, amely úgy működne, mint egy nagy család. Ha baj van, hívhatjuk egymást, és megyünk segíteni. Akár természeti katasztrófánál is „bevethetők” leszünk.
– A motoros „segélycsapat” tiszteletbeli nagyköveteinek sztárokat kért fel: Harsányi Leventét és Kovács Áron műsorvezetőket, Mező Misit, a Magna Cum Laude énekesét, valamint Polyák Lilla színésznőt.
– Ők az első kérésre igent mondtak, és felajánlották segítségüket. Olyan közismert személyiségeket kerestem, akikről tudtam, hogy motoroznak, és az internetes közösségi oldalakon is rajongótáboruk van. Vagyis sokakat képesek elérni, mozgósítani. Túl vagyunk néhány bemutatkozó programon, és a motoros társaságunkhoz már több mint ötszázan csatlakoztak. Havonta lesz egy-egy akciónk. Budapesten és vidéken is véradásokra megyünk, játszótereket újítunk fel. Fákat ültetünk a Városligeti fasoron. Közben megkerestek bennünket Hatvanból, hogy tudnánk-e segíteni a kórház felújításában. Meggyőztem a motoros társakat, ha „legurulunk” és kifestünk egy falat, felszereljük a csapokat, az is sokat jelent. Azoknak a motorosoknak, akik részt vesznek jószolgálati akcióinkban, a Mol benzinkedvezményt ad. De mi természetesen ingyen, önkéntesként dolgozunk.
– Rossz társadalmi közérzetünk legfőbb oka a szolidaritás hiánya és a politikai megosztottság. Azt hiszem, az efféle bajokra is „gyógymódot” jelenthetnek a közösségi megmozdulások.
– Ez pontosan így van. Nálunk nem számít, ki honnan jött, milyen a világnézete. Az a lényeg, hogy együtt csinálhassunk valamit. Ha van egy közös ügy, amellyel mindenki azonosulni tud, az fantasztikus érzés. Rengeteg pozitív visszajelzés kapunk, megerősítést, köszönetet. S ez olyan lelki öröm, amely minden fáradságot megér.