A jogértelmezésen múlhat az olimpiaellenes népszavazás
László Róbert a Klubrádióban azt mondta: nem arról van szó, hogy menet közben változik a küszöb, hanem arról, hogy a jogszabályi környezet ellentmondásos, az ajánlásra jogosultak tekintetében pedig alulszabályozott.
Fotó: MTI / Bruzák Noémi
A szükséges aláírásmennyiség körül kialakult jogértelmezési vita azért keletkezett, mert kérdéses, hogy a budapesti tartózkodási hellyel rendelkezők aláírhatják-e ezt a népszavazási kezdeményezést. A budapesti tartózkodási hellyel rendelkezők között vannak például a vidékről Budapestre dolgozni járók vagy a fővárosban tanuló egyetemisták, akiknek a lakcímkártyáján két cím van: egy állandó lakhely, amely egy vidéki város, és tartózkodási helyként Budapest.
Az Alaptörvény szerint a választópolgár a lakóhelye vagy a tartózkodási helye szerinti településen is választhat, amiből az következik, hogy aláírhat bármilyen fővárosi népszavazási kezdeményezést. Csakhogy egy általános önkormányzati választáson egy választópolgár csak egy településen lehet választó. Egy másik törvény (a választási eljárási) pedig rögzíti, hogy alapértelmezetten minden választópolgár a lakóhelye szerinti településen szavazhat, átjelentkezhet viszont a tartózkodási helyére, és ott szavazhat.
A szakértő szerint a népszavazást ellehetetleníteni akarók minden bizonnyal arra az érvelésre építenek majd, hogy a 138 527 aláíró csak abból az 1 385 262 választópolgárból kerülhet ki, akinek vagy lakóhelye van Budapesten, vagy már a 2014-es önkormányzati választás előtt kérte, hogy a budapesti tartózkodási helyének megfelelően szavazhasson.
László Róbert úgy látja: látszik, hogy a kormányoldal már gyújtja a rakétáit, megtámadja a kezdeményezést, és a végső szót valószínűleg a Kúria fogja kimondani. Ez akkor lenne elkerülhető, ha 138 ezernél sokkal több aláírás gyűlne össze, ebben az esetben teljesen mindegy lenne, hogy melyik értelmezést fogadja el a Kúria.
