A jogállam halála

Az a gyanús, ami nem gyanús! – gondolhatta a Quaestor felszámolója, majd bennfentes kereskedelemmel vádolt meg egy 77 éves asszonyt, pusztán azért, mert a birtokában lévő két és fél milliós kötvényt annak lejárta előtt beváltotta. A bíróság elé citált Berei Andrásné már az év elején elhatározta, hogy az élet rögös útján anyagi segítséget nyújt unokájának. De csak tavasszal döntött az eladás mellett; kötvényeit március 6-án vásárolta vissza a Quaestor, majd a vételárat a brókercég március 9-én átutalással teljesítette. Másnap megdöbbenve olvasta az újságokban, hogy a vállalkozás, amelyre szinte az egész vagyonát rábízta, tehát a Quaestor, bizony csődbe ment.

Akár mázlinak is tekinthetnénk, hogy a nagyi az utolsó pillanatban kimenthette a pénzét. De a felszámoló, tehát a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. (PSFN) a szerencse helyett bennfentes információt gyanított az idős asszony tranzakciója mögött, ezért bíróság elé vitte az ügyet, amely a brókercégek körüli hangzavarban akár el is sikkadhatott volna, ha már a tárgyalás előtt nem derül ki a „vádlottról”, hogy 77 éves. Miután azonban ez az információ kiszivárgott, azonnal országos hírű per kerekedett belőle.

A jól értesült újságírók már a tárgyalás előtt ott nyomultak a bíróság folyosóján. A világért le nem maradtak volna a látványról, amikor az idős nő ijedten betipeg, majd a bűntudattól megszeppenve hallgatja a „vádakat”. Ám a firkászok alaposan meglepődtek, még talán a felszámoló is, hiszen a bennfentes kereskedelemmel „gyanúsított” Bereiné a leghatározottabb léptekkel vonult be a tárgyalóterembe, majd elfoglalta helyét az ügyvédje mellett. Elővette a szemüvegét, minden ijedség nélkül maga elé tette az általa színes filccel kidekorált keresetlevelet, és várta a felszámoló érveit, aki mindezt látva mintha elbizonytalanodott volna. A hölgy jogi képviselője, Stefánkovits Ildikó azt nyilatkozta a 168 Órának, hogy ügyfele közgazdászként kitűnő jogérzékkel vette észre az ellene irányuló „vádak” jogi képtelenségét.

A bíróság előtt a 77 éves asszony korát meghazudtoló lendülettel és logikával elmagyarázta, hogy már azt sem érti, miért perelték be. Ugyanis azért váltotta a megtakarításait tartalmazó kötvényeit készpénzre, mert arra lehetőséget kínált a Quaestor által ajánlott megtakarítási forma. Vagyis csak a jogaival élt, amikor pénzét kivette. Hja persze, manapság szokatlan, ha valaki ismeri a jogait, és élni is mer velük.

Tény, hogy a tranzakció közvetlenül a csőd bejelentése és a működési engedély visszavonása előtt történt, de az idős asszony szerint ez pusztán a véletlen műve. Stefánkovits ügyvédnő hozzáteszi: a kötvény beváltására az asszony már napokkal a krach előtt utasítást adott. Így ennek ellenkezőjét, illetve a bennfentes információszerzést a felszámolóbiztos nem tudta bizonyítani. A bíró ezek után elnapolta a tárgyalást, felkérve a Pénzügyi Stabilitási és Nonprofit Kft. képviselőjét, hogy állításainak bizonyítására talán próbáljon bizonyítékokat összegyűjteni.

Ezek után – mint valami krimiben – váratlan fordulat történt. A Quaestor felszámolója egy nem várt közleményben jelentette be, hogy a bírósági kudarc után eláll ettől a keresettől. A magyarázat kicsit zavarosra sikeredett, mert korábban azt állította: törvényi kötelessége megvizsgálni azokat az ügyfeleket, akik a csőd előtti időben „gyanús hirtelenséggel” váltották pénzre lejárat előtti kötvényeiket. Lényegében ugyanezért indítottak pereket több kisbefektető ellen, ugyanis nem csupán a 77 éves asszonyt, hanem sokakat bíróság elé vittek bennfentes kereskedelem „vádjával”. Köztük egy olyan, neve elhallgatását kérő személyt is, aki százmilliókat tartott a brókercégnél, de aztán óvatosságból tőkéje felét egy bankba vitte át. Emiatt őt is bennfentes kereskedelem gyanúja miatt állították bíróság elé, holott vagyonának a fele a Quaestorban ragadt. Magyar Gábor ügyvéd szerint több tucat ilyen per indult, de ezek zöme a tárgyalásig el sem jutott, mert a bíróságok a felszámoló keresetleveleit érdemi vizsgálatra alkalmatlannak találták.

Térjünk azonban vissza oda, hogy a felszámoló, a PSFN bejelentette: ezektől a perektől végleg eláll. Az erről szóló közleményből az is kiderült: a tárgyalásokat egy magánügyvédi iroda tanácsai alapján indították, de – a nyilvánvaló kudarcok után – azonnali hatállyal felbontották vele a szerződést. Amit az alperesi oldalon szereplő jogászok többsége borzasztóan sajnált, mert a bírósági büfében jókat derültek a feltehetően jól megfizetett dilettáns keresetleveleken.

Arra viszont a már sokszor említett közlemény sem adott választ, hogy ha a felszámolónak korábban törvényi kötelessége volt eljárni a bennfentes kereskedelem gyanúja miatt – ami érthető, hisz a Quaestor-ügyben 210 milliárd forint tűnt el –, akkor ettől hogyan tekinthet el önkényesen, a jogszabályok megsértése nélkül? A kérdéssel próbáltuk keresni a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. felszámolóbiztosát, Pillér Zsuzsannát, de lapzártánkig nem sikerült őt elérni.

Az igazi kérdés azonban csak ezek után jön. Ha a felszámolónak tényleg kutya kötelessége vizsgálni a többségében egy-két milliós megtakarításokkal rendelkező ügyfelek állítólagos bennfentes kereskedelmét, akkor miért nem tartotta ugyanezt törvényi kötelességének az intézmények esetében? A Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. ugyanis csak a kisbefektetőket jelentett fel, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot vagy az alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőházat egyáltalán nem citálta bíróság elé. Holott a tárca közvetlenül a brókercég csődje előtt váltott be készpénzre 3,8 milliárd forint értékű kötvényt, ami valóban utalhat bennfentes kereskedelemre. A hatalmas összeg kivétele – szakértők szerint – önmagában előidézhette a Quaestor fizetésképtelenségét.

Az már csak hab a tortán, hogy a Szijjártó Péterrel vagy Orbán Viktorral jó viszonyban lévő Tarsoly Csaba brókercége rejtélyes módon nem a nála elhelyezett államkötvényt, hanem helyette készpénzt adott vissza a minisztériumnak. Pedig az állam pénze – tudomásunk szerint – legfeljebb állampapírban tartható, és visszaszolgáltatni is ily módon kell. Szakértők feltételezik, azért fizetett a brókercég készpénzben, hogy ne derüljön ki: a külügyminisztérium szabálytalanul a Quaestor cég kötvényében tartotta a pénzét. Informátoraink szerint ez a feltevés közel állhat az igazsághoz.

A kormányzati propaganda ezeket az információkat azzal próbálja eltakarni, hogy minden fórumon folyamatosan sulykolja, mintegy megnyugtatásul: a kormány kezdeményezésére kártalanítják a Quaestor kisbefektetőit. A parlament valóban el is fogadta az erről szóló törvényt, amelynek alapján létre is jött a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja, amit a hazai bankoknak és brókercégeknek volna kötelességük pénzzel feltölteni. Ha ez megtörténik, akkor megkezdődhetne a kártalanítás. Ám a hazai bankok alkotmányellenesnek tartották a rájuk rótt újabb sarcot: egyetlen vasat sem fizettek be az alapba, így a kisbefektetőket nincs miből kifizetni. Ráadásul a Magyar Nemzeti Bank a törvény rendelkezése ellenére sem nyújtott áthidaló kölcsönt a kárrendezési alapnak, miközben szabálytalanul tíz- és százmilliárdokat költött éremgyűjteményre, kastélyra, méregdrága irodaházra és alapítvány fenntartására.

A történetünk elején szereplő Stefánkovits Ildikó ügyvéd szerint a bankok alkotmánybírósági beadványa nem halasztó hatályú, tehát a hatályban lévő törvény szerint a kárrendezési alapból ki kellene fizetni a kisbefektetőket. A jogásznő szerint a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a hatályban lévő törvénynek az állam azért nem szerez érvényt, mert a jogszabály alkotmányosságát vizsgálják.

Parlamenti informátoraink szerint az állandó háborúban álló kormány ezt a harcot csak azért nem vívja meg, mert valójában nincs is kárrendezési szándéka, hisz a háttérben kiegyezhettek a bankokkal. A kárrendezést előíró törvény csak azt a célt szolgála, hogy befogják a kisbefektetők száját. Magyar Gábor ügyvéd a leghatározottabban állítja: ha politikai megfontolásból nem hajtanak végre egy hatályos törvényt, az már a jogállam halála.