A Jobbiknál összekötik a csirkelábat

– Sziasztok, tömeg! – köszönti féltucat társát egy szimpatizáns a budai kongresszusi központ bejáratánál. Parlamenti pártnak már nem holmi sportcsarnok dukál, hanem elegáns konferencia center. (Négy éve még az MSZP-SZDSZ koalícióról döntöttek itt.) Márványlépcső, az oszlopok között medence. Kollégák találgatják, fog-e valaki úszni a boldogságban.

Ám egyelőre a bejutás sem egyszerű, a drukkerek még várakoznak, a sajtónak csak igazolvánnyal engedik útját, belépőt kapunk, műanyagmadzagra tűzve.

– Nálunk vidéken az ilyennel a csirkelábat kötik össze, ez jelzés? – humorizál egy fotós.

Pedig a kakastollas csendőralakulat ma otthon maradt, gárdisták is csak diszkrét számban jelentek meg. Hogy a magyarság főhadiszállásán vagyunk, arra leginkább a piros-fehér-zöld kombinációjú szalvéták utalnak.

Nem sokkal hét után már a választási csalásokról tartanak sajtótájékoztatót (Ózd, Tiszaeszlár, Rakamaz, szervezett szavazás, „természetesen cigányok”.) Kávét kortyolgatunk, drágát, rosszat. Igen, lehet. Sikerült még az első fordulós rendezvény unalmát is alulmúlni. Kezdünk gyanakodni. Ilyen a radikális változás? Konszolidált, botránymentes?

Gondos koreográfia szerint egyelőre csak Balczó András és Gyüre Csaba „feljogosított interjút adni”.

Enyhe adrenalinlöket csak akkor söpör át a párt meghívott vendégein, amikor úgy fest, „Oszi” (Molnár Oszkár) megveri a fideszes jelöltet Edelényben.

– A Daher-testvérek harminc éve jöttek Magyarországra, annak idején harcoltak az arab-izraeli háborúban, és a Szovjetuniótól ajándékba kapták a lehetőséget – sztorizik egy fiatal srác a narancsos aspiránsról a haverjának.

– Legalább magyarul megtanulhatott volna ennyi idő alatt. Csak Oszinak sikerüljön!

Sikerül. Gaudi Nagy Tamás már a stratégiát magyarázza.
– Kommunikációban ezt kell megfogni. A Fidesz kizárt valakit, aki felismerte magában, hogy jobbikos. Ahogy Vona is mondta, az ország kétharmada az, csak még nem tudja.

Pár percre rá már mikrofon előtt adja elő ugyanezt.

Saját, pár százalékos eredményét a médiára fogja.
– A panelben élők csak a TV2-re és az RTL Klubra hallgatnak. Össztűz zúdult ránk. Inkább kampányoltunk. Én a két forduló között öt fórumot tartottam, s volt még két, koncerttel egybekötött rendezvény, három hullám szórólapozás, folyamatos standolás. És nincs se Kubatov-listánk, se szoci adatbázisunk.

Előkerül Morvai Krisztina, vakuk kereszttűzében cseveg minden magyar rapperével, FankaDelivel („Hagyjuk a kamu a szöveget, minden rendőr tudja / Ki az igazi tolvaj, és ki az ki gyilkolja. / A magyar ember bizony az egyetlen áldozat, / Kérdezd, azt ki látott aktákat és számokat.”)

Másodpercre akkor, amikor a Jókai utcában Lendvai bejelenti saját és az elnökség lemondását, a jobbikos vezérkar, élén Vona Gáborral színpadra lép. A pártelnök fáradtnak látszik. Jobbik-logós ing helyett szimpla kockásban köszöni a munkát, bizalmat.

Gratulál a Fidesznek, de előbb Molnár Oszkárnak, hogy a nemzeti összefogás jegyében mandátumot szerzett. Azt mondja, segíteni fogják a Fideszt az elszámoltatásban, az adócsökkentésben, a közbiztonság megteremtésében. De ha Orbánék sumákolni akarnak, minden parlamenti és azon kívüli demokratikus eszközt bevetnek.

Visszafogott taps.

Aztán nyilatkozat a kétharmadról, a 47 fős frakció súlyáról, egyenruhás parlamenti belépőről. Vona ígéri, lesz oroszlánmellényes fellépése. Nekünk arról somolyog, megeshet, hogy frakcióvezető lesz. Morvaival meg majd megbeszélik, akar-e valamilyen belföldi pozíciót.

A pártelnök azt is mondja, meglepetést fognak okozni: a Jobbik parlamentben sem változik.

Közben az előtérben a pár fős szimpatizáns csapat összecsavart zászlóval a pakkban még mindig bebocsátásra vár.
– Gaudi megígérte, hogy bevisz minket.
– Biztos idejön, ha ráér, de addig menjenek ki – szigorkodik a rendező.
– De mióta várunk!
– Értse meg, itt nincs rendezvény. Sajtótájékoztató van és elnökségi ülés. Elhiszem, hogy itt a fél Kossuth tér, de akkor sincs rendezvény.

Legalábbis a hívek már megtették kötelességüket.