A jobbik énünk

Orbán Viktor legutóbb így nyilatkozott: „A sport adja vissza Magyarország önbecsülését.” Lukács Lilla pszichológus a 168 Óra április 14-i számában ezt mondta: „...még mindig fontosak a sportsikerek. Az autoriter társadalmakban fontosabbak, mint a demokráciákban.”

Ha a miniszterelnök sportsiker-hajhászási ambíciói és költekezései alapján ítéljük meg a társadalmat, azt tapasztaljuk, hogy Magyarország egyre mélyebbre süllyed az autokráciába. Az ország önbecsülésének visszaszerzésére a sportsikerek hajhászása helyett még számtalan eszköz kínálkozik. Lehetnénk büszkék a finn színvonalú oktatásunkra, a svájci minőségű egészségügyünkre, a skandináv szintű szociális szolidaritásunkra, arra, hogy lakosságarányosan mi fogadjuk be a legtöbb menekültet, a korrupciómentességi listán megelőzzük a dánokat stb. Ezeket elérni nehezebb, mint a házilag pancsolt pálinkától feltüzelten, napraforgóhéjat köpködve üvöltözni új stadionok üres lelátóin.

Igaza van a miniszterelnöknek: „Ha mi, magyarok hajlandók vagyunk félretenni az ellentéteinket, elővenni a jobbik énünket, együttműködni, akkor világraszóló eredményeket érhetünk el.” Orbán Viktor példát mutatva elkezdhetné elővenni az 1994-ben félretett jobbik énjét, ha ugyan az azóta általa fölhalmozott ócska nacionalista, populista, demagóg kacat között még megtalálja.

Dömötör István, e-mail