Hajdú Gergő, aHang: A gyűlölködéstől csak butul az ország

Az előválasztás második fordulójában 220 ezer új szavazó csatlakozott 440 ezer emberhez, akik már az első fordulóban is leadták a voksukat. Többen jöttek, mint amennyien lemorzsolódtak. A háttérben pedig sok ezer ember dolgozott, kialakult egy hatékony munkára képes önkénteshálózat. Vajon szétszéled-e, vagy mozgósítható marad ez a csapat? Erről is kérdeztük Hajdú Gergőt, az informatikai hálózatot biztosító aHang szervezet kampányigazgatóját.

Az előválasztás előtt arra számított, hogy 2-300 ezer résztvevő lesz. Végül 850 ezren szavaztak, és a két fordulóban több mint egymillió-háromszázezer voks érkezett. Mi az, amit alábecsült?

Másokkal együtt én sem láttam előre, hogy ez a választás nem csak az ellenzéki törzsszavazókat mozgatja meg. Ahogy múltak a napok, egyre többen döntöttek úgy, hogy ők is véleményt akarnak mondani, felismerték, hogy ez számukra is fontos lehetőség. Az előválasztásnak valószínűleg ez a legfontosabb eredménye.

Mi történt belül, kellett-e menet közben kereket cserélni, mi az, amit meg kellett változtatni a felfokozott érdeklődés miatt?

Nem csak kereket, hanem váltót és motort is kellett cserélni. Mindenki tudja, hogy az első forduló elején egy támadás után az egész számítógépes hálózat leállt, és az egész rendszert át kellett költöztetni egy drágább, de biztonságosabb környezetbe. Informatikusaink a Jobbik és a Momentum szakembereivel együtt 36 órán át szinte folyamatosan dolgoztak a hiba elhárításán. Később a kapacitást is kellett növelnünk, elsősorban az online ügyfélszolgálat bővítésével. A leállás közös felelősség volt, ebben a saját részünket azonnal elismertük a nyilvánosság előtt. Tény viszont, hogy a pártok az utolsó pillanatokban olyan módosításokat kértek, amelyekre gyorsan kellett reagálnunk. A környezet áttelepítése után a hálózat végre rendben, panasz nélkül működött.

Ön szerint a siker vagy egy kudarc története az informatikai háttér ügye?

Egyértelmű, hogy a sikeré. Ez nagyon komplex rendszer, amelyet az utóbbi két évben közösségi együttműködésben fejlesztettünk. Tagjaink, feliratkozóink tesztelték, javaslatokat tettek, a felhasználói élményt külön csapat értékelte. A rendszer nemcsak az online szavazást, hanem a személyes szavazást, a QR-kódos azonosítást is kiszolgálta, tartalmazta az önkéntesek adatbázisát, a beosztásukat is kezelte. Ez a program tette lehetővé, hogy a pártokkal és a sajtóval folyamatosan közölhessük a részvételi adatokat, azonnal lássuk a rendellenességeket.

Az előválasztás előtt sokan attól tartottak, hogy vidéken túl erős lesz a félelem, az emberek nem mernek majd szavazni, talán aktivisták sem jelentkeznek majd. Másképpen lett. Hogyan állt össze a vidéki hálózat?

Az aHang most már négy éve különböző helyi ügyekben is nagyon aktív, sok petíciónk mögött van helyi közösségszervezés. Vannak állandó aktivistáink, és olyan emberek is, akik az adott ügyet tartják fontosnak, és ezért működnek együtt velünk.

Milyen ügyekről van szó?

Szegeden például pár éve volt egy sikeres kampányunk, amikor a kórház nyert el uniós forrásokat a szülészeti klinika fejlesztésére. Helyi anyukák indítottak petíciót, amit a kórház igazgatójának címeztek. Azt mondták: 21. századi módszereket, viszonyokat szeretnének látni a szülészeten, rengeteg javaslatuk volt arra, hogy hogyan lehet a szülőszobát baba- és mamabaráttá tenni. Ennek a petíciónak több mint 4000 aláírója volt. Sikerrel jártak, mert a kórházigazgató is nyitott volt erre. Szegeden akkor nagyon sokat erősödött a jelenlétünk. Mosonmagyar- óváron is, ahol hasonló kezdeményezést támogattunk. A Balaton és a többi nagy tavunk kapcsán szintén számos akciónk volt már.

Az ápolási díj ügyében országos akciót hirdettek, nyilván ehhez is sokan csatlakoztak, és közülük újabb aktivisták kerülhettek ki.

Igen. Ezt Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek egyesület vezetője kezdeményezte. Az ő munkáját támogattuk, és az ország különböző pontjain nagyon sok érintettet értünk el, akik azután elkezdtek papíralapon is aláírásokat gyűjteni, üzletekben, piacokon, ahol csak tudtak. Amikor valaki aláír egy petíciót, választhat, hogy melyik rubrikát jelöli meg. Vagy csak az adott ügyhöz adja a nevét, vagy feliratkozik a levelezőlistára is. Eddig már másfél millió ember írta alá valamelyik petíciónkat, és közülük minden harmadik hozzájárult ahhoz, hogy az uniós szabályoknak megfelelően később is kezeljük az adatait.

Mit tapasztaltak? Tényleg a múlté a félelem a falvakban?

Még előttünk van, hogy elemezzük, hogy milyen szerkezetű és milyen nagyságú településeken, hogyan alakult az aktivitás. Az látszik, hogy minél nagyobb egy település, annál nagyobb arányú a részvétel is, de az is egyértelmű tény, hogy most az egészen apró falvakban is megmozdultak az emberek.

Korábban a pártok pultjainál gyakori volt a tettlegesség. Ilyen hír most szinte nem érkezett.

Mi is ezt láttuk. Lehet, hogy ennek az is oka volt, hogy a szavazók folyamatosan ott voltak a pultoknál, és ezzel biztonságot nyújtottak a sátrakban dolgozó aktivistáknak is. Pesten folyamatosan hosszú sorok álltak a csomópontokon, és azok számára, akik esetleg balhézni szerettek volna, jelentős visszatartó erő lehetett, ha ott áll a sorban 20-30 normális, békés, nyugodt ember.

Pedig konfliktusfelület bőven volt, hiszen a Fidesz rászervezte az előválasztásra a Stop Gyurcsány, stop Karácsony aláírásgyűjtést, aminek nehéz más értelmét látni, mint hogy ők is jelen legyenek az utcán, amikor az ellenzékiek szavaznak.

Ami rendben is van, ez teljesen legitim mozgósítási eszköz a Fidesz számára is. Miért ne? Tök jó, ha az utcára kimegy a politika, és normálisan megmutatja magát mind a két oldal. Én a városban járva azért azt láttam, hogy az előválasztási sátraknál többen voltak. Nem tudom, hogy a közölt egymillió körüli szám hogyan jött össze a petícióra, de ennél fontosabb, hogy megint kiderült: az emberek normálisabbak, mint azok a politikusok, akik megpróbálják befolyásolni őket.

Fontos dolgok történtek a két forduló között. Részben a nyilvánosság előtt, de alighanem a háttérben is, amikor Karácsony Gergely visszalépett. Követték-e az őt vagy a korábban kiesett jelölteket támogató aktivisták?

Volt olyan félelmünk, hogy elmehetnek, akik Karácsony vagy a kiesettek győzelmét kívánták, de nem így történt. Azoknak a 90 százaléka, akik úgy jelentkeztek, hogy végigcsinálják az előválasztást, velünk maradt. Egyébként az aHang aktivistái esetében ez a kérdés fel sem merült. Hiszen számunkra nem is az volt a fontos, hogy ki nyeri ezt az előválasztást, minket az foglalkoztatott, hogy minél többen jöjjenek el szavazni, mert ez kell ahhoz, hogy erős, legitim jelölt kerüljön az ellenzék élére.

A várakozásokhoz képest többszörös szavazószámot kellett kiszolgálniuk. Voltak-e pénzügyi gondjaik?

Volt, hogy elfogyott a pénz. Sokáig úgy kalkuláltunk, hogy ötvenmillió forintra van szükségünk a technikai feltételek biztosításához. Jött azonban egy kritikus pillanat, amikor az online call centerben már rendelkezésre állt annyi operátor, amennyire szükség volt, csak éppen eszköz nem volt elég. Kértünk tehát az emberektől telefonra és tabletekre kétmillió forintot. Azonnal húszmillió érkezett. A maradékot arra költöttük, hogy a második fordulóra béreljünk országszerte 500 óriásplakátot és az online hirdetések számát is növelni tudtuk. Ez nyilvánvalóan hozzájárult a második forduló nem várt sikeréhez.

Összeadták már, hogy hány aktivista dolgozott az előválasztás sikeréért?

Az aHang 2500 aktivistát foglalkoztatott, a többi civil szervezet és a pártok önkénteseivel együtt körülbelül tízezer ember munkája van ebben az akcióban.

Az előválasztás során kialakult és jól működött egy hálózat, amely valami olyasmit valósított meg, ami nemcsak Magyarországon, de az egész kelet-közép-európai térségben egyedülálló. Mi lesz ezzel a hálózattal? Szétszéled? Valamilyen módon hatást gyakorol a jövőnkre?

Ez a legnagyobb felelősségünk. Hogy ezeket az embereket egyben tartsuk. Nyilván nem lehet napról napra új feladatot adni, és nem is kell. Az aktivistáknak van a saját életük, dolgoznak, gyereket nevelnek, tanulnak. Képtelenség folyamatosan országos kampányüzemmódban lenni, mert abba így is majdnem belehaltunk néhányan. Képletesen, de volt, aki fizikai értelemben is a teljesítőképessége határára ért. Most még nagy kérdés, hogyan tudjuk megtartani a megszerzett bázist, hogyan vigyük tovább például a 22-es választási mozgósításra vagy szavazatszámlálásra. De tudni kell: az aHang most megint hátralép kicsit a pártpolitika terepéről, miközben tavasszal persze kivesszük majd a részünket az általános mozgósításból, illetve szeretnénk szavazatszámlálókkal hozzájárulni ahhoz, hogy tiszták legyenek a választások. De nekünk más a vállalt feladatunk. Az, hogy a helyi ügyeket képviseljük. Most már vannak olyan sejtek országosan, hogy ha mondjuk Győrben történik valami, akkor tudjuk ébreszteni azt a sejtet ugyanígy Borsodban, Baranyában vagy máshol. Nekünk a lokális ügyek nagyon fontosak, és úgy gondoljuk, hogy ezekhez vissza kell fordulnunk. Egyébként országosan pont azért tudtunk hatékonyan mozgósítani, mert helyi ügyekben az ország különböző pontjain már majdnem négy éve aktívak vagyunk.

Az aHang internetes felületén úgy mutatkozik be: Gergő, a peacemaker, a béketeremtő. Ez persze szójáték, amely a szívbe ültetett pacemakerre utal. De mit jelent az ön számára béketeremtőnek lenni?

Pontosan nem emlékszem, hogy a gondolat honnan jött. Random, hirtelen ötlet volt. De valóban a személyiségem része, hogy a békét jobban szeretem a viaskodásnál. Ami ebben az országban folyik, abszolút abnormális, és távol áll a többség jóérzésétől. Az emberek nem szeretnek állandó háborús állapotban élni. Teljesen rendben van, hogy a politika vitákkal jár, de téved, aki azt hiszi, hogy az emberek szeretik gyűlölni egymást. Ám itthon a politika még mindig arra épít, hogy fenntartsa az ellenségeskedést – az ellenzéki oldalon is. Szerintem egyáltalán nem szerencsés, hogy a Fideszt úgy állítják be, mint egy romlott szervezetet, mintha annak minden egyes szavazója buta vagy gonosz lenne. Ez nyilvánvalóan téves, és csak a háborús retorikát erősíti. A kormányzó párt politikusai szerintem is csinálnak néha borzasztó dolgokat, de akkor sem ez a megfelelő válasz. Az előválasztás arra is jó volt, hogy az emberek végre szóba álljanak egymással. Azok is, akik beálltak önkéntesnek, meg akik a sorokban egymásnak öntötték ki a szívüket. Nekem az fáj legjobban, hogy a gyűlölködés közben szabályosan butul az ország. Ennek fő oka persze a jelenleg regnáló hatalom, de ugyanennek a folyamatnak a kiszolgálója lett az ellenzék is. Egyszerűen hülyülünk. Ennek pedig az az oka, hogy nem beszélgetünk egymással, nem cserélünk értelmes gondolatokat, nincsenek igazi viták, csak felülünk egy-egy indulathullámra.

Állandóan fülhallgatót hord. A munka kedvéért, vagy zenével pihen?

Sajnos ez csak a munkáról szól. Hiszen rohanás közben is mindig telefonálok.

Még mindig tart a felfokozott munkatempó?

Nálunk a választások után még egy hét nagyon kemény meló volt, de még most sem lazíthatunk. Folyamatosan el kell varrni a szálakat, szerződéseket kell lezárni, leltározni a rengeteg eszközt. Ki kellene találnunk, hogy mi történjen velük, hiszen nem biztos, hogy meg kell tartanunk az összes tabletet, mobiltelefont. Felmerült, hogy adjuk őket hátrányos helyzetű iskoláknak, de ezt is meg kell beszélnünk. Erről is megkérdezzük a szervezet tagjait.

(Ehhez hasonló cikkeket a 168 Óra legújabb számában olvashat. Kiemelt képünk illsuztráció, 168 Óra-grafika)