A gyűlölet politikája

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Die Welt
A brüsszeli bizottság korábbi alelnöke azt követeli, hogy a Fidesz hagyja el az európai konzervatív pártcsaládot, mert az Orbán Viktor által fémjelzett politika már régóta ellentétes az unió értékeivel, ideértve az Európai Néppárt által is szolgalmazott liberális demokráciát és a szociális piacgazdaságot. Mint Viviane Reding rámutat, ez az az alap, amely iránytűként szolgál a legnagyobb párttömörülés számára a földrészen. Épp ezért gondolja úgy a szintén jobboldali EP-képviselő, hogy itt az ideje mérlegelni az Orbán-féle Fidesz további tagságát. Mint megállapítja, a kérdés már hosszú időre nyúlik vissza, de a menekültválság még időszerűbbé tette. Emlékeztet arra, hogy korábbi tisztségében, az igazságügyek felelőseként sűrűn szembesült a próbálkozásokkal, amelyekkel a magyar kormányfő igyekezett aláásni a demokráciát, a jogállamot és az emberi jogokat. Tapasztalatait úgy foglalja össze, hogy Budapest jogilag általában a megengedett határon mozog, időnként át is lépi azt, majd visszatáncol. Viszont nem hátrál meg, amikor a jelképekről és a retorikáról van szó. De idetartozik a külföldi magyarok manipulálása, valamint a nem kormányhű média megbéklyózása. Reding mindezek alapján cseppen sem tartja különösnek, hogy Orbán a saját céljaira aknázza ki a menekültválságot. A magyar politikus számára a tét a menedékjog, az erőszak alkalmazása, ideértve a tűzparancsot, valamint az, hogy az európai értékrend bukásának előrevetítésével hangulatot keltsen más vallások ellen. Az elemzés úgy értékeli, hogy a miniszterelnök számára egyáltalán nem fontos az emberi méltóság, szántszándékkal szellemi kútmérgezést folytat, amikor jogos ügyeket kever idegengyűlölő és diszkriminatív elemekkel. Támogatja az osztrák FPÖ-t, a francia Front Nationalt és a radikálisok más csoportjait, akik ellen a konzervatívok naponta küzdenek Strasbourgban. A volt biztos a magyar nép iránti tisztelet miatt tartja fontosnak, hogy Orbántól vonják meg azt a legitimitást, amit a néppárti tagság nyújt neki. Az európai konzervatívok számára ez esetben a hitelesség forog kockán, mert túl sokáig engedték, hogy a magyar vezető újra meg újra átlépje a vörös vonalat. De ennek véget kell vetni, a Fidesznek távoznia kell ez ENP-ből. A német konzervatív lap egyébként úgy vezeti fel a jelentést, hogy Reding leszámol Orbán Viktorral.

The New York Times
A Nyitott Társadalom Archívumának vezetője a gyűlölet politikájaként mutatja be azt, ami ma Magyarországon zajlik. A lap véleményrovatában megjelent írásában Rév István kifejti, hogy amit napjainkban itthon látunk, az már a következő választási kampány kezdete, s itt nem csupán a menekültválságról van szó. De azt is feltárja, hogy mi történhet Európában, sőt azon kívül is, ha radikális, nacionalista populisták kaparintják meg az államot. Az év elején drámaian hanyatlott a Fidesz népszerűsége a nagy korrupciós botrányok miatt. A hívek kezdtek átállni a neonáci Jobbikhoz, amely a vesztegetésellenes politikáról és az „igazi magyarok” jogairól és érdekeiről moralizál. A bevándorláskérdés felvetésével a bajban lévő Orbán-kormány kivételes lehetőséghez jutott, hogy megindítsa a maga nacionalista, rasszista és idegengyűlölő kampányát. Ám gondosan ügyelt közben arra, hogy megkülönböztesse magát az újnáciktól, mivel nem volt hajlandó uszítani a zsidók vagy a romák ellen. Orbán radikalizmusához képest a Jobbik gyenge szívűnek és határozatlannak látszik. A miniszterelnök Európa keresztény megmentőjeként állítja be magát. E narratíva értelmében az ország kénytelen megmenteni az európai értékeket, mivel a Nyugat morális relativizmusba, multikulturalizmusba és az egyneműek házasságába süpped. Orbán a félelem és gyűlölet terjesztésével támogatja meg saját népszerűségét, ám ez egyben az ellen a sok ezer önkéntes ellen is irányul, aki segített a migránsoknak. A magyar demokraták azt látják, hogy jelenleg nemkívánatos menekültek a saját országukban, amelynek kormánya szívesen az osztrák határra szállítaná őket.

Der Standard
Az újság honlapja Európa legveszedelmesebb politikusának nevezi Orbán Viktort, kiemelve, hogy a magyar politikus megpróbál destabilizálni más uniós tagállamokat. Az autoriter „illiberális demokrácia” megteremtése érdekében, valamint az emberi jogok ideológiája elleni harcban igyekszik eszközül felhasználni a menekülteket. Ezért kaotikus viszonyokat teremtett, hogy ily módon befolyásolja más államok irányvonalát. Nem véletlenül jelentette ki: a krízis lehetőséget kínál arra, hogy a keresztény-nemzeti ideológia, az ő gondolkodásmódja ismét átvegye az irányítást – nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Vagyis Orbán az első konzervatív világforradalmár. Bizonyos értelemben a jobboldali radikalizmus Trockija. Ezt nyíltan meg is mondja. Oda kell figyelni rá, komolyan kell venni.

The Daily Telegraph
A lap szerint Nagy-Britanniának ki kell válnia az EU-ból, ha Európában véget ért a demokrácia. Az elemzés abból jut erre a következtetésre, hogy a földrészen széles körben elítélik Orbán Viktort, pedig ő a menekültkérdésben csupán tekintettel van arra, hogy mit akar a saját lakossága. A hírekből azonban kimarad, hogy a népszerűsége megugrott odahaza. A jelentések inkább azt sugallták, hogy támogatottságának erősödése nem tisztességes: egy színtiszta populista szándékosan tereli bizonyos irányba a tudatlan népét. Ám a kérdés az, mit jelent az, ha demokratikusan megválasztott vezetőket meg lehet róni, amiért összhangban vannak a szavazóikkal. És Nyugaton úgy beszélnek egy politikusról, mintha Hitler vagy Mussolini reinkarnációja volna, miközben betartja az unió menedékügyi szabályait, amelyeket Németország viszont egyoldalúan felfüggesztett. Figyelmen kívül kellene hagynia saját országa aggályait és érdekeit, és inkább a senki által meg nem választott bizottság álláspontját kellene követnie? Itt a törésvonal nem a nagyvonalú és liberális (továbbá gazdag) nyugati államok és a gyenge, bosszús (és szegény) keleti államok között húzódik. A különbségek a történelmi tapasztalatokból adódnak. Az egykori Varsói Szerződés országai kőkeményen elutasítják, hogy még egyszer bármilyen tekintélyelvű szupranacionális testület diktáljon nekik, amely ráadásul megvetéssel viszonyul hozzájuk. A felelősség az EU-t terheli, amiért képtelen volt kezelni a válságot. De az alapvető dilemma az: akarja-e még Európa a demokráciát, vagy sem? Tehát hogy a kontinens nemzetei saját magukat kormányozhassák. Ha a válasz nemleges lesz, a briteknek le kell válniuk az unióról.