A gyermekpszichiátrián már látszik, mit okozott a koronavírus

A koronavírus-járvány okozta szorongásokkal kapcsolatban osztották meg tapasztalataikat egy online kerekasztal beszélgetésen a kisgyerekeknek és tinédzsereknek ambuláns, fekvőbeteg és nappali kórházi, valamint sürgős ellátást nyújtó Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és az UNICEF Magyarország szakemberei – írja a Mérce. 

A kerekasztal beszélgetésen dr. Szolnoki Nikolett, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos elmondta, hogy nagyjából tavaly májusra tudatosult a gyerekekben, hogy a pandémia „az ölükbe csöppent szabadság helyett sokkal inkább bizonytalanságot és rengeteg lemondást jelent, hiszen nem látni a bezártság és a veszély végét”. Az egyre gyülemlő szorongás végül idén mutatkozott meg az esetszámokban is: míg 2019 első hónapjaiban nagyon kevés fiatal került be a Vadaskertbe öngyilkossági gondolat vagy kísérlet miatt, és 2020-ban sem érzékeltek jelentős változást, 2021-ben már 4-5-ször több alkalommal találkoztak ilyen esetekkel.

A speciális helyzetben lévő gyermekotthonokban például az egyik legnagyobb kihívás volt a tavaly és idén is 2,5-3 hónapon át tartó kijárási és látogatási tilalommal járó teljes elzártság a külvilágtól, az iskolába járás és a teljesítményszorongás súlya viszont lekerült a gyerekek válláról. Sok visszajelzés érkezett arról, hogy többet bántalmazzák egymást a külső programoktól, illetve vérszerinti családjukkal való találkozástól megfosztott, egyébként is rossz mentális állapotú gyerekek a szinte hermetikusan lezárt intézményekben – írja a lap. 

Érdekességként a kerekasztalbeszélgetésen az is elhangzott, hogy kifejezetten jót tett nekik, hogy nem kellett iskolába járniuk, ahol sokszor válnak bántalmazás célpontjává az állami gondozás stigmája miatt, hátrányos helyzetükből pedig nem segíti ki őket a rendszer, sokszor nem kapnak elég fejlesztést, támogatást, felzárkóztatást.

„Ez a stressz most megszűnt, ami bizonyos szempontból adott nekik egy kis nyugalmat, fellélegezhettek”

– mondta Szlankó Viola, az UNICEF gyermekvédelmi vezetője.

Az online oktatás a családjukkal élő és más okból (pl. beszédhiba, autizmus, túlsúly vagy épp egy furcsa név miatt) kiközösített, emiatt az átlagnál többet szorongó gyerekeknek is megnyugvást hozott: például volt olyan figyelemzavaros kisgyerek, aki otthon javított az osztályzatain – mondták a szakemberek. 

A serdülőknél tapasztalt szorongás kicsit más terep: sokan éjjeli baglyokká váltak, mert nappal nem leltek nyugalomra a beszűkült családi térben, amiből sok konfliktus lett, hiszen ez az online tanulás rovására ment.

Kövécs Laura, az UNICEF Fiatal Nagykövete arról számolt be: a szervezet nem reprezentatív felmérése szerint az általuk megkérdezett 13-25 éves fiatalok kétharmada a motiválatlanságot nevezte meg a járványban eltöltött hónapok legfőbb érzésének, de a feszültséget, a stresszt és az unalmat is sokan említették. Szerinte sokakban nőtt a teljesítménykényszer, ezzel párhuzamosan pedig teljesen elmosódtak a határok az iskolai és a magánélet között: sokszor hétvégi feladatokat kaptak, vagy este jött értesítés egy másnapra elkészítendő feladatról. Másrészt a családdal való összezártság is feszültséget keltett: „ebben a szűkített élettérben elég nehéz volt egészséges tinédzsernek lenni” – mondta.

Az áprilisi és májusi iskolanyitáshoz is nehezen szoktak hozzá a gyerekek. 

A Vadaskert ambulanciájának forgalma hirtelen nagyon megnőtt a nyitás hetén, hiszen rengeteg iskolában egyből visszatértek a régi kerékvágásba, amihez érthető módon nem mindenki képes alkalmazkodni.

Az egész világ gyászban van, sokat kellene beszélgetni a gyerekekkel – hangsúlyozta dr. Tárnok Zsanett.

Dr. Szolnoki Nikolett szerint nagyon sok türelemre lenne szükség a pedagógusok részéről: az iskola egy szocializációs közeg is, ideálisan erre a feladatra kellene átbillennie most – mondta. A fiatalok ráadásul elhúzódó, komplikált gyászt élnek meg, hiszen sokaknak meghatározó események maradtak ki az életükből (pl. ballagás). Emellett a bűntudat is jelen van például a serdülőknél, akik ki akarnak szabadulni a bezártságból, miközben körülöttük emberek halnak meg.

A beszélgetésen hangsúlyozták: az állam feladata lenne a gyerekekkel foglalkozó dolgozók lelki-mentális egészségének megőrzése, nem feltétlenül a civil szolgáltatóké.

(Kiemelt képünk illusztráció: Phanie/AFP | Voisin)