A gyerekprostituáltak mindig áldozatok, de Magyarországon a hatóságok csak fokozzák a gyötrelmüket
Nem vagyunk meglepve, hogy
egy olyan, magát „családbarátnak" nevező kormánynak, amely elhatárolódik attól, hogy a nők és gyerekek elleni erőszak hatékonyabb kezelésére életre hívott isztambuli egyezményt ratifikálja, mindössze főosztályvezetői szinten képviseltette magát az év egyik legfontosabb, gyerekekkel foglalkozó szakmai konferenciáján.
Igaz, a téma nem a legjobb helyzetű családok idealisztikus világa volt – a konferencia a legkiszolgáltatottabb gyerekek helyzetével, az őket érintő ügyekkel, mint például a gyerekprostitúcióval, a mélyszegénységgel, a gyámhivatali túlkapásokkal, illetve a fogyatékos gyerekek halmozott problémáival foglalkozott. Csupa-csupa olyan üggyel, amely azokat a gyerekeket érinti, akik nem tartoznak a kormány által preferált társadalmi helyzetű családokhoz. Annak egyébként, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által rendezett mai konferencia viszonylag mérsékelt sajtóérdeklődés mellett zajlott, oka lehetett az is, hogy az ombudsmani hivatal csak szakmai berkekben hirdette meg a tanácskozást.
Lápossy Attila, a hivatal munkatársa a gyerekjogok védelme kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a problémákat mindenekelőtt azonosítani kell. Ezzel valószínűleg arra utalt, hogy nehéz úgy azonosítani a gondokat, hogy a minisztériumok propagandisztikus jelentéseket tesznek közzé. Az elhallgatás viszont akadályozza a legsérülékenyebb társadalmi csoportokban élők, így a gyerekek fokozott védelmét. Lápossy Attila a sajátos nevelésű igényű gyerekek, a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulók oktatási hozzáférésének elégtelenségéről szóló jelentés kapcsán azt mondta: az óvodától az iskoláig súlyos jogsértéseket szenvednek el az érintett gyerekek és családjaik. A rendszer feltárt hiányosságaihoz elsősorban egyéni panaszokon keresztül jutott el az ABJH.
– Olyan gyerekekről van szó, akiknek a befogadó fejlesztése nagyon fontos – mondta, rávilágítva arra, hogy ez
a befogadás sokszor elmarad, gyakran azért is, mert sem a többségi szülők, sem a pedagógusok nem támogatók.
– Abban, hogy a társadalom mennyire elfogadó, nagy szerepe van annak, mivel, illetve kivel találkoznak a gyerekek az iskolában – tette hozzá. Nos, Magyarországon sem a fogyatékossággal, sem a mélyszegénységben élő gyerekekkel nem találkoznak a többségi gyerekek. Az ilyen típusú oktatási rendszerekből kerülnek ki a legsúlyosabban előítéletes felnőttek. Az ombudsman a jelentésében kifogásolja, hogy régóta cipelt hiányosságok vannak a pedagógus- és szakemberképzésben, emellett a kormányzat figyelmét arra is felhívja, hogy nincsenek adatok. (A kutatások hiánya, az adatok eltitkolása vélhetően része a kormánystratégiának: csak annyi a rendelkezésre álló adat, amennyit nagy nehezen muszáj előállítaniuk az intézményeknek az uniós, illetve az OECD-tagság kötelező adatszolgáltatása okán. Nincsenek olyan társadalomtudományi kutatások, amelyek egy-egy kormányintézkedést előkészítenének, illetve egy már meghozott intézkedést monitoroznának.) A fogyatékos gyerekeket érintő súlyos jogsértések kapcsán Lápossy Attila hangsúlyozta: egy jogszabály nem csupán dekoráció, a jog érvényesülését ki kell kényszeríteni. E helyütt muszáj megjegyeznünk: a nehéz helyzetben lévő csoportok jogainak érvényesüléséért fellépő jogvédő szervezeteket bélyegzi meg a kormány a civiltörvény hatályba léptetésével. A jogvédelem ma Magyarországon Soros-bérenc tevékenység.
Visszakanyarodva a konferenciára: Lápossy Attila beszélt egy még készülő jelentésről is, amely a gyerekkorú prostituáltak helyzetéről szól. Ezt a vizsgálatot hivatalból indította el az alapjogi biztos. A vizsgálat egyik alapja a Magyarország által is aláírt lanzarote-i egyezmény. A dokumentumban foglalt kötelezettségeket – ezek ugyanis nem egyszerű ajánlások – azonban Magyarország nem teljesíti. – Ez nagyon komplex probléma. De a jelenség (a gyerekprostitúció – A szerk.) nem mindenki számára egyértelmű. A bulvárhírekben rendszeresen olvashatjuk, hogy elszökött egy gyerek egy intézetből, és prostitúcióban találták, miközben drogot fogyasztott – így kezdte Lápossy Attila a jelentés ismertetését, egyértelműen utalva arra, hogy a gyerekprostitúció, bár nem beszélnek a problémáról, „benne van” a gyerekvédelmi rendszerben. Az alapjogi biztos vizsgálta azt is, milyen eszközök vannak a helyzet kezelésére. Feltárta: a hatályos magyar büntetőjog szerint azok a 14–18 év közötti gyerekek, akiket tiltott prostitúcióban tetten érnek, büntethetők, akár elzárással is. Az alapjogi biztos álláspontja szerint ez nincs összhangban a nemzetközi egyezményekkel,
a gyerekek ugyanis nem elkövetők, hanem minden esetben áldozatok, ha prostitúcióban érintettek.
– Mennyire lehet önkéntességről beszélni, amikor gyerekprostitúcióról beszélünk? – kérdezte Lápossy Attila, hozzátéve, a prostitúció a gyerekek esetében csak kényszer hatása alatt valósulhat meg. Hogy a magyar kormány miért szigorította úgy a jogszabályokat, hogy ezek a gyerekek az intézményi segítség helyett a börtönt kapják, már csak azért is érthetetlen, mert az egyezmény világos útmutatást ad erre vonatkozóan.
Szomorú belegondolni abba, hogy hány és hány – a prostitúción keresztül szexuális erőszak áldozatává vált – gyerek gyötrelmét fokozta a magyar hatóság az elzárással.
Az AJBH feltárta, hogy a gyerekvédelmi szakellátásban dolgozók eszköztelennek érzik magukat a futtatókkal szemben. Az eszközök, protokollok kidolgozásának feladata az Emberi Erőforrások Minisztériumánál van, ahol a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot segítségül hívva munkacsoportot állítottak fel a gyerekprostitúció visszaszorítására. Lápossy Attila emellett az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet, ezen keresztül ugyanis hatékonyabban lehet a gyerekek érdekében fellépni. Az együttműködés szó annyira közhelyesnek hangzik, hogy szinte szégyelljük leírni, mégis, a napi tapasztalat azt mutatja, a rendőr és a gyerekvédelmi szakember sok esetben nem is beszél egymással. Az alapjogi biztos ajánlásában hangsúlyozni fogja a protokollok szükségességét: nem várható ugyanis el, hogy a rendőr, a pedagógus, a szociális munkás egy ennyire komplex helyzetben, amit a gyerekprostitúció jelensége hordoz, azonnal tudja, mit tegyen. A részletes jelentést a hivatal várhatóan még ebben a hónapban nyilvánosságra hozza.
Az Emmi munkatársa egy 2014-ben elindított minisztériumi kutatásra hivatkozott előadásában, amikor elmondta: kétszáz–négyszáz gyerek lehet érintett gyerekprostitúcióban a gyermekvédelmi ellátásban élők közt.
– Életútjukban kirajzolódnak olyan problémák, amelyek hasonlóságot mutatnak egymással – fejtette ki Lantai Csilla, aki az ombudsmani állásponthoz kapcsolódva szintén hangsúlyozta:
soha nem önkéntesen kerülnek a gyerekek a prostitúcióba, mindig van mögöttük olyan személy, aki kihasználja őket.
– Mi mindig áldozatként tekintünk a gyerekekre – összegezte. Hogy ez a szemléletmód végre a gyakorlatban is megjelenjen, tárcaközi munkára, jogszabály-módosításra lenne szükség.
