A gyerekek is áldozatok – Duró Zsuzsa: A kényszerű bezártság megváltoztatta a családok életét
Mit jelent a koronavírus a gyermekek számára, ők mit fognak fel a betegségből?
Életkori sajátosságaik függvényében a gyerekek is észlelik azt, hogy most valami egészen más, és nem úgy vannak otthon, mint egy átlagos hosszú hétvégén. A kényszerű bezártságnak ők is a részesei, aminek feldolgozásához a szüleik viselkedésmintáját követik.
Tehát a bizonytalansággal és tehetetlenséggel elsősorban a felnőtteknek kell megbirkózniuk. Erre létezik általános recept?
Nem, a jelenlegi korlátozottság mindenkiben másképpen manifesztálódik, sokaknál a bezártság például túlzott félelmi reakciókat indíthat el. Hiszen gondoljunk bele: néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna, hogy kijárási korlátozás lépjen életbe, ám a koronavírus-járvány miatt most eddig aktív életet élő emberek is teljes passzivitásra lettek ítélve. Mindenkinek ki kellett lépnie a komfortzónájából, és néhány nap alatt át kellett rendeznie az életét.
A gyerekeknek milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a kijárási korlátozás miatt?
Az átlag gyerekek azt tapasztalják, hogy anya vagy apa, esetleg mindketten, otthon dolgoznak, míg ők – ha óvodások – ugrálni, játszani, mozogni szeretnének, ha pedig iskolások, akkor rengeteg online feladatot kapnak a tanáraiktól. A gyerekeknek jelenleg kortárskapcsolatuk nincs, nem találkozhatnak az óvodai csoporttársaikkal, iskolai osztálytársaikkal. Hirtelen a felnőttek világába csöppentek.
Duró ZsuzsaAz, hogy a gyerekek nem tudnak közösségbe járni, pszichológiai szempontból mit jelent számukra, ennek milyen következményei lehetnek?
A kortárskapcsolatokat a média segítségével, telefonon, az interneten pótolni lehet, ez azonban messze nem jelent olyan élményt, mint a személyes találkozás. Minden gyereknek, legyen bármilyen életkorú, a szocializációja szempontjából fontos, hogy közösségben éljen, dolgozzon és alkosson, illetve a közösség tagjaihoz alkalmazkodjon. Ettől a legkisebbek most durván meg vannak fosztva, mint ahogyan a mozgásigényük kielégítésének lehetőségei is erősen csorbultak. Ez rendszerint frusztrá- ciót, feszültséget okoz, amelynek kifejezése, kompenzálása rendetlenkedésben, fegyelmezetlenségben mutatkozik meg.
Mi a szülők legfontosabb feladata ebben az időszakban, hogyan enyhíthetik a koronavírus-járvány okozta nehézségeket a gyerekük számára?
A szülők is – érthető módon – feszültek és ingerültek lehetnek ebben a helyzetben, folyamatos restanciaérzésük lehet az el nem végzett munkáik miatt. Mégis minden nehézségük ellenére meg kell próbálniuk nyugodtnak maradni, miután a gyermekük nyugalma is az ő állapotuktól függ. Fontos, hogy ne fenyegetőzzenek, ne ijesztgessék a gyerekeket. Érzékeltessék, hogy kézben tudják tartani a dolgokat, de nem szabad álságosnak sem lenni, a szülőknek meg kell fogalmazniuk saját érzéseiket is a vírussal kapcsolatban.
Akkor is, ha az negatív?
Engedniük kell a negatív érzések kifejeződését is, hisz ezek megjelenése természetes. Megértőnek, türelmesnek, illetve együttérzőnek kell lenniük. Lehet, hogy a gyerekek kicsit hisztisebbek, nehezebben kezelhetők ilyen körülmények között, de ez nem tartós, a járványhelyzet elmúlta után minden visszatér majd a régi kerékvágásba.
A súlyosan hátrányos helyzetben lévő fiatalok számára mit jelent a bezártság? Az ő fejlődésükre ez hogyan hat?
A szociokulturálisan hátrányos környezetben élő gyerekek nehezebben élik meg ezeket a heteket. Számukra az óvoda és az iskola azt a közösséget jelenti, ahol az alapvető igényeiket (étkezés, higiéniai ellátás, mentális megsegítés) biztosítják. Ezek kielégítésére azonban a jelenlegi környezetük nem képes, mint ahogyan a tanulási feladataikat sem tudják otthon elvégezni. A szülők ugyanis, élethelyzetüknél fogva, nem tudnak az oktatásukkal foglalkozni. Ezért a gyerek intellektuális fejlődése komoly veszélyben van, s ezen csak társadalmi összefogással lehetne segíteni. Azaz a családot ismerő pedagógusoknak és a szociális munkásoknak – az egészségvédelmi protokoll betartása mellett – fejlesztő tevékenységekkel kellene beavatkozniuk.
A koronavírus-járvány nemcsak általános bizonytalanságot okoz, hanem az elmúlásra is rávilágít. Rengetegen féltik most a nagyszüleiket vagy idős rokonaikat, a betegség legveszélyeztetettebb korcsoportját. Ezt a félelmet hogyan lehet oldani a fiatalokban, egyáltalán hogyan értelmezik a gyerekek a halandóságot?
Az ember mindig fél az ismeretlentől, ez a gyermekek életében sincs másképp. Náluk ráadásul ez erőteljesebben jelentkezik. A halál fogalma a különböző életkorokban másként fejti ki hatását az érzelmekben, a viselkedésben. Az óvodásoknál még a meséken keresztül alakul ki többé-kevésbé pontos elképzelés a halálról, míg a nagyobbak reálisabban élik át a múlandóságot. A legnagyobb segítséget ezen a téren a szülők nyújtják a gyerekeknek, azaz kortól és életkori sajátosságoktól függően ismertethetik meg velük ezt a jelenséget. Ha reálisan és érthetően magyarázzák el azt a helyzetet, amiben most vagyunk, és annak lehetséges következményeiről is beszélnek, akkor megnyugtathatják a gyerekeket. Nagyon fontos, hogy a szülők alkalmat teremtsenek az idősebb rokonok, családtagok iránti felelősség ismertetésére, s hogy a gyerekek aktív részvételével következetesen tartsák a család idősebb tagjaival a fizikai érintkezéstől mentes kapcsolatot. A bevonódással ugyanis a nagyszülők elvesztése iránti aggodalom nagymértékben csökkenthető a gyerekben.
Addig is milyen szabályokat érdemes betartaniuk a családoknak?
A családokban sok konfliktus keletkezik a jelenlegi élethelyzetben. A statisztikák szerint a szülő napi hét percet beszélget a gyerekével, és ez is az iskolában történtekre korlátozódik. Az egész napos összezártság váratlan helyzetet teremtett, és a legtöbb család nem rendelkezik probléma-, stressz- és konfliktuskezelő stratégiákkal. A legjobb megoldás, ha a szülők kialakítanak egy stabil napirendet, amely mindenki számára elfogadható és kötelező. Ez megkönnyíti a mindennapi feladatok elvégzését, magabiztossá tesz, és csökkenti a stresszt. A házimunkákba be lehet vonni a gyereket, ami leköti és még sikerélményt is adhat neki. A szülőknek figyelniük kell arra is, hogy ne panaszkodjanak folyamatosan, meg kell találniuk az örömet a feladataikban. Ezenfelül ha a családtagoknak lehetőségük van rá, akkor segíthetnek másokon, így képesek lesznek a jóra, a pozitívumokra fókuszálni. Fontos még, hogy a családtagok ne unatkozzanak, mentálisan maradjanak aktívak: foglalkozzanak olyan dolgokkal, amelyekben örömet és értelmet lelnek, ezzel elkerülhetik a depressziót, a szorongás kialakulását.
